Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

eredetű népcsoportjelenlétét igazolják.

111 Az északkelet-pannoniai régióra vonatkozó történeti és régészeti adatok arra világítanak rá, hogy a terület római provinciává válása előtti időszakának népmozgásai jóval összetettebb képet eredményeznek annál, hogy bennszülött leletanyagot egyetlen etnikumhoz köthessünk. A késő latène kerámia kézzel formált anyagcsoportját a kutatás autochton (esetenként hallstatt-szkíta megjelöléssel) gyökerekre visszavezethető kerámiaként jellemzi, vagy gyakorta dákizálódott kelta/dák eredetű/dák jellegű/germán kerámiaként különíti el. Ebből az aspektusból vizsgálnunk kell, hogy azon lakosság kulturális képe, akiket a kelta hódítás egyes hullámai a területen találtak, milyen elemekből tevődött össze. A kép jóval összetettebb annál, hogy az alaplakosságot egyöntetűen szkítának, illyrnek/pannonnak, vagy netán thráknak tekintsük. Pest megye területe a keleti-hallstatt kultúra északkelet-pannoniai csoportj ánakterületétképezte.

112 A Hallstatt kor egészére nézve a lelőhelyek elsősorban a Duna közeli régióban Dunaalmástól a Duna-könyökig sűrű településhálózatot rajzolnak ki (PATEK Erzsébet, 1982-1983. 62-63). A fenti csoport területéről Tokod-Altáró-Erzsébetakna, Kesztölc-Sámánka barlang, Pomáz és Szigetszentmárton lelőhelyekről szkíta jellegű leletanyag is igazolt.

113 A pomázi temető leletanyaga az északkelet-dunántúli vekerzugi horizont keltezésében kiemelt szerepet kap, miután a kultúra elterjedése szempontjából másodlagosnak tekinthető terület szkíta jellegű leletanyaga a korábbi elképzeléseknél korábbra, a Kr.e. 6. század első felére keltezhető, ami az elsődlegesen érintett alföldi területet datálását a már említett 7-6. század fordulójára szorította vissza.

114 A nyugat-keleti irányú kelta vándorlás legkorábbi időszakából (Kr. e. 5. sz. vége-4. sz. eleje), ami elsőin BÓNIS 1957, 72-73, Abb. 14, 7; BARKÓCZI László 1956. Császárkori kelta edényégető telep Bicsérden. FolArch 8. 72,74; KOCZTUR Éva 1972. Ausgrabungen im südlichen Stadtviertel von Gorsium (TácMargittelep). Alba Regia 13. 124. A pátkai edények eredetkérdésével az újabb ásatási eredmények alapján Palágyi S. foglalkozott, aki germán hagyatékként való értelmezésüket helytelennek tartja, ugyanis a kézzel formált edények olyan nagy számban és a germán népességtől olyan távolságra is fellelhetők, hogy ezeknek egyetlen népcsoporthoz vagy egyetlen műhelyhez való kötése téves, PALÁGYI 1992. 52; PALÁGYI - NAGY 2000. Római kori halomsírok a Dunántúlon. Veszprém, 110. 112 PATEK 1982-1983; PATEK 1993. Westungarn in der Hallstattzeit. Quellén und Forschungen prähistorischen und provinzialrömischen Archäologie 7. Weinheim. 113 Tokod-Altáró-Erzsébetakna MRT 5, 22/16. lh., PATEK 19821983. 63, 67, Taf. 19, 18-20; Kesztölc-Sámánka barlang MRT 5, 9/13. lh.; Szigetszentmárton, Pomáz PATEK 1982-1983. 67. 114 A 11. sírból előkerült miniatűr-fibula a HC-HD-re keltezhető, egyéb leletanyaga pedig HC korú, KEMENCZEI Tibor 1977. Hallstattzeitliche Funde aus der Donaukniegegend. FolArch 28. 67-90, Abb. 3, 5; Romsauer, Peter, 1996. Bemerkungen zur Späthallstattzeit im Nordostalpenraum. In: JEREM, Erszébet - MEID, Wolfgang (hrsg): Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums, Sopron 10.-14. Mai 1994. Archaeolingua Bd. 7. Budapest, 432. sorban az Északnyugat-Magyarország területét érintette, kevés adattal rendelkezünk. Pannónia területe a LT В évszázadában egy új orientációjú kelta kultúrkör centrumát képezi.

115 A La Тепе С periódusban (Kr. e 3. sz. 2. negyedétől) a Kárpát-medence lakottsága jelentősen megnő. A lelőhelyek térképre vetítése nagyjából három területi egység körvonalait rajzolja ki, a tárgyalt lelőhely környezete a Dunántúl északi sávját, Nyugat-Szlovákiát és Északkelet-Ausztriát magában foglaló északi csoport részét képezte. A LT D új népességhulláma javarészt új telephelyeket keresett. Petres Éva feltételezése szerint azokon a lelőhelyeken, ahol a LT D hiányzik, de a LT С és a kora római leletanyag igazolt, a kora kelta-illyr lakosság továbbélésével számolhatunk (PETRES Éva 1966. 199). Az általunk tárgyalt lelőhelyen a késő kelta és a római kor időszakában nem csupán lelőhely, hanem a telep és a lakosság kontinuus továbbélésével is számolhatunk. A kutatás általában egységes álláspontot képvisel abban a kérdésben, hogy a Hallstatt-szkíta alaplakosság kelta betelepedés során nem semmisült meg, hanem a későbbi fejlődés néhány momentumában kulturális hagyatékának elemei fellelhetők. A problémakört érintő vélemények azonban erősen hipotetikus alapokon nyugszanak, ami nem a vélemények helytelenségére, hanem kutatási hiányosságaira utal, miután kevés bizonyító erejű adat áll rendelkezésünkre.

116 Azon leletanyag megítélése, ami a kutatásban dák/dák jellegű megjelölést kap, a vitatott kérdések sorát gyarapítja. Ez az anyagcsoport a Kr. e. 2. század végére és a Kr.e. 1. századra keltezhető leletösszefüggésből származó kézzel formált edényeket takar. A csonkakúp alakú, vaskos fülű csészék, melyek a thrák-dák területeken jellegzetes anyagát alkotják, gyakorta a dák népesség indikátoraként jelennek meg, (HOREDT 1969. 55; CRIÇAN 1978. 128-129; KABAKCIEVA 1996. 115). A dák leletanyag másik fő ismérve az ún. „dák díszítőmód", ami nem kizárólag a Dunántúlon és a dákok lakta térségben megfigyelhető jelenség, hanem a szlovákiai és szlavóniai terület anyagában is nyomon követhető. A szlovákiai leletanyag alapján K. Piéta a dák terjeszkedés korai fázisával is számol, amit történetileg a kimber vándorlással hoz oly módon összefüggésbe, 115 Erre a korszakra keltezi Szabó a sárkánypárral díszített kardokat (Taliándörögd, Liter), mégha azt pontosan nem is lehet megítélni, hogy a balkáni előrenyomulás előtti vagy utáni évekre tehetők, SZABÓ Miklós 1989. Beiträge zur Geschichte des keltischen Drachenpaarmotivs. CommArchHung 123. 116 HUNYADI 1944. 57, 2. térkép (Szob, Kósd, Zseliz példája nyomán); Szabó 1990. 17; PATAY Pál 1968. Pest megye régészeti emlékei. In: DERCSENYI Dezső (szerk): Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei. Budapest, 31; GRAF András, 1936. A Pannónia ókori földrajzára vonatkozó kutatások áttekintő összefoglalása. DissPann Ser. I. 5. Budapest, 25, 26; PETRES 1966. 199. 328