Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

hogy a germán népcsoport vándorlása következtében meggyengült kelta hatalom lehetővé teszi a dákok előrenyomulását {Flachgräberfelder hanyatlása). Ezen népmozgások régészeti hagyatékát elsősorban a délnyugat-szlovákiai régió keleti felében regisztrálja.

117 A dák előrenyomulás második fázisa a Kr. e. 1. század közepe tájára keltezhető Burebista-féle hadműveletekkel hozható kapcsolatba. Az írott forrásanyag alapján a Kárpát-medence késő latène időszakának etnikus palettáján a kelták mellett a dák népcsoport megjelenése aligha vonható kétségbe (Caesar B. G. 4, 25; Strab. 7, 3; 11, 5, 2; Plin. n. h. 4, 80; Dessau ILS 8965). Visy Zs. több munkájában is részletesen foglalkozott a magyarországi dák leletcsoporttal és a népmozgások történeti hátterének kérdésével (VISY 1970. 5-29; VISY 1994. 8-12; VISY 1995. 93-104). Magyarország területén a Kr. e. 1. századi leletanyag kapcsán egy északi (Dunántúl északi része és az Alföld északi része az Északi-középhegység lábáig, a Szamos középső és alsó folyása), és egy déli dák csoportot (a Tisza-Maros-Körös vidéke egészen a Szerémségig) különített el (VISY 1995, 94-96). Az északit a már említett szlovákiai, a délit pedig a szlavóniai leletekkel hozza összefüggésbe. A kutatás időről-időre megkísérli, hogy e sajátos leletanyag etnikus hátterét tisztázza, és esetenként konkrét, akár kevert etnikumú népalakulathoz kösse.

118 A tárgyalt időszak kulturális képét autochton (illyr/ pannon), kelta és dák elemek egyaránt gazdagítják. Az egyes elemek etnikus hátterének hangsúlyozásával azonban óvatosan kell bánnunk egy olyan időszakban, amit állandó kölcsönhatásokjellemeznek. Helytállóbb késő kelta időhorizontról beszélni, melynek jellegzetességét kevert jellege adja. Az egyes törzsek etnikai összetétele, ami az írásos források alapján esetenként egyértelműnek tűnhet is sokkal összetettebb és sokszínűbb, mintsem, hogy őket kizárólag egy-egy konkrét kulturális hagyomány hordozójának tekintsük. Az általunk feldolgozott terület oppidum-korú kerámiájának legtöbb párhuzama a Kárpát-medence keleti feléből, a Kr.e. 1. századra vonatkozó források alapján, a dákok lakta régióból származik. Emellett a szlová117 PIÉTA 1982b. 41, 43; SZABÓ M. a dákok korai előrenyomulását képviselő nézetekkel szemben éppen azt hozza fel, hogy a Kárpát-medence hatalmi erőt képviselő törzsei között a kimber vándorlás kapcsán róluk nem esik szó, de ha K. Piéta okfejtését követjük, nem is várható, hogy szóba kerüljenek. 118 Visy Zs. kísérletet tett arra, hogy a délnyugat-szlovákiai és az észak-magyarországi kelta-dák leletanyagot konkrét népcsoporthoz kösse, a kultúra hordozóit a cotinusokkal azonosította, VISY 1994 5-12; VISY 1994 Die ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in Niederpannonien. In: BENDER, Helmut - WOLFF, Hartmut (hrsg): Ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein-DonauProvinzen des römischen Reiches. Passauer Universität Schriften zur Archäologie. Band 2. Espelkamp, 426; VISY 1995. 104. A szlovák kutatásban ugyancsak felmerült, hogy a dák jellegű anyag kapcsolatba hozható lenne a cotinusokkal, PIÉTA 1982a. 212, 214; BARKÓCZI 1944-1945. 180; MÓCSY 1962. PWRE 534. kiai és a vajdasági régió hasonló keltezésű leletanyagai kerülnek szóba. A római kort megelőző periódusban a szlovákiai térségben, a Dunántúlon és a Bánátban hasonló történeti folyamat játszódott le. A getákat és a dákokat Strabon hasonló nyelvű törzsek gyűjtőneveként definiálja, melyek földrajzilag különülnek el egymástól (Strabo 7, 3, 13).

119 V Zirra getáknak a Kr. e. 5-3. század folyamán olyasfajta vaskori kultúrát tulajdonít, amit a bennszülött és az idegen elemek (balkáni thrák) összeolvadása jellemez. A dák kultúra a Kr.e. 2. század második feléhez köthető kialakulásának sajátosságát keverék jellegében látja, amit a bennszülött Hallstatt alaphoz hozzátevődő aldunai és kelta latène elemek alakítottak ki.

120 Az erdélyi terület kerámiaspektrumában a LT B-C időszaktól megtalálhatók a különféle kézzeit formált hordó és szitula formájú fazekak, kónikus csészék a nyugati kelta területek LT B-C formakincsében ugyanúgy fellelhetők.

121 A fenti terület jellegzetes díszítésmódja azonban eltér a nyugati kelta térségtől. Ami nem azt jelenti, hogy pl. a manchingi anyagban az ujjbenyomással tagolt lécrátét ne fordulna elő, de ennek számaránya a teljes anyag viszonylatában elenyésző. A néhány alapformából és díszítéskombinációból álló edénymúvesség jellegzetes darabjai a Kárpát-medence számos leletanyagában megjelennek. Az erdélyi területekhez hasonlóan számuk a LT D2 időszaktól növekszik meg. Az általunk vizsgált terület déli párhuzamai révén érintett Szlovéniából, Novo mesto LT С korú temetői alapján (Kandija, Kapiteljska njiva) T. Knez a kerámia egy részét és bizonyos ékszereket szintén Hallstatt gyökerekre vezet vissza, amit a terület autochton népességéhez köt. A területen élő Hallstatt lakosság („illyr") legkésőbb a 3. század közepétől kelta fennhatóság alá került (KNEZ 1996. 443). A Hallstatt és a latène elemekből álló „keverék-kultúra" fennmaradása egészen a római korig kimutatható.

122 Ez a helyzetkép semmiben sem különbözik attól, amit az egyéb kárpát-medencei régióban tapasztalunk, így az Erdélyben rögzített jelenségektől sem tér el. Míg a romániai kutatók többsége a LT С időszak kézzel formált kerá119 V Zirra „dák-geta civilizáció" kapcsán a legkevésbé sem lehet eldönteni, hogy inkább dák, vagy éppen inkább geta, ZIRRA 1971. 177. 120 ZIRRA 1967.125,134-135, a Ciumesti temetőben (LT Cl) a dák hamvasztásos sírokat a keltától az különbözteti meg, hogy a benne talált edény kézzel formált, ezen edényeknél azonban részint késő hallstatt/ szkíta, részint kelta előzményekre utal, ZIRRA 1971.177. Vele szemben I. H. Crisan igaz, hogy a késő Hallstatt terület jóval jelentősebb kiterjedésűnek tartja, mint a későbbi dákok és a geták által lakott területet, mégis a romániai késő Hallstatt leletanyagot sajátos „protodák" megjelöléssel már ehhez a népcsoporthoz köti, CRISAN 1969. 341. 121 A LT D korú kézzel formált típusok közül G. Gheorghiu egyedül a többé-kevésbé dudorperemű, szitula formájú edényeket eredezteti a kelta formakincsből, melyek pereme alatt hornyolás fut körbe, GHEORGHIU 2000. 214. 122 KNEZ, Tone 1977. Keltske najdbe iz Novega Mesta (Keltische Funde aus Novo Mesto). Novo Mesto, 4. 329