Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

A soványítóanyagok százalékarányos előfordulása a teljes anyagban A pátyi leletanyag római kori leletösszefüggésből előkerült árujára a kőzetszemcsés soványítás jellemző (48,99 %). A leletanyag szabad szemmel történő meghatározása során azt tapasztaltuk, hogy a soványításhoz használt kőzet gyakorta mésztartalmú komponenssel rendelkezik. A mészszemcsés soványítás a leletanyag 63,1 %-t jellemzi. Az ugyancsak kalciumkarbonát tartalmú kagylós/csigás(?) soványítás mértéke a pátyi leletanyagban meglehetősen alacsony, mindössze 0,7 %. A kézzel formált kerámia soványító adalékai között minden egyes lelőhelyen igen magas, és közel azonos mértékű a kiégetett agyagban kisebb-nagyobb fehér szemcseként előforduló kalciumkarbonát tartalmú mészkő (vagy márga), továbbá a tört kagylóhéj részesedése. Az esztergomi régióban a tört kagylóhéj használata terjedt el a leginkább, a pátyi lelőhely közelében fekvő Albertfalva anyagában a kagylóval szemben a fenti lelőhelyhez hasonlóan a mészkő? (márga? kréta?) használata mutatható ki. A kalciumkarbonátos soványítás általánosnak tekinthető, de módozatai erőteljes regionális jelleget mutatnak.

97 A fazekasirodalom arra figyelmeztet bennünket, hogy az edényben szemcseként megjelenő mész a tűzben égetett mésszé alakul át (kalciumoxid), ami vízzel érintkezve kalcium-hidroxid-képződést (oltott mész) eredményez. Ezt a folyamatot mintegy másfélszeres térfogatnövekedés kíséri, ennek következtében az edény felületén kúpszerű kipattogzásokat, repedéseket lehet megfigyelni (mészkráterek = lime blowing, Kraterporen). A tárgyalt darabok funkcionális használat szempontjából a főzőedényekhez sorolhatók, kifejezetten asztali edénnyel nem számolhatunk. Ennek alapján megalapozottnak tűnik az a felvetés, hogy a kagylós/ meszes soványítási eljárás alkalmazásakor gyakorlati szempontokat kell előtérbe helyeznünk. A korszak 97 HORVÁTH 1999. 374. Pannónia területén több helyütt is találkozhatunk kagylós soványítású edényekkel — Ménfőcsanak, Inota (PALÁGYI1992. Abb. 1), Gorsium (FITZ Jenő et al., 1976. Taf. 18,1), Szakály-Réti földek (GABLER - HORVÁTH 1996. 159), Esztergom környéke (HORVÁTH 1997. Abb. 16-18), Neszmély-Kalinhegy (Vaday Andrea szíves szóbeli közlése), Almásfüzitő (HORVÁTH 2003. Die römerzeitliche Siedlungskeramik im Vicus von Almásfüzitő (Odiavum/ Azaum) am Beispiel einer frühkaiserzeitlichen Grube. In: BRANDL, Ulrich - LIESEN, Bernd (hrsg): Römische Keramik. Herstellung und Handel. Kolloquium Xanten, 15.-17.6.2000. Xantener Berichte 13.234) — közülük az azalus szállásterület összefüggő térséget alkot, ahol a LT D2 és a római kori lelőhelyeken mindenütt előfordulnak. A római birodalomban nem pusztán pannóniai jellegzetességről van szó, hasonló soványítású fazekakat Raetiából, és Britanniából, Galliából és Belgiumból is ismerünk, WÄHREN 1992. 449; WÄHREN - SCHNEIDER 1994. 39-59; FLÜGEL, Christoph - JOACHIMSKI, Michael FLÜGEL, Erik 1997. Römische Keramik mit Marmormagerung: Herkunftbestimmung mit Hilfe von stabilen Isotopen (Auerbergtöpfe aus Süddeutschland). AKorr 27. 278; METZLER 1995. 445-446; HOLWERDA 1941. De Belgische Waar in Nijmegen. Beschrijving van de verzameling van het Museum g. m. kam te Nijmegen. Nijmegen.