Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

nem plasztikus tiszta agyag és plasztikussággal nem rendelkező különféle ásványok keverékei, melyek az agyag képlékenységét csökkentik, ezért ezeket a soványítóanyag megnevezéssel illetjük.

91 A különféle soványítóanyagok alkalmazásának az edények száradási érzékenységének és zsugorodásának csökkentésében funkcionális szerepe van, némely összetevők a főzőedényeknél egyáltalán nem elhanyagolható szempontnak számító hővezetőképességet is előnyösen befolyásolják (ALBERT 1967. 71; LAIS 1943, 186). A soványítás eljárása a nyersagyag természetes komponensein túl, további plasztikusággal nem rendelkező adalékanyagok tudatos hozzáadását tételezi fel. A régészeti kerámiák esetében jól iszapolt, és soványított agyag között teszünk különbséget. A különbségtétel részben mennyiségi, másrészt azonban minőségi szempontú. Mennyiségi a tekintetben, hogy a kerámiában a soványítás következtében a kiinduló nyersagyaghoz képest a plasztikus agyagásvány aránya jelentősen csökken, az alkalmazott soványítóanyagok mechanikai és kémiai hatásai azonban minőségi szempontokat vetnek fel (MÜLLER 2001. 39, Tab. 1). A kézzel formált edények variabilitása a soványítás tekintetében jóval magasabb a gyártástechnológiai szempontból is uniformalizáltnak tekinthető korongolt áruval szemben, ami részben a korongozás technikájánakjellegéből is fakadhat. A régészeti korok fazekasai tisztában voltak az edény száradása során fellépő zsugorodással, ami a száradás során a formázáskor hozzáadott víz párolgása révén alakul ki. Különösen avastagfalú edényeknél jelentett fontos szempontot, hogy a felület a falmaghoz képest ne száradjon túl gyorsan, mert a cserépben kialakuló feszültség az edény szétrepedezését eredményezhette. A soványított agyag szerepe abban áll, hogy a képlékeny agyagásványok csekélyebb mennyisége következtében a megformázáskor kevesebb vizet vesz fel, és ennek következtében kevesebbet is párologtat ki, az edények térfogatváltozása is elenyészőbb (PETRIK 1913. 53, 55). A fenti tényezőket szem előtt tartva, az erősen soványított, durva főzőedények készítése nem magyarázható minőségi edények gyártásához szükséges képességek hiányával, hanem tudatos tevékenységet tükröz (LAIS 1943. 186). A fazekas-irodalomban a homok, a kavics, a mész, a márga és a pirit az agyagban előforduló káros hatású zárványként jelentkezik (PETRIK 1913. 92,159-160; ALBERT 1967.109). A kvarchomok és kavics (szilíciumdioxid), valamint 91 PETRIK, 1913. 51-52, az agyaghoz általánosan 10-50 % arányban lehet soványító anyagot hozzáadni, vö. KARDOS Mária é.n., 13. a csillám a nyersagyag természetes összetevői.

92 Hőhatás következtében a kvarcszemcsék megduzzadnak és a cserép égetési zsugorodása ellenében hatnak. A nagyobb kvarcszemcsék a főzőedények az edények hőálló s ágára is pozitív hatást gyakorolnak, növelik a cserép porózusságát és vízfelvevő képességét.

93 A porózus edények a szabad tűzi használat során fellépő gyakori erőteljes hőnövekedést és csökkenést jobban kibírják

94 E. Fehr megállapításai alapján a kvarc ásvány 537 °C-nál megváltoztatja kristályszerkezetét és 2%-os térfogat növekedéssel számolhatunk, ami a kihűlési fázisban ismételten az eredeti méretét veszi fel. Ebből adódhat az a jelenség, hogy túl gyors kihűlés következtében az edény felületén repedések keletkeznek.

95 Albert J. véleménye szerint az égetés során az edényt már a 2-3 mm nagyságú kvarcszemcsék is szétrepesztik (ALBERT 1967. 109). A régészeti kerámiában azonban gyakorta 5-6 mm nagyságú, esetenként még ennél is nagyobb kvarcszemcsék figyelhetők meg, anélkül hogy az edényt bármiféle károsodás érte volna. Homokot a pátyi kézzel formált leletanyag 95,67 %-ban figyelhettünk meg szabad szemmel, nagyobb kavicsszemcsék előfordulását a leletanyag 61,65 %-ban regisztráltunk. Az agyagnyerő gödrökből származó alapanyag összetételének ismerete nélkül aligha dönthető el, hogy a homok és a kavics mennyiben tekinthető az agyag természetes összetevőjének, és mennyiben tudatosan hozzáadott soványítóanyagnak. A samott (a porított és tört kerámia) azok közé a soványítóanyagok közé tartozik, ami a kiégetett cserépben szinte felismerhetetlen. Kísérleti eljárások során azonban beigazolódott, hogy a samott alkalmazásával a repedések kialakulásának mértéke a nagy szemcsézetű anyaggal soványított edényekben jelentősen csökkenthető.

96 Samottos soványítást nem csupán porított, hanem tört kerámiás formában is alkalmaztak, ami a pátyi leletanyag közel 48,99 %-nál mutatható ki. 92 Az ún. másodlagos agyagok nem maradtak az eredeti kőzet helyén, ezért különböző anyagokból tevődnek össze, jellemzőjük, hogy sok vasat, kvarcot, csillámot és más szennyeződéseket tartalmaznak, KARDOS Mária, é.n., 7. 93 GROFCSIK János 1940. A kerámia. A kémia és vívmányai I. Budapest, 356. 94 PETRIK 1913. 61; KARDOS Mária é.n., 39. „Szerte a világon azok a fazekasok , akik primitív technológiával dolgoznak és porózus edényeket készítenek, többféle eljárást ismernek, amelyekkel többé-kevésbé vízhatlanokká tehetik edényeiket.. .A Fuji szigetek fazekasai.. .egy szurokdarabbal kenik be az edényt kívülről." 95 FEHR, Ernst, 2000. Vorgänge während des keramischen Brandes. In: MÄMPEL, Uwe - ENDRES, Werner (hrsg): Der keramische Brand. Beiträge zum 32. Internationalen Hafnerei-Symposion des Arbeitskreises für Keramikforschung in Bremen vom 27. September bis zum 3. Oktober 1999. Veröffentlichungen des Arbeitskreises für Keramikforschung' Bd. 1. Höhr-Grenzhausen, 19. 96 J. Weiss kísérletei során az égetés során kialakuló hibák mértékét az agyaghoz adott porított, már kiégetett cseréphamuval 50 %-ról 5 %-ra tudta csökkenteni, WEISS, Joachim, 1990. 116. 323