Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

nem plasztikus tiszta agyag és plasztikussággal nem rendelkező különféle ásványok keverékei, melyek az agyag képlékenységét csökkentik, ezért ezeket a soványítóanyag megnevezéssel illetjük. 91 A különféle soványítóanyagok alkalmazásának az edények szára­dási érzékenységének és zsugorodásának csökkenté­sében funkcionális szerepe van, némely összetevők a főzőedényeknél egyáltalán nem elhanyagolható szem­pontnak számító hővezetőképességet is előnyösen be­folyásolják (ALBERT 1967. 71; LAIS 1943, 186). A soványítás eljárása a nyersagyag természetes kompo­nensein túl, további plasztikusággal nem rendelkező adalékanyagok tudatos hozzáadását tételezi fel. A régészeti kerámiák esetében jól iszapolt, és soványí­tott agyag között teszünk különbséget. A különbség­tétel részben mennyiségi, másrészt azonban minőségi szempontú. Mennyiségi a tekintetben, hogy a kerámiá­ban a soványítás következtében a kiinduló nyersagyag­hoz képest a plasztikus agyagásvány aránya jelentősen csökken, az alkalmazott soványítóanyagok mechanikai és kémiai hatásai azonban minőségi szempontokat vet­nek fel (MÜLLER 2001. 39, Tab. 1). A kézzel formált edények variabilitása a soványítás tekintetében jóval magasabb a gyártástechnológiai szempontból is uniformalizáltnak tekinthető koron­golt áruval szemben, ami részben a korongozás tech­nikájánakjellegéből is fakadhat. A régészeti korok fazekasai tisztában voltak az edény száradása során fellépő zsugorodással, ami a száradás során a formázáskor hozzáadott víz párolgása révén alakul ki. Különösen avastagfalú edényeknél jelentett fontos szempontot, hogy a felület a falmaghoz képest ne száradjon túl gyorsan, mert a cserépben kialakuló feszültség az edény szétrepedezését eredményezhette. A soványított agyag szerepe abban áll, hogy a kép­lékeny agyagásványok csekélyebb mennyisége követ­keztében a megformázáskor kevesebb vizet vesz fel, és ennek következtében kevesebbet is párologtat ki, az edények térfogatváltozása is elenyészőbb (PETRIK 1913. 53, 55). A fenti tényezőket szem előtt tartva, az erősen sová­nyított, durva főzőedények készítése nem magyaráz­ható minőségi edények gyártásához szükséges képes­ségek hiányával, hanem tudatos tevékenységet tükröz (LAIS 1943. 186). A fazekas-irodalomban a homok, a kavics, a mész, a márga és a pirit az agyagban előforduló káros hatású zárványként jelentkezik (PETRIK 1913. 92,159-160; ALBERT 1967.109). A kvarchomok és kavics (szilíciumdioxid), valamint 91 PETRIK, 1913. 51-52, az agyaghoz általánosan 10-50 % arányban lehet soványító anyagot hozzáadni, vö. KARDOS Mária é.n., 13. a csillám a nyersagyag természetes összetevői. 92 Hő­hatás következtében a kvarcszemcsék megduzzadnak és a cserép égetési zsugorodása ellenében hatnak. A nagyobb kvarcszemcsék a főzőedények az edények hőálló s ágára is pozitív hatást gyakorolnak, növelik a cserép porózusságát és vízfelvevő képességét. 93 A po­rózus edények a szabad tűzi használat során fellépő gyakori erőteljes hőnövekedést és csökkenést jobban kibírják 94 E. Fehr megállapításai alapján a kvarc ás­vány 537 °C-nál megváltoztatja kristályszerkezetét és 2%-os térfogat növekedéssel számolhatunk, ami a kihűlési fázisban ismételten az eredeti méretét ve­szi fel. Ebből adódhat az a jelenség, hogy túl gyors kihűlés következtében az edény felületén repedések keletkeznek. 95 Albert J. véleménye szerint az égetés során az edényt már a 2-3 mm nagyságú kvarcszem­csék is szétrepesztik (ALBERT 1967. 109). A régé­szeti kerámiában azonban gyakorta 5-6 mm nagysá­gú, esetenként még ennél is nagyobb kvarcszemcsék figyelhetők meg, anélkül hogy az edényt bármiféle károsodás érte volna. Homokot a pátyi kézzel for­mált leletanyag 95,67 %-ban figyelhettünk meg sza­bad szemmel, nagyobb kavicsszemcsék előfordulását a leletanyag 61,65 %-ban regisztráltunk. Az agyag­nyerő gödrökből származó alapanyag összetételének ismerete nélkül aligha dönthető el, hogy a homok és a kavics mennyiben tekinthető az agyag természetes összetevőjének, és mennyiben tudatosan hozzáadott soványítóanyagnak. A samott (a porított és tört kerámia) azok közé a soványítóanyagok közé tartozik, ami a kiégetett cserépben szinte felismerhetetlen. Kísérleti eljárá­sok során azonban beigazolódott, hogy a samott al­kalmazásával a repedések kialakulásának mértéke a nagy szemcsézetű anyaggal soványított edényekben jelentősen csökkenthető. 96 Samottos soványítást nem csupán porított, hanem tört kerámiás formában is al­kalmaztak, ami a pátyi leletanyag közel 48,99 %-nál mutatható ki. 92 Az ún. másodlagos agyagok nem maradtak az eredeti kőzet helyén, ezért különböző anyagokból tevődnek össze, jellemzőjük, hogy sok va­sat, kvarcot, csillámot és más szennyeződéseket tartalmaznak, KAR­DOS Mária, é.n., 7. 93 GROFCSIK János 1940. A kerámia. A kémia és vívmányai I. Bu­dapest, 356. 94 PETRIK 1913. 61; KARDOS Mária é.n., 39. „Szerte a világon azok a fazekasok , akik primitív technológiával dolgoznak és porózus edényeket készítenek, többféle eljárást ismernek, amelyekkel többé-ke­vésbé vízhatlanokká tehetik edényeiket.. .A Fuji szigetek fazekasai.. .egy szurokdarabbal kenik be az edényt kívülről." 95 FEHR, Ernst, 2000. Vorgänge während des keramischen Brandes. In: MÄMPEL, Uwe - ENDRES, Werner (hrsg): Der keramische Brand. Beiträge zum 32. Internationalen Hafnerei-Symposion des Arbeitskreises für Keramikforschung in Bremen vom 27. September bis zum 3. Oktober 1999. Veröffentlichungen des Arbeitskreises für Keramikforschung' Bd. 1. Höhr-Grenzhausen, 19. 96 J. Weiss kísérletei során az égetés során kialakuló hibák mértékét az agyaghoz adott porított, már kiégetett cseréphamuval 50 %-ról 5 %-ra tudta csökkenteni, WEISS, Joachim, 1990. 116. 323

Next

/
Thumbnails
Contents