Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

való kombinációja (15 darab).

86 A fenti díszítőelemet hordozó fazekak valamennyi darabja formai és funkcionális szempontból behúzott peremű, hordó alakú főzőedény, ami a kelta kultúrkörből eredeztethető (PIÉTA 1982a. 101-102). Az esztergomi körzet darabjai egyetlen töredék kivételével SzentgyörgymezőDunapart késő kelta telepanyagához köthetők, ahonnan fazekaskemencét is ismerünk (HORVÁTH 1997. Esztergom-Szentgyörgymező,Esztergom-Széchenyitér, Kat. sz.: 179, 196, 285). A díszítőminta formához kötöttsége és a darabok jelentősebb száma alapján arra következtethetünk, hogy ezeket a töredékeket a fenti lelőhely fazekastelepének gyártmányaként értékelhetjük. A pátyi fazekakon is fellelhető benyomott sordísszel társulva, mindössze egy töredékről van szó (Ltsz.: 2003.8.102.1)(vö. Gellérthegy-Tabán: BÓNIS 1969. Abb. 10, 4-5, Abb. 12, 23, Abb. 17, 24, Abb. 39, 6). A díszítőelem kombináció római kori kontextusban való előfordulására vonatkozó példát Y. Gatier a solothurni vicus anyagából közölt, ahol egy utánkorongolt edényen található meg. A szerző a formát a késő kelta formavilágból eredezteti a motívum funkcionális szerepét pedig fogófülként értékeli (GAUTIER 1997. Taf. 29, 290). Mindössze egy-egy példányon figyelhető meg az ujjbenyomással tagolt ívelt rátét és az L-alakú bevágásokkal tagolt rátett dísz (H/10.szelv, Ltsz.: 2004.3.140.1; G/22, 2. ány.). Két töredék képviseli azt a díszítőmintát, ami rövid ferde bevágásokkal tagolt vízszintes és függőlegesen egymás mellé helyezett bütyökrátétek kombinációjából áll (G/17 falkiszedés; H/7, szelv, Ltsz.: 2004.3.117.37). 3.5-7. UJJBENYOMASOKKAL ÉS FERDE BEVÁGÁSOKKAL TAGOLT LÉCRÁTÉT (4. kép 13-16) Ugyancsak ősi díszítő eljárásról van szó, ami a latène kor előtt is általánosan elterjedtnek számított. A késő latene-római kori leletanyagok motívumai között a fésűs díszítés után a második legelterjedtebb díszítőmód.

87 Viszonylag ritkán helyeztek tagolatlan bordát az edény falára, ami csak az esztergomi körzetből igazolt, a pátyi telepanyagból hiányzik. Valamivel gyakoribb a bordák ferde bevágásokkal való tagolása. Az Esztergom környéki leletanyagban 10, a pátyi telep86 Egészen a bronzkorig visszanyúló díszítésmód, az egyszerű, valamint kettős bütyök alkalmazása a Hallstatt és a La Tène korban is nyomonkövethető, JEREM Erszébet, 1981. Zur Späthallstatt- und Friihlatènezeit in Transdanubien. In: Die Hallsattkultur. Symposium Steyr 1980. Linz, Abb. 17, 9,12; Gellérthegy-Tabán: BONIS 1969. Abb. 6, 2, Abb. 57, 28; Ziridava (Pécska, Pecica): CRISAN 1978. Taf. 70, 2. 87 TAPPERT, Claudia, 2006. Die Gefäßkeramik der latènezeitlichen Siedlung Straubing-Bajuwarenstraße. Materialhefte der bayer. Vorgesch. Bd. 89. Kallmünz/Opf, Abb. 96. anyagban 14 példánnyal igazolt.

88 Az esztergomi körzet darabjainak többsége Tokod-Erzsébetakna-Altáró lelőhelyről származik, melyek kora római kontextusból kerültek elő, valamennyi darab kagylós soványítású (HORVÁTH 1997. Taf. 66,1-5, 9, Taf. 67, 8). A lécrátét-díszítés ujjbenyomással tagolt változatának késő kelta fazekasok általi alkalmazása Esztergom körzetében egyrészt a behúzott, kissé megvastagodó peremű, hordó alakú fazekakon a rövid kihajló peremű főzőedényeken igazolt.

89 A díszítőelem római kori alkalmazását Esztergom környékéről 29 kagylós adalékanyagú, redukáltan égetett edény igazolja. A darabok területi elterjedésüket tekintve szórt képet mutatnak, amiből általános használatukra következtethetünk.

90 A pátyi telepanyagból a vízszintesen felhelyezett lécek mellett a girlandszerű változat is megtalálható (G/17d; Ltsz.: 2003.8.167.2; J/17.szelv. Ltsz.: 2004.3.249.45), és amelyen a girlandokat tagolatlan kerek bütyök kapcsolja össze („A" kemence:Ltsz.: 2000.5.40.1, 2, 4). Egyedi darabnak számít az a töredék, melyen a ferde bevágásokkal tagolt lécdísz hullámvonalban fut (Ltsz.: 2003.8.97.1) (4. kép 16). AGYAGELŐKÉSZÍTÉS, SOVÁNYÍTÁS A kézzel formált kerámia kapcsán gyakran és joggal hivatkozunk a hagyományra. Közben figyelmeztetően hatnak R. Lais 1943-ban papírra vetett sorai, aki a hagyományt a gyakorlati élet szemszögéből közelítette meg. Álláspontja alapján a gyártási folyamat állandósult eljárásainak értelmezésekor a hagyomány szerepkörének túlhangsúlyozása nem feltétlenül célravezető. Az edénykészítés bizonyos technikai fogásai az agyag kémiai-fizikai sajátosságaiból adódnak, és a hagyománytól függetlenül megváltoztathatatlanok (LAIS 1943. 186). A természetben előkerülő agyagok nem tiszták, ha88 Gellérthegy-Tabán: BÓNIS 1969. Abb. 93, 17-19, Abb. 104, 1-2; Szentendre-cementgyár: VISY 1970. Taf. 4, 1-2; Bare: BRUKNER 1995. Taf. 1,9; Gomolava: JOVANOVIC, Marija -JOVANOVIC 1988. Taf. 19,12; Ziridava (Pécska, Pecica): CRISAN, 1978. Taf. 84,10,15. 89 A fenti darabokhoz a gellérthegy-tabáni edények formailag és díszítésüket tekintve is közel állnak, BÓNIS 1969. Abb. 12, 24, Abb. 19, 22, Abb. 93, 26, Abb. 104, 11; Gomolava: JOVANOVIC 1971. Abb. 4; BRUKNER 1992, Taf. 20,134; Ménfőcsanak: T. SZŐNYI 1995. Abb. 2, 1; a Bánátban Kovin (Kevevára), Dubovac (Dunadombó), Banatska Palanka (Palánk) lelőhelyekről ismert, RASAJSKI, Rastko, 1960, Karte 1; Plavna (Palona): JOVANOVIC, Marija, 1988-1989. Taf. 6, 10; Ziridava (Pécska, Pecica): CRISAN, 1978. Taf. 84, 11, 17; Oltenia Inferior: Préda 1986. Taf. 62, 2, Taf. 66, 6; Tilisca (Tilicske): LUPU 1989. Taf. 6, 8. 90 BÓNIS 1957. 72-73, az ivánci tumulusban előkerült Kr.u 2. századra keltezhető, lécrátéttel díszített kézzel formált fazekat germán eredetűnek tartja, vele szemben PALÁGYI 1995. 140; Balatonfűzfő: KELEMEN 1980. 59, Abb. 6, 9, a késő kelta és a római kori anyagokban való előfordulását részben a dákokhoz, részben a szarmatákhoz köti. Egyetlen példányon Ménfőcsanakon is előfordul, ahol egy kihajló peremű, kissé hasas fazék hasi részén helyezkedik el, T SZÖNYI 1995. Abb. 2, 2, 4. 322