Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

felszínre (MAHR 1967. 83). Keskeny, hegyes eszközzel a még kiégetetlen edény felületébe bevágott ferde, illetve függőleges irányú rövid vonalkákból álló bevágott sordísz a pátyi leletanyagban mindössze két esetben mutatható ki. Az egyik példányon a bevágás a peremet tagolja. A perem effajta tagolása a késő kelta korú „dák jellegű" edényekről általánosan ismert,

68 a késő római időszakban pedig a markomann-quad kerámia jellegzetességeként jelenik meg.

69 A kézzel formált kerámia esetében a díszítőmód kora római alkalmazását is számos lelőhely bizonyítja.

70 A csészék és a fazekak talpszélének erőteljes ujjbenyomással tagolása ugyancsak megfigyelhető, ami a díszítés mellett a jobb kézbentarthatóságot is szolgálhatta, különösen, ha a csészék sütőcsésze funkciójával számolunk, ahogy a fedőgombok effajta tagolásánál is a gyakorlati szempontot helyezzük előtérbe.

71 Egyedinek számít az a csésze, melynek fülét fenyőágszerűén ferde bevágások díszítik (2000.5.81.1.). A fenyőág jellegű bekarcolt díszítés az erdélyi hasonló korú leletanyagokban gyakori motívumnak számít, hasonló díszítőelemmel az egyik, Ottományi K. és Gabler D. által közölt pátyi fazék vállán is találkozhatunk (OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 29. tábla 2). Az északkelet-dunántúli kézzel formált leletanyag áttekintésekor viszont azt tapasztaltuk, hogy a perem ujjbenyomással és bevágással tagolása Esztergom környéki leletanyagban a fazekak, a fedők és a csészék esetében is általánosnak tekinthető és szórt elterjedési képet mutat (HORVÁTH 1997. Bajna, Bajót, Kesztölc, Lábatlan, Máriahalom, Mogyorósbánya, Tokod, Uny). Ugyanakkor a hasonló korú pátyi edényeken ezzel szemben csak elszórtan figyelhető meg, amiből a díszítőtechnika regionálisan eltérő alkalmazására következtethetünk. M. Seidel álláspontja szerint a perem ilyetén tagolása 68 Gomolava: JOVANOVIC 1971. Tab. 5, 4; JOVANOVIC 1979. Tab. 2, 3; JOVANOVIC, Marija - JOVANOVIC 1988. Tab. 31, 6; Zidovar (Zsidóvár): TODOROVIC, 1962. Abb. 3; Oltenia: Popilian 1976. Pl. 74, 94; Oltenia Inferior: PRÉDA 1986. Pl. 15, 4; Pl. 16, 3, 5; Pl. 17, 3; Locusteni: POPILIAN 1980. Pl. 23, M. 155/1, M. 162/2; Pl. 65, 3, 6-7; Ziridava (Pécska, Pecica): CRISAN, 1978. Taf. 1, 3, 5, Taf. 2,1, 8, Taf. 3, 5. 69 Ács-Vaspuszta: OTTOMÁNYI Katalin, 1989. Late Roman Pottery. In: GABLER Dénes: The Roman fort at Ács-Vaspuszta (Hungary) on the Danubian limes. BAR Int. Ser. 531/1-2. Oxford, fig. 116, 34, fig. 123, 8/a; Pilismarót-Malompatak: OTTOMÁNYI 1996. Eine Töpferwerkstatt der spätrömischen Keramik mit Glättverzierung in Pilismarót-Malompatak. ActaArchHung 48. Abb. 7, 8. 70 Hasonló peremű római kori fedőket Gorsiumból is ismerünk, FITZ Jenő et al., 1978. Kutatások Gorsiumban 1975-ben. Alba Regia 16. 20. tábla 525; ahogy a S. Rieckhoff által feldolgozott a délkelet-bajor csoporthoz tartozó késő kelta-római kori kézzel formált edényeken is meglehetősen gyakran alkalmazták: Regensburg, Paring, Landshut, Straubing, RIECKHOFF 1995. 46, Tab. 10. 71 Fazék (Ltsz.: 2004.3.8.39); Pátyról a korábbi publikációból is ismerünk ujjbenyomással tagolt talpszélű csészét, OTTOMÁNYI GABLER 1985. 29. tábla 10; a ménfőcsanaki példány a „díszítőmód" általános használatát igazolja, SZÓNYI 1995. Abb. 3, 2; SZŐNYI 1996. Abb. 8; HORVÁTH 1997. 2. tábla 5. során nem a díszítő szándékot helyezték előtérbe, hanem a célszerűségi elv érvényesült, ami a repedések kialakulásának megakadályozását hivatott szolgálni.

72 2.8-12. FÉSÜLÉS (5. kép 3-7) A késő kelta-római lelőkörnyezetből származó edényeink esetében a leggyakrabban előforduló díszítési mód. Az egymással párhuzamosan futó egyenletes sűrűségű vonalköteget a még kiégetetlen, bőrkemény agyagba többfogú eszközzel vájták be.

73 Az általunk vizsgált töredékeken az ún. Feinkammstrich fordul elő, ami 1-2,5 mm-es fogtávolságokkal jellemezhető (TREBSCHE 2003. 3). Az ausztriai leletanyagokban a fésüléshez használt eszköz becsült szélessége a fésült sávok alapján 8-30 mm (TREBSCHE 2003. 23). Trebsche megfigyelési alapján a fésű fogainak száma esetenként egy-egy lelőhely tekintetében specifikus tekinthető (TREBSCHE 2003. 23), amiből esetlegesen egy gyártóműhelyre, a műhelyben alkalmazott eszközhasználatra következtethetünk. Az anyag töredékességéből eredően terjes edényfelületre kiterjedő fésülés nem igazolt, néhány fazék esetében azonban ezzel a módozattal is számolunk. Ez a díszítőtechnika jellegét tekintve a legtöbb esetben a felületkezelési eljárások és az esztétikai hatást szolgáló díszítőmotívumok közé egyaránt felvehető.

74 Korszak- és területi jellegzetességeinek vizsgálata során elsősorban a fésülés vonalvezetése mérvadó. A vízszintes irányú fésüléssel elsősorban a fazekak vállán, valamint fazékperemek és fedők belső felüle72 SEIDEL, Max, 2000. Frühgermanische Siedlungskeramik aus Felsberg-Rhünda. In: BIEGERT, Susanne - v. SCHNURBEIN, Siegmar- STEIDL, B. -WALTER, Dörthe: Beiträge zur germanischen Keramik zwischen Donau und Teutoburger Wald. Kolloquium zur germanischen Keramik des 1.-5. Jahrhunderts. 17.-18. April 1998 Farnkfurt a. M. Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte. Bd. 4. Bonn, 32. 73 La Тепе С és D korú leletegyüttesekből egyaránt ismerünk grafítos edények díszítésére alkalmas szélesfogú fésűleleteket, KAPPEL 1969. Die Graphittonkeramik von Manching. Ausgrabungen Manching 2. Wiesbaden, Taf. 59, 2; KLEIN, Friedrich 1996. Zur Viereckschanze „Klinge" bei Riedlingen, Kr. Biberach, Baden-Württemberg. In: SCHMOLZ, K. (hrsg): Vorträge des 14. Niederbayerischen Archäologentages. Deggendorf, 163, Abb. 4, 7. 74 WIELAND 1996. 152, álláspontja alapján nem csupán dekorációs célokat szolgált, hanem alkalmazásának célszerű okai is lehettek, a fésüléssel durvított felületű edény könnyebben kézben tartható. G. Wieland a vastagabb és mélyebb fésülésnek olyan szerepet is tulajdonít, hogy az így megnövelt felületű fazekak vízzel átitatva a friss élelmiszerek tárolására az ún. Verdunstungs-Kühleffekt révén alkalmasabbak voltak. Vele szemben TREBSCHE 2003. 49, 25. lábjegyzet. 319