Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia
tén találkoztunk. 75 A pátyi telepanyagban a fazekak és a fedők belső felületének fésülése 54 példányon figyelhető meg. Az Esztergom környéki leletanyagban 14 hasonló fazekat találtunk, ami 3 fedővel egészül ki, egy esetben arra is találunk példát, hogy magát a fedőgombot is fésülték. 76 A kihajló fazékperemek belső felületének fésülése elsődlegesen a díszítőfunkciót hordozza magában („Schauseite"), ahogy gyakori a felületkezelő eljárások közül a perem belső felületének eldolgozása is. Kérdéses, hogy a fésüléssel durvított felület esetlegesen szolgálhatta e a fedő számára kialakított hornyolás szerepét. A fedők üreges, belső felületének fésülése kevésbé értelmezhető (11 töredék), miután a használat során ez a rész teljesen rejtve marad. A késő kelta korongolt fésűsdíszű fazekakon a fésült motívumkombinációknak számos válfaját ismerjük (TREBSCHE 2003.21-23, Abb. 11-12), és ezek a hasonló korú kézzel formált edényeken is kimutathatók. A fenti díszítéstechnika a késő kelta leletösszefüggésekben egyrészt a grafitos fazekak, illetve az ún. Kammstrkhware kézzel formált válfajain fordul elő, ahol a függőleges irányú változatát regisztráltuk. 77 A Gellérthegy, a tárgyalt lelőhely anyagával számos elemben hasonlóságot mutató kerámiaanyagában a késő kelta kézzel formált kerámián a ferde irányú fésült vonalköteg (BÓNIS 1969. Abb. 19, 25, ami formailag közel áll a Feinkammstrich kerámiához), és az egymást keresztező vonalkötegek is előfordulnak (BÓNIS 1969. Abb. 66, 18; 104, 10). A feldolgozott leletanyagban egy esetben ferdén fésült vonalkötegeket regisztráltunk (Ltsz.: 2001.6.52.?.). Gyakori, hogy a fésülés mellé egyéb motívumok társulnak, így előfordul a bevájt hullámvonallal való kombinációja, ami a kelta kultúrkörben ugyancsak az előszeretettel alkalmazott dekorációs sémához tartozott. A tárgyalt leletanyagban a szabálytalanul egymást keresztező rövid vonalkötegek a vízszintes irányban haladó vonalkötegek mellett a kora római darabokon tűnnek fel 75 KELEMEN 1997. 107-108. A dömösi fazék mellett további pannóniai példányokat említ a szerző annak bizonyítékaként, hogy a belső felület fésülése a Kr.u. 2. század divatjának tekinthető (Carnuntum, Adony, Aquincum, Baláca). Az általam felvett leletanyagokban az edény belső felületének ily módon való díszítése két késő kelta töredéken is előfordult, a többi azonban mind római kontextusból származik. Szirmai K. Albertfalva vicusából egy meglehetősen szokatlan, az edény belsejében sűrűn fésült felületű Dreifußschale-t közöl, SZIRMAI Krisztina 1999. Az albertfalvai vicus (1994. évi ásatás). BudRég 33. 33. kép 1. 76 HORVÁTH 1997. fazekak: Kat. sz.: 22, 35, 41, 44, 55, 81, 326, 456, 525, 577, 581, 582, 631, 638, 697, 790), fedők: Kat. sz.: 230, 526, 740, fedőgomb: Kat. sz.: 40. 77 Kézzel formált darabjaink díszítésüket tekintve valójában az ún. Feinkammstrichware-val állnak kapcsolatban, melyek a legújabb kutatási eredmények alapján nem feltétlenül készültek grafitos agyagból, a grafitos példányok számaránya sehol nem haladja meg a 10 %-t, TREBSCHE 2003. 3,19-20. először a vállon, illetve a hason. 78 Az átvizsgált anyagban fésülés leginkább önmagában, elenyésző arányban benyomott sormintával társulva figyelhető meg, ahol a felület fésülésére a benyomott sorminta kialakítása után került sor (G/19, gödör; F/kőépület 2. helyiség: Ltsz.: 2003.7.4.66). A fésült edények abszolút többsége római kori leletösszefüggésekből került elő. A fésülést a kutatás egységesen a kelta edényművesség hagyatékának tekinti (MATTHES 2000. 381), amit a római korban a markomann háborúkig nagy arányban, de még a Kr. u. 4. század elején is használták a különböző edények díszítésére (urnák, tárolóedények, fazekak, fedők). 79 Alkalmazásának kezdete egészen a korai La Tène időszakig nyúlik vissza. A LT С időszakában már széles körben elterjedt díszítőmódozatról van szó (WIELAND 1996. 152). Az ún. Feinkammstrichware előfordulása azonban csak a LT Dl-től igazolható bizonyossággal (TREBSCHE 2003. 77. további irodalommal). Az Alb-hegység és a Felső-Dunavidékre jellemző, fésűvel kialakított benyomott dísz (Kammeindrücke) (WIELAND 1996,153), mely az említett területen a római hódítást követően is széles körben elterjedt, az esztergomi régióra nem jellemző, a pátyi leletanyagban is mindössze két példány képviseli, amit a sűrűn fésült felülettel kombinálva jelentkezik (B/l.szelv., Ltsz.: 2001.6.25.4; 2003.8.192.1) (5. kép 3). 2.13. BEKARCOLT X: A pátyi leletanyagban egyetlen olyan töredéket ismerünk, melyen a bekarcolt X-jel önálló díszítőelemként fordul elő, ráadásul az edény külső és belső felületén egyaránt l-l darab található belőle (H/3.szerv.: 2004.3.13.9). Egy további darabon a vízszintesen futó, ujjbenyomással tagolt lécrátét alatti mezőben figyelhető meg (H/5.szelv., Ltsz: 2004.3.68.6). Az esztergomi régióban is találkoztunk hasonló jeggyel (Dömös, Esztergom-Szentgyörgymező, Uny-B aráthegyi dűlő, HORVÁTH 1997). A dömösi fazék kapcsán Kelemen Márta felveti, hogy esetleg mesterjegyről lehet szó (KELEMEN 1997. 108. vö. ZAHBELICKYSCHEFFENEGGER 1997). 3. KOMBINÁLT DÍSZÍTŐELEMEK Ebbe a csoportba azok a bütyök és bordadíszek kerültek, melyeket benyomott vagy bevágott díszítéssel tagoltak, jellegük alapján azonban a plasztikus díszítésekkel állnak közeli rokonságban. A kombinát dí78 MATTHES 2000. 381. további irodalommal. Bonis É. a gellérthegyi oppidum anyagából is említ egy kora római, kihajló peremű töredéket, amit a formai és a díszítőjegyek alapján az ún. pátkai fazekakkal társít, BÓNIS 1969. Abb. 47, 3. A pátkai fazekakat ugyancsak egymást keresztező, szabálytalan vonalkötegekkel díszítettek, PALÁGYI1995. 79 BÓNIS 1942. A császárkori edényművesség termékei Pannoniában I. A korai császárkor anyaga. DissPann Ser. II. 20. Budapest, 10-11; PALÁGYI 1995. 139; KELEMEN 1997.108. 320
