Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

egyszerű, fül nélküli kónikus csészét (DUSEK 1966. Taf. 44, 12, 103. sz. hamvasztásos sír). A formai jegyeket I. H. Cris, an is a Kr. е. 6. századig vezeti vissza (CRIÇAN 1969. 156), a végleges formai jegyek megjelenését azonban a Kr. e. 100 körüli évekre helyezi, és ebből az időszakból számos példát is említ, hogy a leletanyag eredetét, mint autochton dák forma indokolja (Zimnicea és további Duna menti bulgáriai lelőhelyek).

49 A kónikus csészék használata néhány romániai leletegyüttesben a római kori telepek anyagában a Kr. u. 4. századig nyomon követhető (DAICOVICIU 1954.138; BICHIR1973. 65; POPILIAN 1976.133; POPILIAN 1980. 82). Erdély területén nem hiányoznak a latène, de számtalan római kori a Kárpátokon belül és azon kívül fekvő lelőhelyek anyagából sem.

50 A bulgáriai Oescusban a kónikus csészék egy példánya ugyancsak római leletegyüttesből került napvilágra, amit Tiberius As-a. és egy FELICIO névbélyegű terra sigillata tányér keltez (KABAKCIEVA 1996. Abb. 14,1). A Dunántúl északi sávjában a vizsgált térségtől nyugatra eső területen is ismert formáról van szó. A lelőhelyek azonban a Duna-könyök táján sűrűsödnek,

51 ami éppenséggel a terület kutatottságából is adódhat. Az autópályás beruházást megelőző nagyfelületű feltárások eredményeként a nyugat-magyarországi térségben, Ménfőcsanak bennszülött telepen számos példánya került felszínre (SZŐNYI 1995. Abb. 3, 1-2). Előfordulások Burgenland területén két helyen, Oberleiserberg (KERN 1996. Abb. 5) és Müllendorf (HOREDT 1969. 53-57) késő latène erődített telepanyagában is igazolt. Ezek a lelőhelyek, Ménfőcsanak és Herceghalom bennszülött telepét kivéve, amit a leletösszefüggések alapján az ásatok némileg későbbre, 49 CRISAN 1978. 128-129, 219. lábjegyzet. Drobeta-Turnu Severin leletanyagát hívja segítségül annak indoklásaként, hogy a forma a Kr. e. 2. századi leletanyagban is regisztrálható, ahol két lakógödör anyagában a rhodosi amphorák révén a Kr. e. 220-180 közötti időszakra keltezett. 50 Tilisca (Tilicske): LUPU 1989. Taf. 7, 7; Taf. 6, 9-10; Taf. 15, 1, latène korú, ami pontosabb megjelölés nélkül Kr.e. 3. század és a Kr.u. 1. század közötti időszakot foglalja magában; Capílna (Sebeskápolna): GLODARIU, loan - MOGA, Viorica, 1989. Cetatea dacica de la Capílna. Bucuresti, fig. 28-29, Kr.e. 1-Kr.u. 2. sz; Piatra Rosie (Lunkány): DAICOVICIU 1954. Taf. 18, 1, 3, 8-9, Kr.e. 1-Kr.u. 2. sz. eleje; Ziridava (Pécska, Pecica): CRISAN 1978. Taf. 32-33, pontosabb, de meglehetősen tág rétegadatot mindössze egy csésze esetében nyújt, ami a Kr.e. 2 vége—Kr.u. 2. sz. eleje közé keltezett, maga az erődített telep azonban már a Kr.e. 4. század végétől fennállt; a Kárpátok és a Prut folyó közti lelőhelyekhez (Poiana-Dulcesti, Butnáresti, Tifesti, Piatra Neamt, Poienesti,) ld. BICHIR 1973. Taf. 38,1-6, Taf. 39,1-12, Taf. 45, 1-6, latène-Kr.u. 4. sz; az olténiai lelőhelyekhez (Bumbesti, Drobeta, Leu, Färcasele, Släveni) ld. POPILIAN, G., 1976. Taf. 84, 937-941; PRÉDA 1986. Taf. 15-19, továbbá Locusteni: POPILIAN, G., 1980. Taf. 45, 5-8, Kr.u. 2-3. sz. 51 Békásmegyer: VISY 1970. Taf. 3, 6; Szeremle (?): VISY 1970. Taf. 5, 10; Lovasberény: VISY 1970. Taf. 5, 7; Budakalász: MRT 7, 3/6. lelőhely, Taf. 22, 1; Tök: MRT 7, 34/5. lelőhely, Taf. 22, 2; GellérthegyTabán: BÓNIS 1969. Abb. 17,23, Abb. 34,19, Abb. 42,23, Abb. 50,16, Abb. 58, 15, Abb. 64, 21, Abb. 98, 40, Taf. 51, 2-3; Herceghalom, 39. lelőhely: OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 29. tábla 9-10. a Kr. u 1. sz. 2. harmadától-2. század harmadik harmadáig terjedő időszakra helyeznek, a késő kelta-kora római évtizedekre keltezhetők (T. SZÖNYI Eszter, 1995. 219; OTTOMÁNYI - GABLER 1985, 213). A délnyugat-szlovákiai régióból,

52 továbbá a Bánátból

53 számos darabját ismerjük, melyek formakincse az általunk vizsgált térséghez közel áll, és a fent említett darabokkal azonos korszakot képviselnek. A sztratigráfiailag jól keltezett gomolavai telep csészéinek többsége a VI b periódusból származik (Kr.e. 1. század 2. negyede-Kr.e. 1. század végéig). Funkcionális használatukkal kapcsolatban a kutatás számos ötletet vetett fel. I. H. Cris,an egy-egy lelőhelyen nagy számban való előkerülésük magyarázatát mécsesként való használatukban látja (CRIÇAN 1978. 128). Szőnyi E. a fületlen változatok esetében feltételezi, hogy fedőként vagy sütőharangként szolgálhattak, amit az edények kis fenékátmérőjével és ívelt oldalfalával magyaráz (SZŐNYI 1995. 219). O. Brukner a füles csészéket is következetesen peremükkel lefele fordítva ábrázolja, amivel szintén a sütőcsészeként, esetleg fedőként való használatukat sugalmazza (BRUKNER 1992. Tab. 20,141-144). A vizsgált leletanyagban a csészék többsége másodlagosan égett (72,3 %), 2 példánynál az égésnyomok mellett elszenesedett ételmaradványt regisztráltunk. Ezek a megfigyeléseink a forma sütőedényként való használatát támasztják alá. A csészék sütőcsészeként való használatát erősítik meg azok az Augusta Raurica színházának Kr.u. 1. sz. végéről - 2. sz. elejéről származó, tört kagylós soványítású töredékei is, melyeket M. Währen az ételmaradványok tekintetében vizsgált. Az általuk Backplatte/Kochnapf-ként értékelt edények belsejében 52 Chotín: TOCIK 1959. Abb. 322, 8: késő latène; Nitriansky Hrádok (Kisvárad): TOCIK 1959. Abb. 323, 8: késő latène; Nitra (Nyitra): TOCIK 1959. Abb. 325,1-2: késő latène; Zemplín (Zemplén): BENADIK, 1965. Abb. 12, Abb. 14, 3: késő latène-Kr.u. 1. sz. 1. fele; Liptovská Mara (Szentmária): PIÉTA 1986. Abb. 3, 5, Eggers Stufe Blkora császárkor; Bratislava (Pozsony): ZAHAR, L. - REXA, D., 1988. Beitrag zur Problematik der spätlatenezeitlichen Siedlungshorizonte innerhalb des Bratislavaer Oppidums. ZSNM LXXXII História 28. Abb. 19, 7, LT D2. 53 Oresac (Oresác): TODOROVIC 1962. Abb. 1; Zidovar (Zsidóvár): Gavela 1952. Taf. 16, 1, Taf. 17, 1, 3, Taf. 18, 4; TODOROVIC 1962. Abb. 1-3; Deta: TODOROVIC 1962. Abb. 1; Brestovik: TODOROVIC, 1962. Abb. 1, 4; Trajanov Most: TODOROVIC, 1962. Abb. 1; Glozdar: TODOROVIC, 1962, Abb. 1; Bela Crkva (Fehértemplom): TODOROVIC, 1962. Abb. 1; RASAJSKI, Rastko, 1961. 19; Banatska Palanka (Palánk): RASAJSKI 1961. 19; Gomolava: TODOROVIC, 1962. Abb. 1; SZEKERES 1961. Taf. 34, 36-37; JOVANOVlC 1979. Znacenje dacke keramike na naseljima Skordiska u Podunavlju (La signification de la céramique dace dans les agglomérations des Scordisques dans le Podunavlje). Starinar 28-29. Taf. 2, 2-3, VI b periódus; Taf. 2,1, VI с periódus; JOVANOVlC -JOVANOVlC 19881989. Taf. 39, 6, Taf. 33, 5, VI a periódus, Taf. 35, 3, Taf. 31, 6, Taf. 29, 17-18, Taf. 18, 6-7,13, Taf. 26, 3-4, Taf. 25, 6, Taf. 18, 9-12, VI b periódus, Taf. 20, 3-4, Taf. 23, 11, VI с periódus; BRUKNER 1992. Taf. 20,143-144, késő latène; Simanovci, Vrtlozi: BRUKNER 1995. Taf. 25, 11, Kr.u. 1. sz.-Flaviusok kora. 312