Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

ún. lisztleves, egyikben ezenfelül még puls nyomokat is rögzítettek.

54 A kézzel formált kónikus falu csészék Solothurn vicusanyagából sem hiányoznak, ahonnan Y. Gautier két ferdén metszett peremű töredéket közöl. Mindkét említett darab másodlagosan égett, az egyikben ételmaradvány nyomait tételezi fel a szerző (GAUTIER 1997.125, Nr. 291, 292). Az azonban vitathatatlan, hogy a legnagyobb számban a központi dák területek hasonló korú leletegyütteseiből ismertek. A romániai kutatás 3 típusát különbözteti meg: az egy, a két, illetve a vaskos füllel ellátott változatot (CRI£AN 1969. 110-111). Leletanyagunk töredékessége miatt a legtöbb esetben fül nélküli kis peremtöredékek állnak a rendelkezésünkre, az épen maradt csészék az egyfülű típushoz tartoznak. A öt füllel ellátott példánynál a fül többnyire közvetlenül a peremnél indul, és az aljnál végződik. (H/10, szelv., Ltsz.: 2004.3.135.2 = (3. kép 4); A/l.szelv., 2000.5.81.1.; B/l.szelv., 2001.6.32.1.; 2003.8.135.2.; F/6.szelv. 2005.7.006.144). Technikailag minden esetben csapolással kialakított fülről van szó, a fület agyagnyúlvány segítségével ragasztották az edény felületén kialakított mélyedésbe (ILON 1996. 140). Díszítést mindössze két példányon regisztráltunk. Egy ívelt oldalfalú darabnál az ívelten kihajló perem és az oldalfal találkozásánál ujjbenyomás sor fut körbe (H/7.szelv., Ltsz.: 2004.3.120.1), továbbá az egyik vaskos fülű változat fülét fenyőágszerűen bevágott vonaldísz tagolja (A/l.szelv., Ltsz.: 2000.5.81.1).

55 „MINIATŰREDÉNYEK" (3. kép 1) A fenti leletanyagban 2 miniatűredény található („A" terület kemence Ltsz.: 2000.5.22.1., F/6.szelv. 2005.7.006.120). A töredék többsége félgömb alakú, peremük elkeskenyedő, legömbölyített. A2000.5.22.1. pátyi töredék kisméretű tálka oldalfala enyhén ívelt, kissé kónikus futású, magassága mindössze 2 cm, peremátmérője, 4 cm, talpátmérője 2,4 cm. Elsősorban homokkal soványított, anyagában azonban kisebb méretű kőzúzalék is megfigyelhető, felülete egyenet54 FURGER - DRESCHLER-ERB 1992. Taf. 38,11/76; FURGER - DRESCHLER-ERB 1992. Taf. 29, 9/65; WÄHREN 1992. 447-451, Kat.-Nr. 9/65, 11/76; Roth, Markus, 2000. Die keltischen Schichten aus der Grabung Risi 1995 Nord und Parallelisierung mit anderen Fundplätzen. Jahresbericht der Gesellschaft Pro Vindonissa 103. 24. 55 A harmadik díszített csésze jelen feldolgozásból kimaradt. Díszítése: peremén és alsó szélén körbefutó ujjbenyomás sorok között bçkarcolt ágminta. (G/30.szelv.) Id. OTTOMÁNYI Katalin tanulmánya ugyanebben a kötetben 113.kép/2. len.

56 A fenti darab másodlagosan égett. A 2005.7.006.120. leltári számú példány kizárólag homokkal soványított agyagból készült. Felületén égésnyom nem regisztrálható. Funkcionális használatukkal kapcsolatban több lehetőség is felvetődik, többségükben olvasztótégelyként, vagy a kozmetika kelléktárába tartozó festékes edénykeként funkcionálhattak. G. Weber-Jenisch Limberg késő kelta anyagából két olyan darabot közöl, melyek a fenti példányok méretét sem érik el, peremátmérőjük mindössze 2 cm, melyek mindkét oldalukon másodlagosan égettek (WEBERJENISCH 1995. 59, Abb. 31). Felveti, hogy esetleg festékek és kenőcsök kiadagolására szolgálhattak, de gyermekjátékként való értelmezésük sem kizárt (WEBER-JENISCH 1995. 59). SÜTŐTÁLAK (3. kép 8-9) A pátyi leletanyagból három töredéket sorolhatunk a sütőtálakhoz (OTTOMÁNYI - GABLER 1985. 29. tábla 13-14). Ezek profilképzésüket tekintve egyszerű, tagolatlan formák, egyik pereme enyhén ferdén metszett, a másik kettő pereme lekerekített. A három töredék közül a 2004.3.108.1. leletári számú töredék mérettartományát tekintve kiemelkedik (peremátmérő: 32 cm, talpátmérő: 30 cm, magasság 9 cm). Hasonló formájú edényekkel a svájci leletanyagokban gyakran találkozunk, ami a kézzel formált tányérok funkcionális használatának megítélését jelentősen megkönnyíti.

57 Funkcionális szempontból minden bizonnyal a római étkezési kultúra edénykészletének egyik lényeges alkotóeleméről a patinaxíA., a sütőtálról van szó.

58 A pátyi töredékek közül kettőben a másodlagos égésnyomok mellett, ételmaradványt figyeltünk meg. A M. Reuter által feldolgozott wurmlingeni római kori telepanyagban használatuk már a Kr.u. 2. század utolsó évtizedeitől igazolható, igazán csak a 3. században terjedtek el (REUTER 2002. 181). Eredményei alapján a tányérok formai jegyek szerint nem korszakolhatok, de a 3. századi válfajok átmérőjüket tekintve nagyobbak (a korábbiak 21, a későbbiek 2356 A csehországi példányok funkcionális szempontból minden kétséget kizáróan olvasztásra szolgáló darabok, melyek szilátos, magas kaolinit-tartalomú homokból készültek, WALDHAUSER, Jifí, 1986, Kupfergewinnung und -Verhüttung in Böhmen und Mähren während der Späthallstatt- und Latènezeit (Forschungsstand). Veröffentlichungen des Museums für Ur- und Frühgeschichte Potsdam 20. 203. 57 Két, formailag tányérnak tekinthető sütőtálat is említenek, mindkettőben lisztleves (Mehlsuppe) maradványait rögzítették. WÄHREN - SCHNEIDER 1994. 56-57, Inv. RMA 1983.22122, 1987.56. C04626.106a-c2 RS, BS (Kr. u. 3. sz.?); a sütőtál funkciót a tányérok külsején észlelt hamus elszíneződések alapján határozták meg, REU" TER 2002. 181. 58 CZYSZ 1988. 109, Abb. 115, 1-2, 17,5 és 18,5 cm-es peremátmérővel, magasságuk 5,5 és 7,3 cm. A forma és a funkció ellentmondását feloldandó J. Bürgi és R. Hoppe a „Tellerartige Kochnäpfe" megjelölést használják, BÜRGI - HOPPE 1985. 56, Abb. 63, 248-251.