Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

eltérő technológiai nyelvezetekkel,

4 ún. kerámia-provinciákkal

5 állunk szemben, melyek kohéziós elemét a technológiai hagyomány képezi. A tradíció azonban számos faktorból tevődik össze: a kerámiaanyag formakincse és formaadása, a díszítésmódok alkalmazásában nyomon követhető tendencia, a soványításmód, valamint az alkalmazott égetési eljárás (HORVÁTH 1999. 372-375). A kutatás korábbi felfogástól eltérően a késő kelta és római kori kézzel formált edények nem tekinthetők szociálisan alacsonyabb szinten élő, vagy netán technológiai ismeretanyagában visszamaradottabb népesség, sem egy bizonyos etnikai csoport materiális hagyatékának. A kézzel formált edények minőségileg nem silányabbak, hanem miután ezt az árut mindennapi konyhai használatra szánták, kidolgozásuk jellege és formája egyaránt a funkciójukhoz igazodik (EBNER 1997. 59). Az egyes területi csoportok, vagyis a kerámia-provinciák határai nem átjárhatatlanok, és nem örökérvényűek. A fenti szempontokat figyelembe véve az egyes csoportok között átfedések mutatkozhatnak, az esetek többségében általános érvényű rendezőelvként önmagában egyik szempontot sem emelhetjük ki. A ritkább jelenségek közé tartozik amikor egy adott területen, egy bizonyos időszak vonatkozásában egyetlen technológiai szempontot alapul véve rajzolódik ki egy-egy csoport.

6 Az egyszerű, mindennapi használatra szánt kerámia az adott körzetben rendelkezésre álló agyag sajátosságaihoz igazított megmunkálása (HÜBNER 1997. 89; LAIS 1943. 186), és a tapasztalaton alapuló hagyomány által közvetített normák révén (család, illetve a faluközösség által közvetített hagyomány) (RODER 1995. 118), fontos támpontokat kínál az egyes kulturális és a kereskedelmi körzetek meghatározásához, az adott területre jellemző kulturális hagyomány továbbvitelének, vagy változásának kérdéséhez, valamint az egymással határos területek között zajló kölcsönhatások megragadásához (VOSSEN 1971. 108; LECKEBUSCH 1998. 417-418). Ahhoz, hogy az eltérő technológia nyelvezeteket szét4 VOSSEN 1971.109; VOSSEN, Rüdiger, 1990. Reisen zu Marokkos Töpfern: Forschungsreisen 1980 und 1987. Hamburg, 19-26. 5 KRITSOTAKIS, Konstantin, 1986. Mineralogische und geochemische Untersuchungen zur Charakterisierung Rheinzaberner Terra Sigillata und rauhwandiger Keramik Mayener Art. Jahrbuch der RGZM 33/2. 753. 6 G. Wieland a Schwarzwald és a Nördlinger Ries között elterülő térség késő kelta korú leletegyütteseinél a területi csoportok megrajzolásához a formai- és díszítőelemet, és nem W. E. Stöcklinek a manchingi anyagra kidolgozott módszerét, a soványítást követte rendezőelvként, WIELAND 1996.131-163; STÖCKLI1979. 8-17. Az Esztergom környéki leletanyagokban a késő római időszak vonatkozásában a kesztölci aranycsillámos soványítású töredékek önálló csoportként jelentkeznek, melyek formai jegyeikben is eltérő jelleget képviselnek, HORVÁTH 1997. Kat.sz.: 387,400, 402, 411, 414, 416,419, 420, 424, 425, 427, 428, 430, 431, 468, 472. választhassuk, és kiterjedésüket megállapíthassuk, nagy területen elvégzett szisztematikus anyagfelvételre lesz szükségünk, amihez a korábbi Esztergom környéki, és a pátyi leletanyag feldolgozása kiindulási alapot szolgáltathat (HORVÁTH 1997). Vizsgálatok azt mutatják, hogy a kézzel formált áru gyártása során, a korongolt áruval szemben, ahol minden lépés előírásszerűen, racionalizáltan, a gazdaságosság elvének figyelembevételével történt, nem létezett általánosan alkalmazott, egységes technológia. A szabadkézi edények készítésében többen is részt vehettek, akik a hagyományos eljárások követése mellett egyedi termékeket állítottak elő (RODER 1995. 117). A tősgyökeres, bennszülött kerámia alatt tehát azt az anyagcsoportot értjük, ami technológiai tekintetben kézzel formált, erőteljes, nagyszemcsézetű soványítása következtében gyakorta felületes kidolgozottság benyomását keltve durva jellegű. Kulturális termékként lokális színezetű, amit a hagyomány által közvetített normák, mint a formakincs, díszítés, soványítás és az égetés módozatai határoznak meg. Funkcionális szempontból mindennapi használatra szánt konyhai edényekről van szó, ami meghatározza a formaspektrumot és a technológia fogások némelyikét is. A használati kerámia közvetlen kronológiai információt nem hordoz.

7 A LELETANYAG TIPOLÓGIAI BESOROLÁSA A kézzel formált kerámián belül 6 edénytípust különítettünk el: fazekak, tárolóedények, tálak, csészék, tányérok és fedők. Néhány árufajtát formailag a fenti típusokhoz sorolhatunk, funkcionális szempontból azonban külön csoportot képeznek, mint pl. a miniatűredények. A fenti leletanyagban a magas formák két-, illetve hármas tagolódásúak, egészen kivételes esetben fordulnak elő tagolatlan formák. A széles formák között többnyire a tagolatlan edények jellemzőek, ritkább esetben kettős tagolódású edényekről van szó. A kerámiaformák időbeli elterjedésének elemzésekor a formailag analóg darabok keltezésére hagyatkoztunk. A kézzel formált kerámia kapcsán több szerző is arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyes darabok tipológiai besorolását a technológia sajátosságaiból eredő 7 „...kann sich deren Erscheinung im Lauf der Zeit ändern, entweder aus technologischen - neue Materialien oder neue Herstellungsverfahren können sich durchsetzen, — aus wirtschaftlichen - veränderte ökonomische Bedingungen verändern z.B. die erreichbaren Nahrungsmittel und damit auch die Essgewohnheiten und damit das Essgeschirr - oder aus ideologischenästhetischen Gründen — kurzfristige Änderungen als Abgrenzung zu anderen territorialen Einheiten oder sozialen Gruppen, PAVLINEC, M., 1995. Zur Datierung römischzeitlicher Keramik in der Schweiz. Jahrbuch der Schweizerischen Gesellschaft für Ur- und Frühgeschichte 78. 58. 301