Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Gabler Dénes: Terra sigillaták a pátyi telepen
egy-egy előfordulását ismerjük Strebersdorfból 206 , Mosonszentpéterről 207 és Aquincumból 208 . Ehhez a műhelyhez köthettünk egy a korábbi ásatások során talált pátyi sigillatát is 209 . Az O. 382-383 díszítőmotívumokat használó fazekas edényein sohasem található névbélyeg. A. Mees ennél a szériánál három csoportot különböztetett meg 210 . Csak III. századi leletegyüttesekben lelhető fel, így a jagsthauseni 26. gödör (Kr.u. 218-ban vert érem keltezi), a langenhaini 2. pince (222-ben vert éremmel), a heddernheimi 515. parcella (227-ben vert éremmel), a walldürni fürdő (232-ben vert éremmel), a ladenburgi pince (246 ban vert éremmel) , valamint a mainzi városfalhoz csatlakozó, 254 -ben vert éremmel keltezett feltöltésének anyagában. Pannoniából 21 előfordulásáról tudunk, ebből 12 Vindobonára jut 211 . Több carnuntumi lelőhelyről is ismerjük ezt az árut, így a Pfaffenbergről, a legiotáborból 212 és annak hulladékgödréből 213 , Poetovioból 214 , Strebersdorfról 215 és Balácáról 216 . A pátyi anyagból két töredék köthető ehhez a szériához. Egy edény attribuálható Victor I műhelyéhez. Ez a széria mind a Bernhard-féle csoportosítás, mind a Jaccard formula szerint a rheinzaberni gyártás késői periódusára keltezhető. Áruja a heddernheimi kőtábor III. fázisának anyagában, a langenhaini 1. pincében (Kr.u. 222-ben vert érem keltezi) és a ladenburgi pinceleletben található meg. Pannoniában aránylag ritka áru; feltűnő, hogy szinte csak a legiotáborok anyagában lelhető fel. Eddig Vindobonából 217 , Carnuntumból 218 , Brigetioból 219 , Aquincumból 220 , Gerulatáról 221 és Mursából ismerjük 222 . Egy töredék talán Marcellinusszal hozható kapcsolatba, aki esetleg Julius II munkatársa lehetett A ladenburgi pincelelet anyaga, valamint Felső Germania északi részén megfigyelhető elterjedése alapján működése a III.sz. középső harmadára tehető. 206 Matouschek-Nowak 1998, Kat.354 207 Pusztai R.: Római-kori településmaradvány, villa rustica kutatása Mosonszentpéter-község keleti határában, a Kecske földek. Arrabona 39 (2001) 26 208 Nagy T.: Az aquincumi ún. festőlakás. Bud Rég 18 (1958) Kat.2 209 Gabler-Ottományi 1985,197, Nr.32 210 Mees 2002, 356 211 Weber-Hiden 1996, Taf. 131, 1-5, Taf.132,1-7 212 Grünewald 1979, Taf.5,13 213 M. Grünewald: Die Funde aus dem Schutthügel des Legionslagers von Carnuntum (Die Baugrube Pingitzer). RLÖ 32, Wien 1983, Kat.9 214 Gabler 1986, 144 215 Matouschek- Nowak 1998, Kat. 553 216 Gabler-Palágyi 1989, Kat. 19 217 Weber-Hiden 1996, Taf. 136, 3-4 218 A Pfaffenbergről és az auxiliaris táborból-ld. Kandier- Zöchmann 1997, 110 219 Kuzmová 1992, Kat. 250 220 Gabler D.: Terra sigillata in: Kocsis L. et alii: A tribunus laticlaviusok háza az aquincumi 2-3. századi légióstáborban. BudRég 28 (1991) Kat.27 221 Gabler- Pichlerová 1996, 68, Nr. 126 222 M. Bulat: Nalazi terra sigillate na donjogrra dskom pristanistu v Osijeku. Osjecki Zbornik 18 (1987) Kat.21 Pannoniában áruja eddig ismeretlen. Az elmondottakat abban foglalhatjuk össze, hogy a Pátyon talált reliefdíszű rheinzaberni sigillaták közül 49-nél tehettünk kísérletet időrendi besorolásra. Ezek közül a markomann háborúk előtti időszakra 5 db, a S ever us korra ill. az ezt követő évtizedekre tehető 31 db, a III. század középső harmadára tehető 3 db, 13 töredék esetében mind az Antoninus kori, mind a Severus kori keltezés számításba vehető. A 295 rheinzaberni sigillata közül 142 reliefdíszű, 119 díszítetlen, 34 töredéknek formáját nem tudtuk meghatározni. A dombordíszes edények száma a többi pannóniai lelőhelyen általában az összanyag 50 % alatt van, ennél is alacsonyabb Balácán, ahol a főépület anyagában 30 %, a II. épületnél 25 %. Anyagunkban 8 rajnai formát ismerhettünk fel; többségük Drag.31, Niederbieber 1, Lud V. Sb típusú tányér. Számuk 48 db. Gyártásuk Kr.u. 160 utánra tehető; gyakran lelhető fel ez a forma a regensburgi temető mellékletei közt 223 , és gyakori a III. sz. első felében 224 . Az egyik tányéron Venicarus bélyege látható. Darabunk valószínűleg a rheinzaberni manufaktúra mesteréhez köthető, akinek áruja Carnuntumban 225 , Brigetioban 226 , Poetovioban 227 , Savariában és Mursában 228 , Aquincumban 229 és Gorsiumban 230 lelhető fel 231 . 42 példány sorolható a jobbára a markomann- szarmata háborúk utáni időszakban importált Drag. 32 formájú tányérokhoz, amelynek párhuzamait Aquincumból, Lauriacumból, a II.sz. utolsó évtizedeiben épített holzhauseni, valamint a Kr.u. 185 után épített niederbieberi táborból ismerjük 232 . A Drag.32 típust a manufaktúra működésének kezdetén még nem gyártották, ezt bizonyítja többek között a markomann háborúk során elpusztult Regensburg-kumpfmühli tábor anyaga, amelyben ez a tányérforma még nem lelhető 223 Schnurbein 1977, 36 224 WZanier: Das römische Kastell Ellingen. Limesforsch. 29, Mainz 1992, 133 225 FbÖst 1989 (1990) 216, Abb.764 226 Juhász Gy.: A brigetioi terra sigillaták. DissPann ser.II. 3, Budapest 1935, Nr. 321, 323-324 227 Curk 1969, 43 Nr. 441 228 Torma К.: Római cserépedény bélyegek és karczolatok. ArchErt 3 (1883), Nr. 76, Nr.94 229 Finály G.: Az aquincumi múzeum terra sigillata darabjai. BudRég 9 (1906) 162 230 D. Gabler: Die gestempelten Sigillaten von Tác (Gorsium). Acta RCRF 9 (1967) 44,49 231 A mesterhez ld. E.M. Ruprechtsberger: Terra sigillata aus dem Ennser Museum IL Kerbschnitt und Barbotine Sigillaten, Unverzierte Sigillaten, Töpferstempel und Ritzinschriften. Beiträge zur Landeskunde von Oberösterreich, Hist. Reihe I. 17. Linz 1980, 198, Nr. 147 232 B. Pferdehirt: Die Keramik des Kastells Holzhausen. Limesforschungen 16. Berlin 1976, Taf.10 256
