Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Gabler Dénes: Terra sigillaták a pátyi telepen
megtalálható Vindobonában 135 , Carnuntumban - mind a legiotáborban mind a polgárvárosban 136 , Strebersdorfban 137 , Poetovioban 138 , Celamantiában 139 , Gorsiumban 140 és Szakályban 141 . Egy töredék Augustinushoz attribuálható. Ennek a műhelynek pecsétlőállománya terjesen önálló csoportot képez 142 , éppen ezért a széria keltezése nehéz. Egy sulz-i pincelelet alapján arra következtethetünk, hogy már a II. sz. végén piacra kerülhetett ez az áru, az ezt követő időszakból leginkább a Severus kor első fele vehető számításba. Augustinus kerámiája ugyan több helyen lelhető fel Pannoniában, de mindenütt csak csekély mennyiségben, így Vindobonában 143 , Carnuntumban 144 , Strebersdorfban 145 , Sallán 146 , Poetovioban 147 , Brigetioban 148 , Celamantiában 149 és Aquincumban 150 . A Victorinus I, Firmus II vagy Mammilianus műhelyéhez sorolható példány keltezésnél is a Severus kor első fele jöhet számításba. Egy edény a Julius I szériába sorolható. Ez az áru megtalálható Britanniában, Germania inferiorban és Pannoniában is 151 . Gyakori a III. századi leletegyüttesekben, így a regensburgi temetőben, ahol Kr.u. 180 után kezdődtek a temetkezések, Niederbieberben, a heddernheimi tábor III. fázisához tartozó rétegekben, a jagsthauseni 2 с gödör anyagában, amelyet Kr.u. 218-ban vert érem keltez, a 254-ben épült mainzi városfalhoz csatlakozó feltöltésben, a langenhaini 1. pince Kr. u 222 ben vert éremmel záródó anyagában. Feltűnő, hogy Pannoniában éppen Vindobonában nem található meg ez a kerámia, holott éppen innen közöltek a legtöbb rheinzaberni sigillatát. Carnuntumban mind a legiotábor 152 , a polgárváros 153 , a Pfaffenberg, az 135 Weber-Hiden 1996, Taf.121, 11-14; Taf. 122, 1-6 136 M. Grünewald: Keramik und Kleinfunde des Legionslagers von Carnuntum (Grabungen 1976-1977). RLÖ 34, Wien 1986, Kat.8; R.m. Swoboda-MilenovicAusgrabungen in der Zivilstadt Carnuntum 1955. Carnuntum Jb 1 (1955) 46, Kat.2 137 Matouschek- Nowak 1998, 763, Kat.543 138 Curk 1969, Kat.338 139 Kuzmová 1992, 393-394 140 Gabler 1974, Kat.279 141 Gabler- Horváth 1996, Kat.31 142 Mees 2002, 343 143 Weber-Hiden 1996, Taf.122, 8-9; Taf.124,1 144 Grünewald 1979, Taf.5,10; A. Rauchenwald: Die Funde der Ausgrabungen 1986-1990 in der Zivilstadt Carnuntum. Carnuntum Jb 1996, Kat.lll, 113 145 Matouschek- Nowak 1998, 763 Kat.547-548 146 D. Gabler: Terra sigillata. in: A. Mócsy et alii: Römische Forschungen in Zalalövő 1975. Acta ArchHung 29 (1977) Kat.30 147 Curk 1969, Kat. 273, 372 148 Kuzmová 1992, Kat. 223 149 Kuzmová 1992, Kat. 390 150 Nagy T.: Az aquincumi ún. festőlakás. BudRég 18 (1958) Kat.l 151 Mees 2002, 344 152 Grünewald 1979, Taf.5,12 153 Swoboda-Milenovic 1955, 46, Kat.6 1971-1972-ben folytatott ún. Steilhang-Grabung 154 , valamint a Heidentornál végzett ásatás anyagában 155 megtalálható; így Carnuntumból összesen 8 előfordulását regisztrálhattuk. Fellelhető a borostyánút mentén, Sallában 156 , Poetovioban 157 , a limes mentén Azaumban 158 , Brigetioban 159 és Aquincumban 160 . Pátyon már a korábbi anyagban is felismerhettük Julius I áruját. Lupushoz egy példány sorolható. Ez a mester Juliusszal közösen használhatta a pecsétlőkészletet, de még a díszítőelemek elhelyezésében is azonos a két fazekas szerkesztésmódja. 161 Névbélyeg nélkül a két fazekas áruja nehezen különböztethető meg. Rendkívül hasonló a két műhely piacterülete is, ami azt a feltételezést engedi meg, hogy talán közösen dobták piacra árujukat. Lupus áruja a Kr.u. 185 táján kiépített Holzhausen anyagában lelhető fel, valamint a heddernheimi 106. parcella leletei közt, amelyet Kr.u. 202-ben vert érem keltez. Működése tehát a Severus kor első felére tehető. Meglepő, hogy alig található meg Lupus kerámiája Pannoniában, amelyet mindössze egy carnuntumi 162 és egy gerulatai edénytöredék képvisel 163 . Pátyon még egy töredéknél vehető figyelembe Lupus, de ennél a darabnál Justinus, Atto, Reginus II és Julius I-hez attribuálható pecsétlő használata figyelhető meg. Ez az edény is a II. sz. legvégére illetve a III.sz. elejére keltezhető. Egy töredéken Lucanus pecsétlőkészletébe utalható díszítés látható; a töredék a tojásfüzér alapján jól meghatározható. A keltezett leletegyüttesekben ez az áru nem található 164 ; a relativ időrend alapján Mammilianusnál későbbi. Pannoniában áruja Vindobonában 165 , a carnuntumi polgárvárosban 166 , Strebersdorfban 167 , Gorsiumban 168 és Intercisában 169 . 154 C. Kandier- Zöchmann: Die Terra sigillata der „SteilhangGrabung" 1971-1972 in Petronell. Carnuntum Jb 2001, Kat. 365 155 J. Cencic- U. Schuch: Das Heidentor in Carnuntum- Fundbreicht. Carnuntum Jb 2000, 204, Taf.4 156 D. Gabler: Terra sigillata in: Römische Forschungen in Zalalövő 1975. Acta ArchHung 29 (1977)Kat.29 157 Curk 1969, Kat. 339; D. Gabler: Terra sigillata im Töpferviertel von Poetovio. ArhVestnik 37 (1986) 143 158 F. Horváth: Terra sigillata aus dem Kastellvicus Azaum/Odiavum aus den Jahren 1998-2000. In: Pannonica Provinciába et Archaeologia Eugenio Fitz octogenario dedicata. Libelli Archaeologici ser.nov. No.l, 2002, Kat. 97 159 Kuzmová 1992, Kat. 224 160 Gabler 1976, Kat. 114 161 Mees 2002, 344 162 U. Trinks: Fundbericht Palastruine. Carn Jb 1957, 49-51 163 D. Gabler-M. Pichlerová: Terra sigillata von Gerulata. Carnuntum I. Arch.Inst, der Slowakischen Akademie, (hrsg. K. Kuzmová-J. Rajtár) Nitra 1996 164 Mees 2002, 345 165 Weber-Hiden 1996, Taf. 97,5-6,8- 11, Taf. 98,1 166 Swoboda-Milenovic 1955, 46, Kat.3 167 Matouschek-Nowak 1998, 761, Kat.529 168 Gabler 1974, Kat. 255, 275; Zs. Bánki: Forschungen in Gorsium im Jahre 1976. Alba Regia 17 (1979) Kat.174 169 K. Póczy: Keramik in: Intercisa II. Geschichte der Stadt. ArchHung 36, Budapest 1957, Kat.21, 162 254
