Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

ség is felmerült. Pl. kémény tartozék, tetődísz stb.

238 A máshol szokásos külső felületi festés csak egy darabon látható. A még nyers állapotban kivágott ablaknyílások háromszögletűek, helyenként a mester ujjlenyomata is látszik az agyag felületén. Az egyik töredék teteje tympanon szerűen van kiképezve, hasonlóan a szentendrei többemeletes toronymodellhez. Legközelebbi kerek toronymodell párhuzamokat Aquincumban, ill. Brigétióban találunk. A szögletes aquincumi, dunaújvárosi, ürömi, budaörsi stb. toronymodellek ablak s tetőkiképzése is hasonlít részben a mieinkre.

239 Nagy Lajos a töredékek alapján egy négy vagy ötemeletes modellt rekonstruált (m: 60 cm, alsó átm: 30 cm). Alsó része lefelé szélesedik, az emeleteket ujjbenyomkodásos hullámos perem választja el egymástól, ami a mi darabjainkon is megfigyelhető. Ilyen világítótornyok főleg a Rajna és Duna mentén fordulnak elő. Az Aquincum környékiek egy zárt csoportot alkotnak. Aquincumban a 2. sz. első felétől (Kiscelli út) a 3. sz. közepéig (Gázgyári fazekastelep) gyártották őket. Ezen belül a kb. i. sz. 200-ig használt csoportba tartozik a kerek, macellum melletti műhelyben készült típus. Használatuk a 4. században is bizonyított.

240 Pátyon is az épület későbbi hozzáépítéséhez tartozott. 5. Késő római kor: 3. sz. második fele - 4. század ' 241 veger A 3. század második felében a telepet újjáépítették Keltező leletanyag pl. terra sigillata csak a század középső harmadáig fordul elő. Erem viszont annál több található. Keltező értékű a mázas kerámia is. Az ekkor épült kőépületek többsége állt folyamatosan a 4. sz. közepéig, néha második feléig. A többrétegű kőépületek legfelső periódusa biztosan megérte a 4. századot. A telep objektumoknál, épületeknél nehéz a késő római korban periódusokat, rétegeket elkülöníteni, mert helyzeténél fogva többnyire elszántották a rétegeket. Pl. B/4. szelvényben a kőomladék alatt s között az 1-4. ány-ból is kerülnek elő összeillő kerámia darabok. Gyakran se alaprajzi formákat, se összefüggéseket nem lehet megállapítani az egyes falak között. Szerencsés helyzetben vagyunk a három nagyobb kőépületnél, ahol a késői periódus falait összefüggései238 TOPÁL 1985. 309, 19. kép.; NAGY Lajos : Egy pincelelet az aquincumi polgárvárosban, BpR 14 (1945) 179; Legutóbb a gorsiumi töredékek feldolgozása során foglalkozott vele KOVÁCS Lóránd Olivér: Kémények Gorsiumból. Az un. világítótornyok - toronymodellek, in: Fiatal római koros régészek I. konferenciája, Győr 2006. (előkészüleben). 239 Az egyes toronymodellek felsorolását ld. NAGY 1945. 172-181, 13-25. kép (kerek), 26-37. kép (szögletes), és TOPÁL 1985. 307-308. Legutóbb a budaörsi telepen találtunk kaputoronyhoz tartozó agyagmodell db-t az egyik kőépületnél (v/50. obj.). 240 TOPÁL 1985. 303: a villa 3.építési periódusában került elő, 4. századi kerámia töredékekkel együtt. 241 Megfelel Visy V. periódusának, bár ő csak a 3. század végétől indítja. VISY 1994. 433. ben sikerült megfigyelni, ld. E, F, H terület. A földbe mélyített objektumoknál néha a rétegtan, de többnyire a kerámia segít keltezni a házakat s gödröket. Ezen objektumok száma minimálisra csökkent. Az érmek alapján a 4. század első felében-közepén volt a leggazdagabb s legnagyobb a település. Némely kőépület már nem érte meg a század második felét. A Valentinianus kori érmek szerint biztosan lakott volt a telep legutolsó periódusában a „B" terület (B/6, 7. szelv.) ill. ettől északra s délre lévő, „B-C" terület közötti rész, a „C" terület, az E/l. szelvény s tőle délre az „A" terület felé. A telep felső részén, vagyis a domb közepén s a vasúton túli déli részeken is laktak. Érdekes módon nincs késői érem a két nagy, F és H kőépület területéről, bár a mázas kerámia alapján megérték a század második felét. Hasonló a helyzet több kisebb objektummal is az F, G és J területen (ld. kerámia táblázat). A telep nagyrésze tehát lakott volt még ebben a periódusban is, bár nem egyforma intenzitással. Gödrök: A kőépületek mellett e késői időszakban is találhatók különböző rendeletetésű gödrök s gödörházak. C/2. szelv. gödrei, melyeket mázas kerámia s Constantinus érem keltez. Az egyik gödör mellett két cölöplyuk is volt, valami kisebb gazdasági rendeltetésű objektum lehetett védőtetővel ellátva. A telep legszélén találhatók az ENy-i sarokban, kívül a kerítésen. Késői leletanyaggal planíroztak az alábbi gödrök felett: C/ll. szelv. 1. obj.: agyagkitermelő gödör (mázas kerámia s 1. sz-i érem), G/17, szelv. 5. gödörben Severus kori sigillata, késői kerámia s épületomladék. Van egy gödrünk (G/lla) melyet valószínűleg a népvándorláskor végén vagy az Árpádkor elején töltöttek fel korábbi római anyaggal, többek között zöldmázas kerámia is belekeveredett. Gödörház: A korszak valamennyi gödörháza a G/23 kivételével csak részlet s nem tudjuk a pontos formáját. Egyik csoportjuk korábbi gödörház, ahol a 4. sz-i kerámia vagy az objektum megújítását s ilyen korú használatát, vagy inkább a késői planírozást s felette álló kőépületet keltezi. Ilyen pl. a G/23, gödörház, ahol zöldmázas kerámia is volt a korábbi, Severus kori anyag mellett. J/5, szelv. gödörházból mázas s Antoninus kori sigillata, J/17, szelv. 1. objektumában sok korai kerámia mellett 4. sz-i mázas is van. A másik csoportj új, valóban késő római korban épült gödörház. C/2 „g" obj.: oldalfala padkás, alakja szabálytalan, benne Constantinus érem. J/9. 1. obj. leletanyagjellegtelen 3-4. sz., J/15, szelv. 1. objektumban 3. sz-i leletanyag. A régi ásatáson van két hosszúkás, lekerekített végű gödörház, melyekből késő római leletanyag jött elő („d és e" objektumok). Korábbi 2. századi kerámia és összeillő sigillata darabok vannak bennük, te193