Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás
124 kép: 1. Csíkosán festett dörzstálperem (B/7. szelv.) 2. un. dák fülescsésze (F/6, obj.) 3. volutás mécsesfül (F/K). vezető diagonális út mentén feküdt. Ennek Pest megyei szakaszát végig kísérik a villák, telepek s temetők. Mérföldkövek s egyéb felszínen látható nyomok hiányában ezekből következtethetünk az út vonalára. Albertfalváról kiindulva Budaörsön és Biatorbágyon ill. Páty déli végén át Etyeknél lép be Fejér megyébe és megy tovább Bicske, majd Floriana (Csákvár) felé. 137 Az albertfalvai vicus mellett elhaladva egy útmenti állomás található. Budaörsön, a Kamaraerdei dűlőben egy névszerint is ismert vicus s két kisebb telep, több kocsisír és kora ill. késő római temető mellett megy tovább Torbágyra. Közben az út déli oldalán négy törökbálinti telepet is bekapcsol a kereskedelembe. Torbágyon egy villát és két telepet érintve két irányba mehetett. Vagy kicsit északra Páty déli határánál, ahol Herceghalomig kb. 10 telep és villa mellet haladt el. 158 De mehetett Torbágyról délre a Biai tó felé is, melynek partja szintén sűrűn lakott ebben az időben (4 villa, 3 telep). Innen tovább Fejér megyébe (Etyekre). 159 A fő útról, mely Floriánába ment, feltételezhetünk egy elágazást Zsámbék felé, mely végigmenve e termékeny völgyön a Brigetiói útba csatlakozna. Az elágazás helye vitatott. Fordulhatott már Herceghalomnál északra az út (Bia l/37-39.1h.) és Tök, Tinnye, Perbál útvonalon keresztül Piliscsaba körül (Piliscsév ?) fut be az Aquincum-Crumerum útba. De elágazhatott Mánynál is. 160 Az út pontos helyét Pátyon nem ismerjük. A múlt században előkerült szórvány mérföldkő nem nyújt közelebbi támpontot. (MRT 7. 482, 13/xxx.lh). Analógiák alapján a villák s nagyobb telepek kb. 500-1000 méter távolságra feküdtek a fő utak mellett valószínűleg kisebb bekötő utakkal kapcsolódva hozzájuk. (ZSIDI1991. 143, 5. kép.). 3. 2. század - markomann háborúkig: HadrianusAntoninus kor (i. sz. 117-180) A 2. században egészen a markomann háborúkig töretlenül tovább élt a telep bennszülött lakossága. A romanizáció előrehaladtával rohamosan nő a római építési technikát és kereskedelmi árukat igénylő lakosság száma. Ugrásszerűen nőtt a római érmek, az Antoninus kori sigillaták, a bepecsételt, festett és szürke római kerámia mennyisége. Ez színezi a korábbi kelta jellegű anyagot. Gödörházak: Néhány korábbi gödörház és téglalapalakú földbe mélyített ház tovább él (F/l, F/6, G/19, H/l), ill. több ilyen típusú lakóház csak ekkor létesül (ld.115. kép). Kerek, kissé ovális gödörház az E/2, szelvény mély gödörháza. A markomann háborúk alatt égett le, Severus korban planíroztak s felé épült egy kőépület. E-i felében padka s cölöplyukak, amik esetleg a bejárat feletti tetőt tartották. Kicsit kisebb, mint a korábbi ilyen alakú gödörházak (2, 4x1, 9m). Valószínűleg ekkor égtek le a korábbi periódus kerek házai is: G/19 és H/l. obj. sárga agyagpadlós háza (Részletesebben ld. az előző periódusnál). 157 Az út Pest megyei szakaszához ld. SOPRONI 1958. 41. 158 OTTOMANYI-GABLER 1985. 185, 2-4. jegyzet további irodalommal, II. t.- egyik villagazdaságokkal s telepekkel legsűrűbben lakott terület van itt. Ez lenne a mai Ml-s út vonala. 159 SOPRONI 1958. 41-42; De elágazhatott Mánynál is. Ld. még OTTOMÁNYI Katalin: Pest megye története a római korban.(őslakosság, településszerkezet, temetkezés, vallás, betelepített barbárok). In: Pest megye régészeti monográfiája I., Szerk: TORMA István. 2007. Bp. 160 SOPRONI 1958 41; FITZ Jenő.: A római kor Fejér megyében. In: Fejér megye története I., Székesfehérvár 1970. 161—. 163
