Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Novák László Ferenc: Nyomásos határhasználat és terminológiái
Ezen Tavasz alá való földünköt pedig Ugarnak, az őszi alá való Nyomásnak azon okbul nem fordíthattyuk, mivel olyankor az őszi és Tavaszi vetésben lévő Nyomások miat Marháinkat azon Ugarra legelni ki nem bocsáthatnak.. ." 36 A „nyomásos határhasználat" a legeltető állattartással, „járással, legelővel (pascuum)" áll összefüggésben. A „nyomás" terminológia latin megfelelője a „calcatura", vagy kalkatúra. „A' malom keréknek viztől való tsapása, vagy akár mitől való fordítása, mint mikor a' petsenyesütő kerék-is a' kutya lába nyomásával fordul" határozza meg Pápai Páriz Ferenc 1708-ban a „Calcatura" jelentését. 37 A „calcatura" tehát „csapást", „nyomást" jelent, amely a fordulással, fordítással áll összefüggésben. Ez a jelentés megfelel a határhasználat (vetésforduló, vetésforgás) terminológiájának is, mivel a jószág legelése során nyomja a földet, s ugyanakkor fordítás, váltakozás is bekövetkezik bizonyos időközönként. A XVIII. században, a XIX. század elején a geometrák latinul jegyezték fel a térkép részleteit, s tüntették fel az egyes határrészeknél a „CALCATURA I a " („PRIMA"), „CALCATURA II da " („SECUNDA"), „CALCATURA III ia " („TERTIA") megnevezéseket, a három nyomásnak, vetésforgásnak megfelelően (Alberti, Kunszentmiklós, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, stb). 38 A „calcatura" 'nyomás' értelmének sajátos előfordulása ismeretes a Pest vármegyei Albertiről. A határ térképét az Almási földesúri família 1804-ben készíttette el. A helység határának északi - jobb talajú részét három nyomásra, „calcatúrára" osztották fel, s mérték ki ott a szántóföldeket. A település központjában a lakóházak halmazosan álltak az evangélikus templom körül a Gerlye patak melletti mélyebb fekvésű rét, a Marasztyi szélében, s a gazdasági udvarok pedig azoktól távolabb, a déli magasabb fekvésű területen épültek ki. Ezt a részt „Horti Calcatorii" névvel jelölték a térképen. Ennek a magyar megfelelője: 'nyomás kert', azaz 'szérüs kert'. Itt, a szérűn került sor a gabona szemnyerésére, a nyomtatásra, ami a kert megnevezésére szolgált. Alberti belsősége jellegzetesen kétbeltelkű, funkcionálisan megosztott volt. A nyomás- vagy szérűskerteken nem csupán nyomtattak, hanem ott álltak az istállók, színek, s a takarmányt is ott tárolták a jobbágy gazdák. 39 A „nyomás" terminológia ritka előfordulása a „tarata". A Magyar Nyelv Történeti Etimológia Szótára 1829-ből említi legkorábban: „»Taráta: elhagyattatott, a' gondviseletlenség miatt elpusztult, tatarozatlan«. Vitatott eredetű szó: 1. bajor-osztrák jövevényszó „trat", „träte" 'legelő', 'marhacsapás', 'parlag' jelentéssel. A német megfelelője szerint a „träte" legelőre, le nem kaszált rétre vonatkozott. 2. A szlovén „tráta" is gyepet, pázsitot, füvet, a megművelt terület egy részét jelenti, akárcsak a cseh „trata" szó. „Mindkét származtatás nehézsége, hogy a magyarban a 'füves tér' jelentése nem mutatható ki. Az 1. jelentés főleg házra, kerítésre vonatkozik; lehetséges, hogy ez már másodlagos, eredetileg a magyarban az elhagyott telek gyeppel, gazzal felvert voltára utalt, s jelzői használatban vált melléknévvé. A 2. jelentés névátvitel 1. alapján. - Dunántúlon nyelvjárási szó." m Ez utóbbi megállapítást a magyar nyelv szótárából merítette a történeti etimológia: „TARÁTA, (tar-át-a) mn. tt. tarátá-t. Túl a Dunán, Veszprémben, Vasban, Szálában mondják házról, udvarról, melyet elpusztulni hagytak, és se az udvarnak kerítése, se a háznak födele nincsen, mintha kifosztották volna. Ezen jelentésénél fogva okszerűleg állíthatni, hogy gyöke azon tar, melyből a tarol is származott, t.i. a taráta ház olyan, mint a letarolt mező, szántóföld. Alakra hasonló a szúnyáta melléknévhez, s valamint ennek törzse szunyád, hasonló amazé az elavult tarád (tarul), melyből lett taradó, tarada, tarata, megnyújtva taráta, mint szunyada, szunyáta. Rokonítható torhad, torhadt szókkal is." 41 A „taráta" szó tehát legelő, gyep, a megművelt föld egy s ь Млггл Щв OPPÍDjALBKIfn Alberti három kalkatúrás határa 1804-ben (PML). 11
