Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Klamár Zoltán: Halálban is közösség. Az adorjáni temető vizsgálata

Adorján temetőjének vázlatrajza (KZ munkája), melyen jól látható, hogy a sírok a temetői utakhoz igazodnak. Ennek következtében a tájolás is esetleges. míg а nyugati határrész szántóföldi művelés alatt állt. A faluközpont kialakításakor - a templom- és iskolaépítés lokációját figyelembe véve - eldőlt a fejlődés fő iránya, ami a déli országűt mellé szerveződő építkezéseket részesítette előnyben. A régi halmazos szerkezet mellett kialakult az egyutcás új úti falu, mely nem hagyott temetkezésre alkalmas helyet a templom körül. A temető kijelölését többek között térszerkezeti és földrajzi szempontok, valamint a 18. század óta ható uralkodói rendelet alakította, melyet a nagy pestisjárványok miatt 1777-ben Mária Terézia hozott meg. Adorján temetője, az akkor már majd száz éves gyakorlatnak megfelelően, meglehetősen messze, délre került a falutól, az ártér fölé emelkedő, dombszerű magaslatra. A kijelölésnek köszönhetően létrejön az élő falu - holt falu kettősség a településszerkezetben.

38 A temető helyének kijelölésében minden bizonnyal szerepe volt egy régi hagyománynak is, mi szerint a településen kívülre került sírkerteket nem ritkán régi templomrom közelében jelölték ki, ezzel is hangsúlyozva a szakrális tér régtől számított voltát.

39 A földterület mögött, délen az Alsó vetőben volt az Árpádkori falu, Alsó-Adorján templomának romja, nyugatról pedig a Felső vető határolta a dombot. A természetes magaslaton kialakított szakrális tér különálló zárt világát először csak mély árokkal tették védetté, hangsúlyossá. Az egyház tudatos tájszervező, tájépítő szerepe a szakrális temetői tér kialakításakor jut igazán kifejezésre, hiszen a domborzati elkülönülést a temető árkának belső partjára ültetett orgonabokrok élő zöld falával és az akácok tüskés ágaival hangsúlyozták.

40 A lakosok számára így adták tudtul, hogy a bokrok rejtette tér tiltott terület, békéjét, csendjét felverni elítélendő, bűnös cselekedet. A sírkert kialakításától eltelt ötven év alatt a falu elérte a temető határát, és közvetlen kapcsolatba kerül vele. A fő utca és a vele párhuzamos, a 20. század második felében kiépült új utca szintén a temetőhöz fut ki, és annak jelenlegi főkapuja előtt kanyarodik nyugati irányba Oromhegyes felé. Az egykor rejtőzködő szakrális tér napjainkra kétfelől, L alakban kinyílt és bepillantást enged a temetőbe, ugyanis bokrok helyett beton oszlopokra fűzött drótkerítés határolja nyugati és déli oldalról. Úgy tűnik azonban, hogy a temetőig kiépült falu további fejlődése más irányt vesz és a két hosszú, párhuzamos utca között található szabad térségben alakulnak ki újabb utcák. A faluközösség a 21. század első évtizedében még őrzi eleinek azon szándékát, hogy a temetkezési hely viszonylag közel legyen a településhez, de ugyanakkor megfelelőképpen el is különüljön az élő falutól.

41 Tehát még napjainkban is tartják magukat a szóláshoz: élőnek élő, holtnak holt a barátja. 94