Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Molnárné Hajdú Margit: A nagytarcsai virágmotívumok és a deokratív betűk születése

JEGYZETEK 1. A MAGYARSÁG NÉPRAJZA, é. n. 274. 2.

1. m. 278. 2. bek. 3. LENGYEL Györgyi, 1961. 5. 4. Tokmány - tehénszarvból készített kaszakőtartó. Vizet öntöttek bele, beletették a kaszakövet, amivel aratáskor, szénakaszáláskor élesítették, „fenték" a kaszát. A tokmányt munka közben a kaszáló a nadrágszíján, a derekán tartotta. 5. Nagytarcsán az utca felőli szobát nem tisztaszobának, hanem „elsőszobának" nevezik. 6. Az elsőszobában lévő ágyat fekhelyként nem használják. Ennek végeire deszkát helyeznek, letakarják díszes, hímzett, húzott terítővel és ráhelyezik a ház asszonyainak kelengyében hozott „dísz" vánkosait. Ez a szoba ékessége. 7. Minden házban volt sarokpad. A családtagok az étkezések alatt ezen ültek, ahányan elfértek rajta. 8. DOMANOVSZKY György, 1964. 6. 9. LENGYEL Györgyi, 1963. 6. 10. FÉL Edit, 1976.10. 11. Lm. 11. 12.

1. m. 12. 13. Az öröklések folytán, - mert kenderföldet mindenki akart kapni, - a földdarabok elaprózódtak. 1948-49-ben már 2 lépés szélességűre csökkentek a parcellák. A „konopiszkák" (kenderföldek) végében folyó patakban sem volt elég víz az áztatáshoz. Oda jutottak, hogy könnyebb volt megvenni a vásznat, gyolcsot, sifont, mint a kendert megtermelni, feldolgozni. 14.1960 felé az anyagokat túldíszítették. Egyesek a kék kötényt is díszítették színes lyukhímzéssel. Ezután már hamarosan bekövetkezett a kivetkőzés. A színes lyukhímzés nem fejlődhetett, nem terjedt el. 15. Nagytarcsán a nevek kiírása, úgy túnik fontosabb volt, mint sok másik településen. Ezért a viseleti darabokon kívül a vánkosokra, térítőkre ráhímezték a virágokkal egyenértékű díszként a betűket is. 16. Mivel a nők ruháin nem volt zseb, külön zsebeket varrtak, amelyeket pertlivel a kötény alá a derekukra kötöttek. 17. Ez az egyik legrégebbi mintaelem. 18. A nagykerekes 1950 körül olyan sok lány kötényét díszítette, hogy „mindenlány" virágnak is nevezték. 19. Az orgonás motívumot ilyen formában más falvak mintaelemei között nem találtuk. 20.1930 táján volt a legkedveltebb. Markánsabb formája, a faragott, festett ládák mintáira emlékeztet. 21. Ezt lehet, hogy a kasmír vállkendőktől eredeztethetjük. Elnevezését a ketté vágott paradicsomra emlékeztető formájáról kaphatta. A paradicsom itt fő terménynek számít. 22. Az epertermelés 1950 körül jelent meg Nagytarcsán. Ettől kezdve írtak eperformát a ruhákra. 23. A matyók gyönyörű hímzéseiket Nagytarcsán is árusították. Vásároltak is tőlük, hímeztettek is velük koszorút a „nyakrakendőre". Majd 1930-40 között a matyó mintákból a nagytarcsai íróasszonyok is rajzoltak, hímeztek. A mezőkövesdiek selyem hímzőfonala nem, de a „matyórózsa" otthonra lelt Nagytarcsán. 24. „Glancos" kötényt hordtak ünnepen a nagytarcsaiak. A kék anyagból való kötényeket Kistarcsán fényesíttették, „glancoltatták". A célt, hogy kemény és fényes legyen az anyag, cukros vízben való áztatással és forró kövön való vasalással érték el. 25. A „satát" - a fehér kötényt - konfirmációra, 12 éves korában kapta a lány. Ekkor vette fel először. Jeles napokon, templomba menet is felkötötte brokát ruhához. Utoljára az esküvőjén használta. Ezután már nem illett felvenni. Az első szoba üvegablakán függönyként élte utóéletét. 26. A gyalu készítője Gubek András volt. Leszármazottaiból még ma is élnek. Néhai unokájától, Gubek Jánostól kapta a múzeum ezt a szépen elkészített, „G A, ANNO 1846" feliratú eszközt. 27. Közölni akarták a tulajdonos nevét, vagy a jegykendőn a jegyespárét. A keresztelőbe vitt süteményt hímzett szalvétába kötött tányérban vitték. „Éljen az újszülött baba!" A lagziba menet az „Éljen az új pár!" feliratút használták. A vendégváró abroszra: „Jövel Jézus, légy vendégünk!"..., a Házi áldásra: „Hol hit, ott szeretet..." stb. feliratot hímezték. Mindez egészen más, mint pl.: BÁRTH János, 1963.18,44,45,54, 62. oldalán talált fotók feliratának szövegformái. A nagytarcsai szövegek betűformái emelik a hímzett holmi szépségét. Sormintának elfogadható mértanias, tehát nyomtatott betűket egy őrhalmi kötényen találtunk. Az írás szép, de nem virágdíszes. (FÉL Edit, 1962.18. kép) 28. A „literke" nevet ez a folt-csík bizonyára a ráhímzett betűk miatt kapta. 29. A kötény kötőjét - amit slingeléssel és a végét foltmintával szintén hímeztek - nem az anyag sarkaihoz varrták, hanem ettől 4-5 ujjnyival beljebb. így a kötény felső két sarka, egy kissé „lefittyedt". Ezt a részt nevezték „fül"-nek. Erre helyezték a foltmintát, amelyet a kötény sormintájából komponáltak. Soha nem a sormintát helyezték oda! 30. A „katolikus pruszlik" a legkésőbbi pruszlik divat neve. Nincs „karcsúsítva" a háta. Ezért az egész hátára, egyetlen nagy foltmintát varrnak. Mintául a kalocsai pruszlik szolgált. 31. BÁRTH János, 1963. 65-66. oldalon találtunk hasonló rajzolatú virágot ugyanúgy, mint a Népművészeti Intézet Túráról származó mintalapján is. 89