Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Novák László Ferenc: Nyomásos határhasználat és terminológiái

adott urbáriumot, míg a Kállai részen lévők azzal nem rendelkeztek. A beneficiumok között említették meg, hogy „Hasznunk

10 vagyon abban hogy szántó földeink egy szántásban is Gabonánkat meg termik. Kaszálló Réttyeink jók vannak... Hány darab Földünk vagyon egy egész Hellyes Gazda részire ki szabva azt nem tudhattyuk, mivel mind kaszalóink mind szántó földeink a' Mathematicus osztása szerént egy darabba vagyon - értvén ezen Declaratiot Te(kin)t(e)t(e)s Kállay família részérül is.. ."

10 Mezőtúr nagyhatárú mezővárosban tehát mezeikertes határhasználat volt érvényben, a szántó és kaszáló nem különült el egymástól, a jobbágy gazdák szabadon, kötetlenül művelhették a földet. A sárréti Dévaványa mezőváros jobbágyai nem rendelkeztek jó szántóföldekkel, de rétjük is kevés volt. „Mivel hatarunk vizes volta miatt csak imitt amott hol egy hol két vékára való földet szánthatunk innét kinek hány darab van és mennyit vethet egyes Darabban Külömb külömb nevezetre nem Tudgyuk meg vallani... Mindezeknek pedig oka az, hogy a földnek egyenetlensége és az már említett vizessége Miatt calcaturákra nem vethetjük határunkat sarjút pedig nem lehet kaszálni..." - mondották. A jó talaj kevés volta, s egyenetlen fekvése is akadályt jelentett a kötött határhasználat számára." Tiszaigaron is kötetlenül használták a földeket: „Vagyon hasznunk abban: Hogy... Határunkban lévő Földeink Trágyázás, és háromszori Szántás nélkül a Gabonát alkalmasint meg termettek... Mivel ezen Hellységben Házhelyek utána Földek, és Rétek fel osztva nem voltának, hanem tsak járó Marhákra (!), azért is egész helyes Gazdának minemű szántó Földgye, és Kaszálló Réttye vagyon, máj napon Conscriptor Uraknak fel adtuk" - jelentették ki az igari jobbágyok.

12 Hasonló volt a helyzet Abádon is: „Mivel ezen Helységben a' Szántó Földek Ház helyekre osztva nem voltak, hanem járó Marhákra, azért meg nem mondhattyuk egy egész Ház hely után mennyi földünk, és Rétünk vagyon.. .'"

3 Átányban is hasonló határhasználatról beszéltek a jobbágyok: „Még ezen Helység, eddig ház hellyekre fel osztva nem lévén, a' szerént ez földek ház helly után nem osztattak hanem a' melly Gazdának jobb értéke volt, és igy ház darab száma a' Földekk' a' gazdáknál gyakran szokott változni mind az által ki ki közülünk menynyit vethet el, már az Uraknak meg mondottuk..."

14 Borsodivánkán is a jószág jelentette a földbirtoklás mértékét: „Még eddig Helységünk Ház helyekre fel osztva soha sem volt, sem pedig a' Mlgos Uraság közöttünk Gazda számra szántó földeinket fel nem osztétta; hanem magunk ökör számra osztottunk a' Földeket, azért közöttünk minden 4. ökrös gazdának határunkban 18. darab földgye vagyon melyben 69 és fi Posonyi Mérőt vethetünk..." - mondották a jobbágyok 1770-ben.

15 Dormándon az évenkénti újraosztás jelentette a kötetlen határhasználatot. A jobbágyok elmondották, hogy „Minthogy ezen hellység ház helyekre fel nem volt osztva hanem esztendőnkint az Lakosokk' tehetsegekhez képest a' Szántó Földek osztattak, és igy kinek több kinek kevesebb darab szántó föld adattatott, ugyan mindaz által nagyságára nézve az földek meg egyesítettek, következendőképpen azokban ki ki közülünk menyit s' hány Posonyi Mérőt vethetett el; az Conscriptioban meg mondottuk..."

16 Az újratelepülő falvak nagy részében kialakult a kötött határhasználat, földművelési rendszer. Heves mezőváros lakosai 1771-ben arról beszéltek, „noha ugyan jobb részire földeink s' réttyeink, homokos és soványok legyenek, mind az által minden három nyomásra vannak jó fekete földeink is, mely annak idejében az leletet mindenkor jól meg termi: de ugyan csak a' soványabb földeinket is minden Trágyázás nélkül ha háromszor meg szántyuk minden haszonnal elhetyük... Minden 8. ökrös gazdának vagyon az három nyomásban vagyon 12 darab földje, melly eket különössen kibe mennyi és hány pozsonyi mérő megyén, valóságosan meg mondani nem tugyuk..."

17 Tiszavárkonyban Pély Nagy István földesúrral 1769. április 24-én kötöttek egyezséget a jobbágyok, s ennek első pontjában rögzítették azt, hogy „Engedtetett a' Tek(in)t(et)es örökös Földes Uraságtul, kik kik közülünk, tulajdon erejéhez való Szántó föld, és Kaszáló, úgy mint minden vetőre külön külön egj egész ház helly fel vállaló Gazdának 36. rúd szélességű és 60. rúd hosszúságú szántó föld, kaszálló és ugyan ezen mérték szerént foglalván magában minden rúd három föld méréshez alkalmaztatott ölet..."

18 Tiszaföld váron arról beszéltek a jobbágyok, hogy „Hasznunk vagyon elsőben is abban, hogy Szántó földeink a' Gabonát trágyázás nélkül meg termik... Ezen Helységben egész Hellyes Gazdának /: három vetőre lévén földeink :/ vagyon Három hold földje, a' kikben tizen kilencz Posonyi mérőt vetünk..."

19 „Galántai és Fraknói Gróf Esterházi Károly" egri püspökkel 1770-ben kötöttek kontraktust a tiszahalászi jobbágyok és házas zsellérek, akiket „Pázsitházi"-nak neveztek.

20 Megállapították, „Minthogy pedig a' határnak nagyságára nézve, a' Helység még csak felényére sincsen meg Szallétva, következendő képpen vagyon még három annyi gazdátlan földek, és Rétek az Uraságnak tartozván föld bérre és két Desmára... akar kinek, még azokra Uj Lakos Gazda nem szál... A' ki négy marhával két Emberrel 104 Robottos beneficiumot birni akar, az olyannak ád az Uraság két ház helly után való Földeket, és Réteket, úgymint szántó Földeket 52 Köbölre, ebben értettvén őszi Tavaszi Ugar Kender és Kukuritza földek is, és azokhoz 12 köböl capacitassú rétet.. ."

21 Tiszahalászon tehát már két vetőt és egy ugarföldet, valamint kender és kukorica földet műveltek a jobbágyok Mária Terézia 1767-ben kibocsátott úrbérrendelete után került sor az úrbérrendezésre. A jobbágy helységekben a vagyon, teherbíró képesség alapján állapították meg a jobbágytelek (sessio) nagyságát, s az alapján mérték ki a telki földeket. A házastelek nagyságát egységesen 2 pozsonyi mérőben (egy 1200 D öles 8