Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében

12. kép. Lakodalomban felszolgáló lányok a menyasszonnyal. Félünnepi öltözetben: világos szoknyában, világos és kékfestő juppelban, kék kötényben vannak, amire alkalmilag még egy fehér kendőt tűztek. Jellegzetes fejükön a keményített kendőből kötött „sváb sopf". Ezt viselik már a lagzi előtti vasárnap is, amikor az ő tisztük a szükséges edények összeszedése. Budaörs, 1930-as évek. lehetett előállítani. Nagymisére, temetésre csak új, még nem mosott kötényben mentek. A mosott, újra fényesített kötényt vették fel a városba menni, ügyeket intézni, vasárnap délutáni öltözethez, a sokszor mosott, világoskékre fakultat pedig a munkavégzéshez. A kötényeket a sublótban összehajtva tárolták, megkötőjével átkötve. A hajtásvonalak felvételkor megmaradtak, így díszítették a kötényt A századforduló táján még sűrű, szinte falunként eltérő, függőleges vagy vízszintes volt a hajtogatás iránya, később ritkult. A 20. század elején a drágább anyagokból készített kötény lépett elő nagyünnepivé, mindig fekete színben. A glott, atlasz, lüszter, selyem kötények formája, hímzett díszítése azonos volt a rumburgerrel, de csak saját színével varrták meg. Bár ugyanúgy tárolták, mint a vászon kötényeket, a hajtásvonalak nem maradtak élesen bennük. Ezek elterjedésével a fényes rumburgi kötények hajtogatott mintázata is kiment a divatból. Általában hátul kötötték csokorra. Dunabogdányban, Visegrádon köznapi és félünnepi öltözethez a kék sváb kötényt vették föl ugyan, de ünnepi viseletükhöz városi mintára készült fekete selyem, lüszter kötényt kötöttek. Dunabogdányban az ünnepi kötény keskeny téglalap-forma, alsó harmada függőleges rakásokból áll. Visegrádon hosszú, kerekített aljú, körben fekete csipkés kötény illett a bokáig érő, szabott szoknyához, amiben a nagymisére mentek. A litániára fényes kék kötényt kötöttek. Munkavégzéshez a mosott, fakóbb kötényeket hordták, s alkalomszerűen sütéshez, főzéshez fehér konyhakendőt tűztek a másik elé úgy, hogy hosszabbik oldalát a szoknya korcába dugták. (12. kép) Munkakötényként a harmincas években megjelent a melles kötény is (külön szabott szögletes mellrésszel), amit a Buda környéki szolgálók terjesztettek el.

30 A rumburgi kötényt a két-három éves kislányokra már ráadták. A lányok egyházi nagyünnepi, első áldozáskor, körmenetekben viselt fehér öltözetéhez a fehér kötény tartozott. Régebben ez is szögletes formájú sifon, batiszt volt, később a menyasszonyéhoz hasonló lett. A sváb menyasszony köténye fehér batiszt, tüll, organza, grenadin, gyári hímzéssel, csipkével. Az anyagot derékban apró rakásokba fogják és hosszában levasalják. Széles, csípőn egészen hátra ér, alján cakkos csipke van. A vállkendő (schultertuch, umheingtichl) az ingvállas-pruszlikos női öltözet része. Az ünnepi selyemkendő színes selyemrojttal nagy méretű volt. Ünnepen viselték a rojtos kasmírkendőt is, több színben, körben tarka mintával. Volt még rojt nélküli kékfestő és ehhez hasonló, de piros alapú (olajos) vállkendő is. A 20. században készültek fehér sifonból, csipkével, fehér hímzéssel. Vörösváron a fehérhímzéses vállkendőt a lányok és fiatal asszonyok is viselték egyházi ünnepeken. Solymáron a leányok fekete bársony mellényt, rá nyakban hajtogatott, keményített, csipkés fehér sifon vállkendőt vettek fel nagy ünnepeken. A 150 x 150 centiméteres kendőt elől keresztbe téve hátra vitték, de nem kötötték össze, csak a kötény pertlijével szorították le. A vállkendő hátat takaró sarkát fehérhímzéssel, névbetűkkel díszítették, s az elől lévő két sarokra egy-egy kisebb mintát varrtak. Van rá adat, hogy a lányok ebben mentek el a bálba is, ott levették, és a fekete mellényt a szoknya derekához tűzött fehér csipkekantárral díszítették.

31 A fehér mellett a húszas évektől már kevés helyen viselték a többit, Solymáron például török mintás szélű kasmír vállkendőt. Az ujjas, juppel elterjedésével az asszonyok azt viselték szívesebben, de a kasmír kendőket a kislányokra még ráadták. A nagy, rojtos tisztaselyem vállkendő rendszerint „piros", püspöklila árnyalatokban - az eladó lányok, menyasszonyok ünnepi öltözetében őrződött meg. Fekete ujjas alá vették fel. Budaörsön a nagylányok piros, mintás, rojt nélküli kendőben mentek a templomba vasárnap, de nagypénteken kékfestő, leány temetésén fehér sifon volt rajtuk, hidegben fekete fánkért vettek föl rá, amiből nyakon és mellen kilátszott a vállkendő. Ugyanígy viselték a vállkendőt az ujjas alatt a budakeszi és a budaörsi asszonyok is. (4. kép, 18. kép) Zsámbékon a kendő nyakban kilátszó két szélét színes kis szalagcsokorral fogták össze, közvetlenül a széles gyöngysor alatt. Télen a német nők a 19. század elején még saját kötésű gyapjúkendőt terítettek a vállukra. A századfordulón már kisipari, gyári készítésű gyapjúkendőt vásárolhattak, aminek a szélét csipkével, rojttal díszítették.

32 A lányok világos színű finom gyapjúból horgoltak maguknak. A módosabbak kockás gyapjúszövetből készített, rojtos, téglalap formájú téli 60