Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

tiszteletre. Akkor volt folyamatban a váci választásom, otthon voltam, édesapám prédikált, én ágendáztam. Móricz Zsigmond szemben ült velem, mindig ott szokott ülni a presbiteri padsorokban, az első sorban. A karácsonyi ének hatalmasan zengett a megyeri gyülekezet ajkán. (...) Láttam, hogy Móricz Zsigmond arcán sűrűn patakzottak a könnyek. Kezét ölében öszszekulcsolva ült, egy arcizma sem mozdult, nem tudom, milyen érzések szállták meg a szívét, de patakzó könnyeit láttam, és e látvány mélyen megrendített és ugyanakkor fel is emelt." (Hörömpő Gergely: Móricz Zsigmond utolsó karácsonya)

67 Üdülők a surányi parton a 20. század közepén „Hát búcsúzunk Surány, füzek és lágy dűnék, Margit már csomagol, a koffer tátja ránk papírbélelte torkát, s az emlék, az idő visszaidézi még, mi szép volt, lebegő. Arany és zöld! A fák merengnek mozdulatlan, indián öregek a vízparti agyagban. Mezítlen lábnyoma csillogva szétpereg - az úton átfut egy holdköldökű gyerek. Mint őzek, lányok jönnek, gumimatracokkal, a piros motoros a szürke vízbe robban s a sátormélyi éj két testet bugyolál, szívükben hallgatás, szemükben félhomály. Ülünk a teraszon, szótlan, mint a csend, mint jegenyék hegyén a semmi, odafent: magadból összerakd bár a tegnap sejtjeit, a nosztalgia nő, az emlék nem segít, kristályba zár a perc, sóhajba fagy az emlék, turul a kis hajó, mit várunk? Gyere, mennék!" (Vészi Endre: Búcsú Suránytól)

68 TAHITÓTFALU Obernyik Károly, a magyar társadalmi drámaírás egyik úttörője 18-20 éves korában (1832-től 1834-ig) Tótfalun nevelősödött. „Tanárai valamennyien kedvelték a tehetséges, nagy szorgalmú, szerény ifjút, s ezért érdemeinek némi jutalmául egy nevelőt kereső tótfalusi birokos családnak őt ajánlották. Obernyik örömmel fogadta el ezen állást. (...) Nevelői élete egyhangúan folyt le nevezetesebb mozzanatok nélkül, ha csak ilyennek nem vesszük első szerelmét egy környékbeli földesúr leánya iránt, melynek emlékeként maradt a költőnek néhány gyarló verse." (Faragó Márton: Obernyik Károly)

69 „Falura megyek, édes Józsim, - falura! Tudod, hogy régi vágyam ez. (...) Mindig csak a nevelői pálya volt célom és most egyszerre ebben módom lett, még pedig úgy, hogy benne másik kívánságom, a falusi lakás is ki volt elégítve." (Obernyik Károly) „Nevelői működéséről semmi más adatunk nincs. Napjai a család körében, könyvei között csendesen 254 teltek el. Itt lesz először szerelmes, megszereti az általa Mancinak nevezett szép leányt, akit a családnál rokkapergés közben ismer meg. Tartózkodása, szerénysége miatt beszélni is alig mer vele, csak érzelgős, áradozó verseit írja hozzá, kezdetleges distichonokban. Midőn Manci másnak nyújtja kezét, Obernyik forró érzelmeit fájdalmas panaszok váltják fel s lemondó, reménytelen hangú költeményekben kesereg. Ámbár tavasszal a leány ,önként lemondott a házassági kötésről', Obernyik maga is belátta, hogy mint tanuló ifjú, céltalan ábrándok után fut s kijózanodva, megnyugodva tért vissza 1834-ben a kollégiumba." (Luxemburgi Irén: Obernyik Károly élete és munkái)

70 1920-as évek: Tildy Zoltán Pócsmegyer református lelkésze „A szentendrei járás 2312 lelket számláló üdülőfaluja kétségtelenül nagy előrelépés Tildy számára, de az lesz a gyülekezetnek is, mert hamarosan országos hírűvé válik. Volt pápai teológus társával és barátjával, Bereczky Alberttel itt váltják valóra régen dédelgetett vágyukat, egy önálló református nyomdának, a Sylvester Lapkiadó és Nyomdavállalatnak a megalapítását. A terv nagyratörő, a megvalósítás lehetősége szegényes. Kétségtelen, hogy a kézi meghajtású nyomdagépekkel, kezdetleges műszaki lehetőségekkel nagyon komoly igényeket elégítenek ki. Ez a vállalat kezdetben elsősorban egyháztársadalmi és hitbuzgalmi kiadványokkal foglalkozott. Itt adták ki a Virágoskert című gyermekújságot és a Keresztyén Családot, amely a harmincas évek elején és derekán a magyar vidék igen kedvelt olvasmánya volt. (...) A Sylvester Nyomda és Lapkiadó kezdetben szép jövővel kecsegtetett, s ez adta az ötletet, hogy Budapesten a Bethesda Kórház mellett Tildy és Bereczky egy nyomdaépület építésébe kezdjen. A nyomda 1927-re el is készült és a Tildy-család felköltözött Pestre." (Kelemen Sándor: Az Isten igájából a politika igájába)

71 Az 1970-es évek polgári életformája „- Tahiban jártam a sógorommal. Telket néztünk, nyaralónak. - És milyen? - Nagyon szép. A Duna fölött, a Pilis alatt. Dombok, erdők, csend, kék ég. (...) - Minden nagy művész megépíti előbb-utóbb a maga tanyáját, ahová elmenekülhet, ahol elbújhat a világ elől, ahol nincs telefon, televízió, csak a természet s a gondolatok. (...) A Gavallér és Thegze család - mintha csak egy nagyon fontos diplomáciai tárgyalássorozatról lett volna szó - minden héten összeült, hogy ,telkezzen'. A szót Menyus, - Gavallér fia - találta föl, kit módfelett idegesített, hogy a kerítés, a szerszámoskamra és a budi szentháromsága minden egyéb témát kiszorított a társaságból, s bármilyen messziről kezdték is a diskurzust, lett légyen szó a Góbi-sivatag rovarvilá-