Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

A tahitótfalui Sylvester Nyomda termékeinek hirdetése gáról vagy a /Concorde' szuperszonikus utasszállítók teljesítményéről, a végén, egy váratlan fordulattal Tahiban találták magukat, a varázsos domboldalon, mely egyre jobban bűvkörébe ragadta őket. (...) Gavallér és Thegze majd minden vasárnap beült a Polski Fiatba - az asszonyok a hátsó ülésen helyezkedtek el -, s ment a két család Tahiba, kirándulni, jó levegőt szívni, kiszellőztetni a város kormát-füstjét, no meg kóstolgatni a birtoklás édes ízeit, megállni fönt, az úton, hol a telek kezdődött, s letekinteni a lejtő végébe, hol a két levert cölöp jelezte az alsó határt - s latolgatni, hová is kellene állítani a kisházat, hogy ne legyen útban, ha majd egyszer kőházra is gondolnának. Nem voltak egyedül a hegyen, más tulajdonosok is kijártak szemlélődni, tervezgetni, volt, aki már sódert, követ hordatott a hervadt, fonnyadt gyepre, itt-ott kerítések nőttek ki a földből, mindenki által láthatóvá s mások számára megközelíthetetlenné téve a birtokolt földdarabot, rövid idő múltán faházak összeállításán is munkálkodtak szorgos kezek, a tájban, hol azelőtt csak fű és csipkebokor volt található, megjelent és gyökeret vert a városi ember is." (Molnár Géza: Villa Tahiban)

72 KISOROSZI „Európa legszebb táborhelye" „Nos, itt a szigeti parton állva hátunk mögött van észak. És dél a túlsó part: az a csodálatos erdős völgyvályú, mely két domb között meredeken emelkedve magává a kilátótornyos Nagyvillámmá magasodik. Pont szemben velünk. Kissé bal kézre, a magas dombok egy alacsonyabb padkáján, amolyan tisztáson nemes vonalú kúria. Frissen tatarozott. Fehér ablakok, sárgás árnyalatú falak. Egyből beleütközik a tájat kémlelő szem. Nincs ráírva, mi tudjuk: Görgey Artúr bús öreg napjai csörgedeztek ott. Messzire látni onnan. (...) Jobb kézre a bölényhátú, ködpipás, koszorúba fonódó hegyek ölében a széles tóvá csendesült Duna. Elragadó, a tekintetet magához láncoló panoráma, pedig a visegrádi vár e helyről még nem is látszik, előhegyek takarják. Fönség és szelídség különös keverése: ez teszi a táj lelkét, s tölti meg illetődéssel, mámorral a miénket. (...) ,Európa legszebb táborhelye' - így sóhajtott egy megbabonázott angol társaság a harmincas években a szigetcsúcs óriás fái között, ebben a tizennyolc holdas ősligetben, mely a futballpályától veszi kezdetét, s ahol most mi is kószálunk, a sátorsorok mentén. Ezek az üzleties angolok fejüket csóválva, értetlenül álltak a titkok előtt: vajon a magyarok miért nem hasznosítják e gyönyörű helyet? Tüstént felajánlották, hogy lábakon álló szállodákat emelnek, s harminc éves üzemeltetés után átadják magyar tulajdonba. A legelőtársulat azonban ellenállt az angoloknak, mondván: a tehenek nem maradhatnak fű nélkül. (...) Kisoroszi ősligetes Duna-partjának bájos csalitosai olybá tetszenek, mint valami utolsó menedék. Ahogyan szinte ideszorul a szabad nomádság. Itt nem korlátoznak senkit, nem boldogítanak szolgáltatások255