Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához
SZIGETMONOSTOR Királyi vadászat „1888. december 18-án történt, hogy Ferenc József, az uralkodó, fiával, Rudolf trónörökössel ide, Szigetmonostorra jött fácánvadászatra. Az eseményről ezt olvassuk egy leírásban: ,Az uralkodó és a trónörökös egyenesen Bécsből jött. A különvonat hajnali öt órakor indult el, és reggel kilencre érkezett meg Dunakeszire. Az előkelőségek az állomásról gyalog tették meg az utat a Dunához, a horányi révhez s onnan gőzhajóval mentek át a szigetre.' Jegyezzük itt meg csupán zárójelben: nagyot nézett volna a király, ha megtudja, hogy körülbelül azon a helyen, ahol a szigetre áthajózott, valaha hídon is át lehetett menni, amint arról az egykori Horányi-csárdától délre körülbelül kétszáz méternyire és szemben a keszi parton ma is láthatóan tanúskodik egy-egy hídfőrom. De még nagyobbat néztek volna a régi rómaiak, akik itt a hajóhidat létesítették, ha valaki azt mondja nekik, hogy valamikor majd gőzzel hajtott hajón kelnek itt át az emberek. De térjünk vissza Ferenc Józsefhez. A vadászat alig egy-két óra hosszat tartott. Az uralkodóház tagjain kívül csak a magyar politikai élet vezetői vettek rajta részt. A déli étkezést tárgyalásra használták föl, vagyis - mai szóval élve - munkaebédet rendeztek, méghozzá a budapesti rendőr-főkapitány erőinek védelme alatt és a legnagyobb titokban. Érdemes fölfigyelnünk arra a körülményre, hogy a megbeszélések tovább tartottak, mint maga a vadászat. A különvonat délután fél négykor már indult is vissza Bécsbe. íme, mit fűz e tényekhez kommentárként Petneházy Zalán egykori hajóskapitány, a folyó régi ismerőse, kutatója: ,A király és a trónörökös együttes - s ily rövid ideig tartó - vadászata szokatlan és egyedülálló az uralkodói ház történetében... Mintha valami halaszthatatlan fontos - talán magyar vonatkozású dolog megbeszélése sürgette volna őket erre a lépésre...' Talán nem törné a fejét senki ezen a furcsaságon, ha nem alig néhány héttel később, 1889. január 30-án következett volna be az egész Európát fölkavaró tragédia: a trónörökösnek Vecsera Mária bárónővel közösen elkövetett öngyilkossága, mégpedig egy másik vadászkastélyban, a Bécstől negyven kilométerre fekvő Mayerlingben. Az az öngyilkosság, melyről Zita, az utolsó magyar királyné még 1985-ben is határozottan állította, hogy gondosan előkészített politikai gyilkosság volt. Nem csoda, ha azt a mayerlingi tragédiát sokan tüstént egybekapcsolták a szigetmonostori fácánvadászat kulisszája mögé rejtett osztrák-magyar csúcstalálkozóval', melynek tárgya máig titok maradt. A vadászat színhelyét évtizedekig emlékoszlop jelölte a szigetmonostori erdőben. Sajnos, ez az emlékoszlop az utóbbi időben nyomtalanul eltűnt, s hollétéről jelenleg éppúgy nem tud 252 senki, mint a titokzatos tanácskozásról, melyről valaha hírt adott." (Timár György: A Duna titkaid A fővárosiak pihenőhelye „Az ottani fogadóban szálltam meg. Azzal az elhatározással mentem ki, hogy úszni fogok és napozni, azon kívül csak olvasni és dolgozni - fordítani a szerelmes antológiánkba. Tervemet csak félig tudtam teljesíteni: olvasáshoz még csak hozzájutottam este, de a munkához túlságosan elfárasztott a strandolás meg a társaság. Hétvége volt, gyönyörű idő, Szentendre is, a sziget is tele volt ismerősökkel. (...) Róna Robiék is Szentendrén nyaraltak, a legtöbb időt az ő társaságukban töltöttem, de kijöttek Radnótiék is, Alapi, a fiatal színész meg a felesége csónakon eveztek föl a szigetre, és magukkal hozták Lolát, azaz Darnóinét, míg Jóska, a férje önállóan kószált Szentendrén." (Vas István: Aztán. Nehéz szerelem) 62 PÓCSMEGYER „Ez a Pócsmegyer tündéri falucska. A négy szigeti falu legbájosabbika. Úgy tűnik, a Dunától elzártan megállt ott az idő, meg sem érintette rohanó korunk. Hangulatos falucskának látszik a maga ősi állapotában, hol a régi falusi élet békésen szunyókál, még a tizenhetedik században épült kemencékkel a házak falában." (Szeberényi Lehel: Emlékek völgye) 63 Vallomás a távolból „El, oda a kis faluba ott a róna tájon, El, oda a szülőházba, - oly epedve vágyom. El, oda, hol minden bokor, mindenik fa árnya, - Régi gyermek-ösmerősét, - oly szívesen várna; El oda, hol gyermekkorom pillangóit űztem, S életemet gyermeköröm-rózsáiból fűztem!" (Szászy István: Az én vágyam) 64 Szászy István Pest megyei anekdoták című könyvéről „Még ifjú korában hallotta ezeket, amint szájrólszájra jártak a Szentendrei-szigeten és környékén. írói tehetségével megkapóan foglalta írásba ezeket a néprajzi és kortörténeti szempontból is érdekes, többékevésbé megtörtént, apró históriákat. Ennek a vidéknek egész romantikája, a szigeti emberek humora, sok furfangos ötlete, tréfája tárul elénk a szellemesen megírt, csattanósan végződő, jó ízű adomákban. Megismerhetjük ezekből a környékbeli falvak múlt században szereplő embereit, mint például a nagyétkű, feneketlen gyomrú Mikest, a kisoroszi kántortanítót." 65
