Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

gusta Cabrilet-n kimentünk a még alig kiépült Dunakanyarba ,helyet nézni'. Gyönyörű, békés táj volt. Elhagyott part, tisztán hömpölygő víz, amihez füves, homokos rész vezetett le. A Duna sekély volt, e kis öbölben apró, színes kavicsok látszottak hullámos medrében. Nagyszerűen lehetett fürödni benne. Ház még nem állt a telkünkön, kerítése nem volt, de kijártunk nyáron kertészkedni. Szűz földjén szép paprikák, kövér paradicsomok teremtek. Apám akkor még nem sejtette, hogy később sokat szenvedett teste a leányfalusi temetőben nyugszik majd, s életünk legnehezebb éveit töltjük felépült menedékében, félelmek, csodák, feszültségek, belső és külső válságok között. Mégis az volt, aminek a bátyám szánta: életünk megmentője az üldöztetések, bombázások alatt, s még jónéhány ember búvóhelye." (Szepes Mária: Emberek és jelmezek)

42 Háború után „A háború fölforgatta az egész világot, így Leányfalut is. Amikor konszolidálódni kezdett a helyzet, letelepedett itt Szakonyi Károly, Karinthy Ferenc, Szeberényi Lehel, Fábián Zoltán, Szentiványi Kálmán, Benedek István, Sőtér István, a szomszédban Garai Gábor és Cseres Tibor, nemrég az első kötetes Turbók Attila és mindenekelőtt nem lett hűtlen a régi házhoz Móricz Zsigmond két lánya: Virág és Lili. (...) Egyik legszebb szerzői estem pedig nem rég volt Leányfalun, melyet Fábián Zoltán, az írószövetség titkára vezetett be. Előbb még a húszszemélyes kisteremre gondoltunk - ahol általában az ilyen rendezvényeket tartják -, de végül is át kellett vándorolnunk az ötvenszemélyesbe, a nagyterembe." (Mészáros Gyula: Vendégségben Puszta Sándornál)

43, „Olyan ez a leányfalui kis birodalom, hogy már a puszta létével is alkotásra inspirál. Legkiváltképp ilyenkor tavasszal, virágnyílás idején. Szín- és illatozón az egész kert s mindez beáramlik a szélesre tárt ablakon a dolgozószobába... Könnyű megérteni, hogy alig kődobásnyi távolságra miért telepedett meg egykoron Móricz Zsigmond, s miért jött ide Szentiványi Kálmán, Szeberényi Lehel, épített házat magának Karinthy Ferenc s miért él itt tizennyolc esztendeje Fábián Zoltán." (Prukner Pál: Fábián Zoltán)

44 „Egyszer ősszel, elég régen, talán tizennégy-tizenöt éve, kilátogatott hozzánk [Szabó Pál] Leányfalura, megnézni a házat, a kertet, ahol lakunk. ,Nem jól metszed meg az őszibarackot - mondta. - Tavasszal kijövök, megmutatom, hogy csináld.' Es tavasszal ott volt, metszőollót kért, aztán megmetszette az egyik őszibarackfát, takarosan, szép kehelyformájúra, ahogy kell. ,Na, látod?' - ,Látom' - mondtam, de nem a fát néztem, hanem őt. Dolgozott ott keskenyre húzott szemmel, szikáran fel-felnyúlva, hajladozva a csípős 248 márciusi szélben; körülötte csupasz, lilászöld barackfaágak, éppen rügyezők, fölötte szikrázó kék ég." (Fábián Zoltán: Az első mester)

45 Karinthy Ferenc és Leányfalu „A folyóparti nyári lak is csupán költői túlzással nevezhető háznak. Először is a Dunakanyar, de talán Eurázsia legkisebb telkén áll: mindössze hatvannyolc négyszögöl az egész, hegyesszögű háromszög alakú. Felülről a 11-es országút határolja. (...) Két apró szoba, összesen három fekhellyel, picike konyha, kamra, fürdőfülke. A teraszon Szántó Piri krétarajzai, egy kora nyári látogatás emlékei." (Karinthy Ferenc: Körvadászat)

46 „Néha beugrottam hozzá a tenyérnyi kertben álló parti házába, kávéval, pálinkával kínált; éppen a munkát hagyta abba a csendes szobában, amelynek ablaka vízre néz; vagy a folyóról tért meg; úszni volt vagy evezni. Megtisztelt azzal, hogy felírhattam nevemet arra a fehérre mázolt ajtóra, amelyre annyi híres látogatója firkantotta már fel a kézjegyét. Egy időben még összejártunk havonta egyszer-kétszer, szentendrei meg leányfalusi barátok; a sort valamikor Fábián Zoli kezdte; az ő végtelen vendégszeretete utánozhatatlan volt; aztán megfordultunk Szeberényiéknél, Vészi Endrééknél, Csereséknél, nálunk, egyszóval volt idő, amikor ennyire közel éltünk egymáshoz." (Szakonyi Károly: Születésnap trikóban)

47 „Karinthy Ferenc, akit a szakma és az olvasók nagy tábora is egyszerűen és szeretettel csak Cininek becéz, a nyári Leányfalu jellegzetes figurája. Amint kis kempingkerékpárján vagy motorján feltűnik a főutcán piros Speedo tréningruhájában, kefefrizurával - erőteljesen tekerve a pedálokat a közértből hazafelé -, nos, akkor mintha valamiféle vidám derű öntené el azonnal a leányfalusi főutcát." (Moldoványi Ákos: Kertész legyen ki boldogságra vágyik)

48 „Derűsebb táj a Határcsárda környéke, és mozgalmasabb is. Szinte szüntelen ingajáratban jön-megy a monostori kis komp; emitt a vendéglő kerthelyiségében zajos étkezők, italozók, fenn autók parkolnak, lent csónakok. Attól fogva csupa ismerős nyaraló alatt kajakozom el, s mindnél érdemes megállni. Győrffyéknél némi őstörténeti pletykálkodásra, Szeberényiéknél irodalmi csevelyre és kisüstire, (...)Belláéknál pingpongozni, Tichyéknél a magyar labdarúgás helyzetét megvitatni. (...) Kell nekem ez a lüktetés. Es ez bizonyos életformát is diktál. Itt reggel szoktam dolgozni. Nekem tavasztól őszig, majdnem fél évig ez az írószobám, ez a picike ház. Reggel és este dolgozom. Ez a nagy csőn-