Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

tisztelettel vettek általában körül minket, útnak indulókat, s ez a bőség is egy neme lehetett tán, mintegy a jutalomnak, amint én éreztem. A csendőrök is ott voltak, puskásán, mogorván, állig gombolkozottan valahogy, mint akik kívánatos árucikkre felügyelnek, de hozzá már nem igen nyúlhatnak, s gondoltam, bizonyára egy őnáluk is magasabb hatóság: a németek miatt. Aztán ránk csukták a tolóajtót, s odakint kopácsoltak is valamit rajta, majd jeladások, sípolás, vasutas munka, zökkenés: elindultunk." (Kertész Imre: Sorstalanság)

7 POMÁZ Részlet Pálóczi Horváth Ádám Kazinczy Ferenchez írt, 1789. február 7-én kelt leveléből: „Verejtékkel kellett keresnem kenyeremet; verejtékkel, mondom, mert M(éltóságos) Gróf Teleki József jószágában, a pomázi dominiumban volt olyan napom, hogy egy nap tizenegy mérföldet jártam gyalog: és csakugyan ott vetettem meg fundamentumát mind hivatalomnak, mind keresményemnek, a theoria rajtam annyit segített, hogy egynapi munkámért, amint felosztottam, 15 aranyam járt. Magam azonban Veszprém vármegyében Pápán laktam; utálván másnak bérbe fogadott szolgája lenni, egy néhány meglehetős salariumú hivatalokat megvetettem, s csak annak dolgoztam, akinek akartam." (Idézi Hrenkó Pál: „Pálóczi" Horváth Ádám földmérő a -pomázi uradalomban)

8 Petőfi Sándor a Kőhegyen „A múlt hónapban (t.i. szeptemberben) ügyes-bajos családi dolgaim elintézése végett Túrócba utaztam. Első napon csak a kies fekvésú Pomázig mentem, hol Vachot Sándorral és Petőfivel együtt a sajátságos gondolkozású, majd mindenben pesszimista A(rday) Károly barátommal vidám társalgás közepett fogtunk ki a komor arcú időn. Pomázon barátaimmal együtt az iszonyú meredek Kőhegyre másztam fel, honnan a Duna vidékére és a fővárosra szép kilátás nyílik. Másnap a nagyfejű Esztergomban ebédeltünk." (Vachot Imre)

4 1849/1850: Bujdosó költő Pomázon „Valóságos lázbeteg valék, midőn aznap estve a gróf Teleki család jószágigazgatója kíséretében megérkezénk anyámmal és nővéremmel Pomázra, hol mindaddig időzni szándékozánk Arday Károly védelme alatt, míg férjem felől híreket vehetünk. (...) Nagy szerencse volt reánk nézve, hogy a Teleki grófok jószágigazgatója, Arday Károly, férjem ifjúkori meghitt barátja volt. (...) Addig jártam-keltem az öreg Heinrich kapitányhoz, míg végre kieszközlé október közepe táján, hogy Sándorom (...)Pomázra vonulhasson s ott időzzék Luppa Péter rajza a pomázi Vathay-Teleki kastélyról (Visszhang, 1856/24.) mindaddig, míg sorsa felett határozva lesz. De meghagyaték, hogy készen legyen minden pillanatban a hadi törvényszék netáni hívására azonnal megjelenni. A vértől csepegő bárdot nyakunkon éreztük ugyan ily engedély mellett, mégis, midőn Pomázon megérkezénk, hol Arday Károly oly szívélyes barátsággal fogadott, nemcsak enyhülés, de béke szállta meg kebleinket. Arday boldog volt, hogy férjem egykori barátságát viszonozhatta, s mi házában valóban oly otthoniasan érezénk magunkat, a mint csak az akkori szomorú viszonyok engedek. E siralmas télen találkozánk Pomázon gróf Teleki Józseffel is, ki hazafias örömét fejezte ki a felett, hogy birtokain számos magyar író talált a nehéz időkben menhelyet, (...) s arra figyelmezteté Sándoromat, hogy mindaddig, míg teljes biztosan nem teheti, ne mozduljon sem ő, sem családja Pomázról. E nagylelkű marasztalás még otthoniasabbá tette helyzetünket Pomázon, - s midőn kikelet felé Sándorom végre teljesen felmentetek, valóságosan megáldottuk a hajlékot, sőt még a helységet is, hol a nehéz telet elég szerencsével éltük át." (Vachot Sándorné: Rajzok a múltból.)

10 Az ún. „horáós" ház Pomázon, az Iskola utcában, ahol a helyi hagyomány szerint Petőfi Sándor megszállt 1845. szeptember 23-án 235