Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához
Turisták az Oszoly-tetőn a 19. század végén „Először is konstatáltuk: a sár akkora, hogy a Kőhegyre mászni nem lehet; ennél fogva elhatároztuk, hogy kirándulunk a Laszlovszky-ligetbe, ahol ma nyitják meg és szentelik fel a vendéglőt, s onnan felkapaszkodunk az Oszolyra. A Laszlovszky-liget egy jó negyedórára van Pomáztól, tehát kocsira ültünk, mégpedig pompásan ruganyos szöllőszállító kocsira, melynek padjai harántul elhelyezett s posztóval bevont vasalódeszkafélék voltak. (...) A falun keresztül aztán elérkeztünk a Laszlovszky-ligethez; gyönyörű kis völgy fenekén fekszik, az Oszoly tövében, melynek vad sziklakoronája ridegen tekint alá. Távolabb a Kevély formás és szabályos csűcsa volt látható, az északi irányban pedig az el nem ért cél, a Kőhegy szakadékos kopár csűcsa. A hegyoldalak erdei üde zöld színben tündököltek, a kitörő napsugár ezer színben csillogott a falevelekre még délelőtt hullott esőcseppeken, az erdő aljából madárdal hangzott fel, amit a budai hegyekben hallani nem lehet, a tavasz bódító illatát lehelte a mező; megittasult a szem, s örömmel láttuk, hogy ismét egy űj, természeti szépségekben gazdag vidéket fedeztünk fel Budapest főváros kirándulói számára. (...) Kezdett azonban esteledni s mi felültünk szellős kocsinkra és bementünk egy pomázi kocsmába, táncot nézni. A legeredetibb szerb ruhákat volt alkalmunk látni, s itt engemet is elfogott a láz s leírtam őket tőről hegyre; a parasztlányok csakhamar körülvettek s neveiket is megmondogatták, pedig nem kérdeztük, azt hitték, az újságba lesz téve, hogy ennek vagy annak a parasztlánynak ilyen meg ilyen szép ruhája van. A szerbség Magyarországon pusztulóban, nagy átalakulóban van, s ezért fontos és érdekes, hogy ahol még ősi szokásaik tisztán megvannak, ott megfigyeljük azokat." (Jankó János: Az Oszolyon)" Árpád fejedelem sírját keresik a Holdvilág-árokban „... csodálatosan szép űton jutottunk föl a patak fejénél elterülő kultikus területre. Meg kell vallanom, már első tekintetre ősi vallási kultuszhelyre vallott az egész környék, ide értve Pomáz egész határát, ameddig csak a szem ellát. (...) Ahogy azután beérünk az erdőségekbe hasító Holdvilág-árokba, a történelem sejtelmes levegője egyre erősebb simogatással suhog körülöttünk. Mintha ezer év óta a szunnyadó istenek lesnék a különös alakú sziklákban, a hegy gyomrába nyűló feltáratlan folyosókban, megtört, de láthatóan emberfaragta nagy kövekben az idéző szavakat, hogy ,szél suhogásához hasonló érkezéssel' megjelenjenek s ,récehívogató pipegő hangon' kinyilvánítsuk akaratunkat, fogadják az áldozat illatos gőzét és füstjét. Végig a patak egész felső kőmedre szinte hemzseg a felismerhetően kultikus helyektől. Meglepő alakú 236 kövek, mesterséges dombocskák, emberkéz gyalulta sziklafalak mindenfelé. Az ásatás helye már többet mutat.(...) A sziklafal előtti térségen a föld alól kitakarított áldozókövek, szénmaradványok, állati csontok, egy szakállas emberarchoz hasonló ,egykő' erőszakkal megcsonkított vonásai, egy különös alakúra tágított nyíláson leomló forrás vize, amely mélyen lent felismerhetően kultikus fürdőül szolgáló medencébe folyik, az akna mélyén bekalapált ékírásféle jelek, egy leromlott oszlopszerű kőszál alsó része, néhány kisebb-nagyobb állati csont, a szerteszét található hamukupacok, egy állítólagos bikakoponya, - de lehet esetleg muflon, vagy más kérődző koponyája is, mert nem vizsgálták még meg - továbbá egy állítólag taurid-típusű emberi koponya és néhány cserépedénydarab, mind-mind hatalmas kultikus helyre vall. ,Árpád sírja csakugyan?' - kérdezték tőlem is sokan. Árpád sírja? - kérdeztem én is magamtól, mint annyian, akik felkeresték a magyar történelem e páratlanul csodálatos emlékhelyét. Nem tudom. Jó lelkiismerettel nem mondhatom, hogy az. (...) Ne firtassuk, kinek a hatáskörébe tartozik, ne keressük, ki mennyi érdemet szerez, ne sápítozzunk vélt mellőztetésünk miatt, ne fölényeskedjünk, ne kicsinyeskedjünk. Ne féltsük szerzett tudományos érdemeinket. Ne könyököljük félre egymást az ősi múlt tiszta forrásától. Háromszázezer pengőnek kell lenni az egész Holdvilág-árok feltárására. Egy tisztahitú, alázatos szívű hírlapíró, Bresztovszkí Ede s egy különös intuícióval megáldott volt hajógépész: Sashegyi Sándor megtette s megteszi, amit kell, sőt olyat is tesz bőven, ami mások dolga volna. Segítse őket mindenki, bármit rejteget is a hegy hallgató mélye." (Kodolányi János: Esti beszélgetés) 12 CSOBÁNKA Néprajzi gyűjtés 1889-ből „Pár jelentéktelen czigány danát jegyeztem fel, mutatványul közlök itt két apróságot: Okoj teleko pányi, duba, Miri sukár piráni, duba; Lákro vodro csito szi, duba, Mro jilori, csindori, duba! (Alant a víz mellett ottan, Az én kedves rózsám ott van; Az ő ágya meg van vetve, Az én szívem megrepedve.) Szi man romnyi szi, szi, szi, Szin oj bare sukári; Tria csavore szin mange, Sra trin csave bokale.
