Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához
SIN EDIT (Ferenczy Múzeum, Szentendre) SZÖVEGGYŰJTEMÉNY SZENTENDRE VONZÁSKÖRZETÉNEK IRODALMI TOPOGRÁFIÁJÁHOZ A Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4.(1997.), 5. (1999.) és 6. (2001.) számában közreadtuk a volt szentendrei járás településeire vonatkozó irodalmi topográfiai adatokat. 1 Ez úton irodalmi szemelvényeket közlünk e tájegységről, annak településeiről. Csak a fontosnak (és jellemzőnek) ítélt műveket idézzük, - azokból is többnyire csupán rövid részleteket. Terjedelmi korlátok miatt elhagyjuk a Visegrádra vonatkozó anyagot, amelyből bősége, sokszínűsége miatt később önálló összeállítás készülhet. A DUNAKANYAR első - egyben legrangosabb írójának Marcus Aurelius római császárt tekinthetjük, aki a Duna és a Garam menti harcok szüneteiben ezen a tájon írta Vallomások című munkáját, a sztoikus filozófia egyik becses termékét. Egy róla szóló költeményt idézünk: A parton állt, füves, fa-védte halmon, a szélben őszi lomb rezgett a fán. Tűnődött sorson, életen, hatalmon s nézett az illanó hullám után. De most, a két szárnyát ölesre tárva, halász-sas szállt az Ister-ár fölött. Megrezzent és bámult a vadmadárra. Gyönyörű vagy - szólt, és gyönyörködött. Figyelte, büszkén hogy ring lengve le s föl, lecsapni sodró hullámig mer-é? S egyszerre túlról, sűrű, vén füzesből kvád nyíl suhant a lengő sas felé. Billent s zuhant már. Elkísérte szemmel, amíg a loccsanó habokba hullt. Lelke megtelt szokatlan sejtelemmel s a bölcs és büszke homlok elborult. (Aprily Lajos: Marcus Aurelius) 2 A PILIS HEGYSÉG Árpád-kori mozgalmas egyházi-kulturális életét, „az elsó' európai reneszánsznak itt járt fényeit" egy 1927-es írás idézi. „Szeretek a régi apátság csalittal benőtt romjai közt járni, s szeretek az erdők csendjében úgy járni, mint akit Abaelard, a XII. század Fausztja, s a híres magister Petrus Lombardus, s a magyar párizsi diákok, Anonymus és társai kísérnek.(...) Itt jártak a magyar párizsi diákok. Itt járt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Anonymus is párizsi diák volt. (...) A párizsi skolárok szerettek vándorolni, s úgy képzelem, hogy a mi párizsi diákjaink is, akár jövet, akár menet, ellátogattak a Pilisre híreket hozni és vinni. Itt bandukolt hát a pilisi erdőben a híres P. dictus magister, s talán mikor a pilisi apátság forrásához leült, úgy festett, mint ahogy most a Városligetben méláz. (...) így lett nekem a Pilis szent hegy, hol misztérium s a szilencium lakik, s hol nagy történelmi emlékek járnak. (...) S ezt érzem meg a Pilis hegyén; megérzem, hogy a múlt a jelenben lüktet, s hogy az az igazi s gazdag élet, melyben a múlt is, a hagyományok is, az idők s a helyek története is mint bátor, erős s jelenvaló öntudat él." (Prohászka Ottokár: A Pilis hegyén) 3 Pilisi képek a közelmúltból „Caplatunk felfelé a térdig érő selymes fűben, elárvult gyümölcsfák, megvénült szőlőtőkék mellett s az öreg Pilis meredek háta mögött már csak a lebukó nap halovány sugarai ágaskodnak, nyújtóznak utolsót. Szürkén dereng a csobánkai medence, a Hosszú-hegy, a Zizibár. Fölöttünk a Dobogókő előőrse, a Peres-hegy egyetlen homályos tömbbé olvad össze. A tücskök szerte a mezőn lelkesen intonálnak. (...) Holdfényragyogásban az egész Dunakanyar! Gyémánt-tiszta a levegő. A Duna, a Szent Mihály-hegy, a Hegyes-tető, a folyam tág íve, a láthatatlan messzeségben a Csóványos összefolyt ugyan, de a megnevezhetetlen színű víz túlvilági fényben csillogott, Szeléné istennő puha keze simogatta hullámtalanná. (...) Álmosan inogtunk. Az Árpád-várat balról hagytuk el, messziről kerülve a Rám-szakadékot. Libegő pára tapadt rá a körtvélyespusztai rétre. Hirtelen orrunkba csapott a megannyi illat. Fanyar avarillat, édes mézillat, vadbükköny és fenyőtű szaga egyetlen öleléssel, rothadó gomba kesernyés szaga a Prépost-hegy tövében, frissen, üdén a csobogó-csevelyes Malom-patak." (Szombathy Viktor: Szeléné istennő és Berda Jóska) 4 A köréd ölelkező, elbűvölő erdők fölé nőttél itt a tisztás közepén. Te uralkodsz terebélyes koronád sátrával; pihenőt, dús füvű asztalt és ágyat 233