Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Kocsis Gyula: Szőlőbirtoklás, bortermelés Cegléden a XVIII. század utolsó harmadában

nuár 6 eset, február 4 eset), valamint áprilisban (6 eset) és májusban (4 eset), illetve a szüret után (október 4 eset) került sor.

21 Ezek azok az időszakok, amikor az adott évben még nem fektettek nagyon sok munkát a szőlőbe, így jelentős veszteség nem érte az eladót, illetve a szürettel már vette az elvégzett munka hasznát. A XIX. század elején a városi tanács határozata szerint „...nagyon sokan akkor kezdenek pereskedni a szőlőn, amikor a birtokban lévő fél már sok munkát, javítást tett azon, így a per munkája gyümölcsét veszélyezteti....ezért az ilyen végrehajtások csak Szent Mihály naptól fogva József napig essenek, amikor nincs sok munka a szőlőben. Ezen időpont után pedig szőlőjében megmaradjon szüretig."

22 A dikális összeírások segítségével megkíséreltük megvizsgálni, hogy a birtoklásban bekövetkezett változás jelentkezik-e a bortermés nagyságában, illetve a szőlőterület kiterjedésének növekedésében.

23 Az összeírásokban összesen tizenkilenc szőlő eladót lehetett azonosítani. Úgy véltük, joggal feltételezhetjük, hogy az eladást megelőző esztendőkhöz viszonyítva az eladást követően csökkennie kellett volna az eladók bortermésének, illetve szőlőterületének. Feltételezésünk összesen három esetben igazolódott. Varga János 1771 februárjában adta el két paszta szőlejét. A megelőző esztendőkben 20-51 akó bortermését írták össze, az eladást követően azonban csak 5-9 akónyi bor után adózott. Országh Mihály két paszta szőlő eladásának ügyét 1771 májusában jegyezték fel. Korábban jelentős mennyiségű, 75-120 akó bora termett, 1772-ben termése azonban már csak 48 akóra rűgott. Miskolczi Sámuel 1779-80-ban 6 kapás szőlőt birtokolt, 1782 októberi ingatlan eladása után már csak két kapás szőlejét jegyezték fel az összeírásban. Négy esetben a szőlő eladást követő évben maga az eladó is eltűnik az összeírásokból, önálló háztartása megszűnt, valószínűleg gyermekéhez költözött, esetleg meg is halt. Mind a négyükre jellemző az is, hogy rendszerint csak néhány akónyi bortermésüket jegyezték fel az összeírásokban. Arra gondolhatunk, hogy idős emberek voltak, már nem volt elég erejük a szőlő gondozásához. Nem tudták elvégezni, vagy elvégeztetni a szőlő rendes műveléséhez szükséges azon munkákat, amelyeket egy 1819. évi tanúvallomásból ismerünk meg: Dobos András feléből dolgozta Márton Gábor űr hitvesének szőlejét. „Azon szőlőt kinyitotta, megmetszette, azután lapjára megkapálta, bekötöztette és végre érés alá is megkapálta, és így a szőlőnek rend szerint való munkáját megadta."

24 Egy esetben az eladó a szőlő eladást megelőzően nem is szerepel az összeírásokban. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy nagykőrösi lakos volt, csak testvérei a vásárlók - éltek Cegléden.

25 Egy másik esetben pedig nem tudjuk értelmezni az eladást megelőző és követő esztendők változásait. Három esetben az eladás esztendeje előtti években 22 nem jegyeztek föl az eladóknál bortermést. Ezt bizonyára szőlejük kezeletlenségével, gondozatlanságával magyarázhatjuk. Ezek a szőlők olyanok lehettek, mint amilyenről egy 1821. évi tanúvallomás szólt: „...előtte nagyon rossz volt, mert Jászberényből nem tudták munkálni, tavasszal kinyitották, többé sohasem kapálták, űgyhogy a gaztól és a farkasalmától a tőkét is alig találták meg szüretkor. " Ezekben az esetekben azonban azzal is számolhatunk, hogy az eladónak korábban csakugyan nem volt szőleje, azt újonnan örökölte és mindjárt tovább is adta. Két esetben a vevő és az eladó rokonságban álltak egymással. Csernus József szőlejét az öccse, Pál vette meg 1769-ben. Meglepődve tapasztalhatjuk azonban, hogy az eladónak továbbra is volt bora, míg a vevőnél továbbra sem írtak össze termést. Ebben az ügyben valószínűleg a jegyzőkönyvben cserélték fel a vevő, illetve az eladó keresztnevét. A másik esetben, amelyben hasonló változatlanságot figyelhetünk meg, a vevő az eladónak apósa. így azt valószínűsíthetjük, hogy az após, Patkós János a veje, Polyhos Imre takács kezén hagyta a szőlőt, ezért nem történt változás az adózásban. Három esetben az szőlő eladást követő esztendőkben az eladó gazdaságában továbbra is összeírnak bortermést, ebből feltételezhetjük, hogy szőlejének csak egy részét adta el, esetleg az eladás után még abban az évben újabb szőlőt vásárolt, csak ezt nem jelentette be a városi tanácsnál. További két esetben meg is tudjuk figyelni azt, hogy az eladó hamarosan új szőlőt vásárol. Kettejük indítéka azonban eltérő volt. Okos György 1769. április 27-én 104 forintért adott el egy darab szőlőt, majd május 1-én 67 forintért vett másikat. Az eladás indokaként a két ügyletből származó mintegy 40 forintos hasznot feltételezhetjük. Ungvári János 1771. január 4-én adta el egy paszta szőlejét Mónus Mihálynak (150 forinton) és ugyan ezen a napon két pasztát vásárolt ifjú Szebeni Jánostól (71 forinton). A nagyobb terület mellett, az eladási- és a vételár között jelentős különbség jelentkezik itt is. Ungvári János azonban egy másik darab saját szőleje mellett vette meg a szomszédjáét, Szebeni Jánosét. Néhány év múlva, 1775-ben újabb három pasztát vásárolt a meglévő birtoka szomszédságában. A szőlőbirtokok forgalmának részletező vizsgálata tehát csak kevés esetben mutatott szorosnak vélhető összefüggést az egyes gazdaságokban tapasztalható termésingadozás és a szőlőterületben történt változás között, lehetővé tette azonban a szőlőbirtok mennyiségi és térbeli koncentrációjának megfigyelését egy gazdaságban. TERMÉSÁTLAGOK ÉS TERMÉSINGADOZÁS A szőlőbirtok forgalmának sajátosságait a termésátlag és a termésingadozás vizsgálata miatt is szükséges