Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Schleininger Tamás: Életreform Szentendrén. (Forrásközlés)

s mindenkorra szóló egészséges lakást biztosít egy darab kerttel, amelyet ha megmunkálnak, élelmet is terem nekik, azt tesznek, amire a szívük vágyódik. A lakásért nincs többé bér, a földterületért használati díj, és ha megelégszenek azzal, amit egy kis ház és egy darab föld biztosíthat nekik, azzal foglalkozhatnak, amire leginkább éreznek hivatást magukban. Mert bár célunk az, hogy a telep mindenki számára munkakört is biztosítson s így közvetve megélhetéséről is gondoskodjék, kezdetben ez csak kis részben fog sikerülni, s így legalább átmenetileg, az organizáció gyermekéveiben, meg kell elégednünk az otthon és a hozzátartozó kert biztosításával. Ezen kívül szükségleteit egyelőre tehát mindenkinek magának kell még megszerveznie. Ami ismét nem zárja ki azt, hogy ez a telepes földeken eszközölt termeléssel és iparral ne magán a telepen legyen elérhető. De ezt a telepes szövetkezet ma még senkinek sem biztosíthatja. A telepesség önmagában nem zárja ki tehát azt, hogy valaki tisztviselő legyen vagy akár gyáros, iparos, vagy egyetemi hallgató. Nem zárja ki azt, hogy a telepes otthonában csak nyáron lakjék, vagy hogy innen járjon be pl. Budapestre dolgai után. Senki őt ebben megakadályozni nem fogja. Sőt, ellenkezőleg! A telep maga kívánja az átmeneti időben esetleg autóbusz beállításával lehetővé tenni ezt. És az ingyenes közmunkák? - kérdi majd valaki. Hogyan látja azt a tisztviselő, gyáros, egyetemi hallgató, vagy az, aki csak nyáron, vagy csak a hét végén lakik kint a telepen? Hát, mint minden jóakarattal, ez a kérdés is megoldható. Először is az ú. n. egyéni közmunkával, ami lehetővé teszi azt, hogy az illető a teleppel szemben fennálló ebbéli kötelezettségét akkor rója le (egy bizonyos határon belül), amikor erre ideje van. Másodszor, indokolt esetekben nemcsak felmentés adható a közmunkák alól, de ú. n. közmunka váltság is elképzelhető, amikor is egy máshol, talán még több keresettel rendelkező társunk munkáját egy kereset nélküli testvérünk látja el. Ami majd lehetővé teszi több teljesen vagyontalan telepes fölvételét, akik ilyen váltságmunka révén, hamarabb dolgozhatják maguknak össze azt a minimális tőkét, amennyiért már saját otthont kaphatnak. Elképzelhető azonban még több más megoldás is, mert nincs lehetetlenség ott, ahol nem az önzés és a butaság, hanem a szeretet és az ész fogják a fölmerülő problémák és ellentétek okos, az élethez alkalmazkodó, de igazságos kiegyenlítését megkeresni. B. A telep érdekében végzett közmunkák bizonyára újszerű elgondolások. Sok olvasónk föltett kérdésére vélünk tehát válaszolni, amikor azt a kérdést érintjük, hogy egy évben hány ilyen közmunka nap van tervbe véve? Egy-egy személy, egy telepes család hány napon át tartozik tehát ingyenes munkát szolgáltatni a telepnek? Erre a kérdésre számszerű választ nem lehet adni. Ez a körülményektől függően változni fog és éppen ezért mindenkor a telep vezetősége által (közvetve tehát valamennyi telepes megegyezése alapján) lesz esetről esetre meghatározva. Az első években mindenesetre több ilyen közmunkanapra lesz szükség, mint később. Ez azonban attól is függ, milyen célokat fogunk magunknak kitűzni, és hogy pl. mennyi kamatmentes kölcsön, esetleg adomány fog rendelkezésünkre állni, végül, hogy a telepesek egyszerűbb, vagy igényesebb emberekből fognak-e rekrutálódni. Nem a napok száma tehát az, ami fontos itt, hanem a cél, amely szükségessé teszi, hogy mindnyájunk eszményeit megvalósítani kész telep érdekében, de saját egészségének az érdekében is, minden évben, mindenki bizonyos meghatározott órán át a szabad levegőn testi munkát is végezzen. Ez a kötelezettség tehát egyénileg is változhat. Mert a telepestől senki sem fog többet követelni, mint amire tényleg képes. Ez a kötelezettség tehát ne legyen senkire sem elriasztó hatással. De viszont senki se képzelje magának azt sem, hogy a telep csak üdülőtelep lesz, ahol mások fognak majd helyette dolgozni és ő majd csak az osztozkodásnál lesz jelen. Mert jóllehet a telep egész felépítése nem erre a közmunkára van alapítva, hanem arra, hogy közös erővel mindenkinek elsősorban biztos saját otthona legyen, amely valóban és teljes egészében az övé és így, mint már írtuk: megélhetéséről mindenkinek magának kell gondoskodnia. Mégis, a telep azt is lehetővé kívánja tenni az önellátás minél szélesebb körű kiterjesztésével, hogy ez a megélhetés könnyebb legyen, másrészt, hogy azok szerény megélhetése is biztosítva legyen, akiknek ma, hibájukon kívül nem jut hely a társadalmi munka nagy asztalánál. Ezért a telep ezeknek lehető foglalkoztatását is fölvette céljai közé s így nyilvánvaló, ha sok ilyen szegény telepesünk lesz (ami nagyon is valószínű), ezek csak úgy juthatnak majd ellátáshoz és ruhához is, ha akkor is kezükbe veszik majd a kapát, ha ez egyénileg nem is lesz a javukra írva, de viszont ellátásuk biztosítását teszik nekik lehetővé. Fölvetődhetne itt az a gondolat is, szükség van-e egyáltalán ilyen közmunkára? A válasz erre a leghatározottabb - igen! Mert bár nagyon is el tudjuk képzelni azt, hogy ezek a közmunkák személyenként és évenként 5-6 napra zsugorodjanak össze, elvileg a lényegesen több napra terjedő közmunkáknak is helyet kell biztosítani az alkotmányban, azért, mert csak ez a lehetőség ad biztosítékot arra, hogy a telep minden körülmények között független maradhasson. És mert csak ez biztosíthatja a telepes szövetkezet fennmaradását arra az esetre is, ha teljesen pénz nélkül állna a telep, amely mint már tudjuk, adósságot soha sem csinálhat. A pénz és kamatnélküli gazdálkodás szükségszerű biztosító korrektívuma tehát az ingyenes közmunka elrendelésének lehetősége, amelyre valóban csak végső esetben lesz komolyan szükség. Vagyis mi csak akkor fogunk közmunkát is végezni, amikor a kapitalista társadalomban, mint végső mentsvárhoz, a legtöbbször gazdasági öngyilkosságot jelentő súlyos föltétetű kölcsönhöz fordulnak. A közmunka tehát a telepes-rend kimeríthetetlen erkölcsi tartaléka. Egy kis kóstolónak, egy kis erősítő gyakorlatnak van ez szánva, amelynek nagyobb fokú keresztülviteléről csak átmenetileg, előre nem várt esetben lehet szó. Erre a tartalékra szükségük van azoknak, akik elszántan szemébe mertek nézni az életnek egyszer, és ezért nem ijednek meg tőle akkor sem, ha néha a szigorúbb ábrázatát is mutatja. 147