Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

vező fogalmával definiálható tevékenységet folyta­tott. Installatőr, belsőépítész, máskor kiállítások ren­dezője volt. Az ő nevéhez fűződik a milánói nemzet­közi kiállítás, a Velencei Biennale magyar pavilonjának megtervezése és berendezése, a Mexikói Nemzeti Szín­ház üvegfüggönyének és a nézőtér fölötti üvegmennye­zetének tervezése. Számos középület alkotója Észak­Amerikában is. Itthon inkább épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Zebegényhez szoros szálak kapcsolták. Itt építette föl 1913-ban villáját, és 1936 és 1938 között a zebegényi Kálvária-hegyen az Országzászlót és hősi emlékművet, és minden való­színűség szerint az egyik jelentős Duna-parti villát is ő tervezte. 1937-től 1941-ben bekövetkezett haláláig minden idejét itt töltötte. Az egész életművet bemu­tató albumban egy jelentős tanulmányunk jelent meg Maróti Géza és Zebegény címmel. 40 Az ehhez kapcsolódó kutatások során feltárt ered­ményeket mutattuk be Zebegényben 2003 tavaszán, főként azokat a műveket, dokumentumokat, tervraj­zokat, melyek a budapesti kiállításból kimaradtak. A Nemzeti Kulturális Alap pályázata segítségével kis könyvet tudunk kiadni Maróti Géza és Zebegény cím­mel, mely új adalékokkal bővíti az életmű katalógust. A 2003. év legjelentősebb eseménye volt a „14 nyár Zebegényben" című, csoportos kiállítás a két világhá­ború közötti zebegényi festőkolónia művészeinek mun­káiból. A tárlat célja a Szőnyi István körül Zebegényben kialakult laza, művészi csoportosulás történetének feldolgozása és dokumentálása, annak vizsgálata, ho­gyan hatott a magyar művészettörténet jelentős alkotóinak pályájára a zebegényi tartózkodás. Aba Novak Vilmos, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Czigány IEGYZETEK 1. KISS JOAKIM Margit, 1990. 55. 2. Szőnyi István kézzel írott levele Rómában élő leányához, Szőnyi Zsuzsához, datálás hiányzik. A Fixi és Faxi megszólítás Szőnyi Zsuzsának és Triznya Mátyásnak szól. Szőnyi István Emlékmúzeum adattára: IX/IV/ 18. 3. Szőnyi István levele Rómában élő leányához, Szőnyi Zsuzsához, Zebegény, 1959. február 8. Szőnyi István Emlékmúzeum adattára: IX / IV / 20. 4. Kórusz József visszaemlékezése az utolsó István-napi összejövetelről a Szőnyi-házban. Lejegyezte: Köpöczi Rózsa, in: KLEMMNÉ NÉMETH Zsuzsa, 2000. 71. 5. SZŐNYI Zsuzsa, 1999. 30. 6. A másolat a Szőnyi István Emlékmúzeum dokumentumtárában található. 7. Pest megyei Tanács VB. Művelődési Osztály, szám: 71.386/1967., aláírta Hargitai Károly o.v. 8. Pest megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya, szám: 71.386/67., aláírta Borbély Tibor o.v. helyettes. 9. Meghívó a Zebegény Községi Tanács 1967. augusztus 18-án tartott Ünnepi Tanácsülésére, Szőnyi István Emlékúzeum dokumentumtára. Dezső, Dombrovszky Szathmárry László, Ducsay Béla, Elekfy Jenő, Faddi-Törstner Dénes, Freytag Zoltán, Med­veczky Jenő, Pap Gyula, Patkó Károly,Pohárnok Zoltán, Szobotka Imre, Szőnyi István, Vass Elemér, Vörös Géza töltöttek itt több-kevesebb időt. A kollektív kiállítás anyagának legnagyobb részét a Magyar Nemzeti Galé­riából és magángyűjtőktől kölcsönöztük. A megnyi­tóra meghívtuk a művészek még élő leszármazottait, akik gyermekként szüleikkel töltötték itt a nyarakat a vizsgált időszakban, és autentikusan emlékeztek visz­sza az együttlétek hangulatára. A levont tanulságokat, kutatási eredményeket katalógusban dokumentáljuk. Krónikánkban elértünk a jelenkorig, itt kellene né­hány szót ejtenünk a jövőről. Mi ezen a megkezdett úton szeretnénk tovább haladni, úgy gondoljuk, van mire építenünk. Az elmúlt harmincöt év alatt olyan tapasztalatok, értékek halmozódtak föl itt Zebegény­ben, melyek feljogosítanak arra a reményre, hogy ezeknek az intézményeknek a jövőben is fontos sze­repük lesz a magyar kulturális életben. A múzeumok nem lélektelen intézmények. Az ott elhelyezett „kincsekkel" emberek sáfárkodnak, több­féleképpen gondozhatják, használhatják a rájuk bí­zott értékeket. így a múzeumok története, egyben az ott dolgozók története is. A nagy dolgok, az emlé­kezetes események, a vonzó kiállítások megszületése mindig a muzeológusok kreativitásán, tenni aka­rásán múlik. Ehhez a munkához elengedhetetlen, de nem elégséges feltétel a szakszerűség. A szenvedé­lyesség és a kutatás tárgya iránti elfogultság nélkül, csak poros kiállítások, unalmas publikációk és halott múzeumok születhetnek. Úgy gondoljuk, Dániel Kornél álma megvalósult, mert a Szőnyi- és Gorka­házból mégis több lett, mint muzeális emlékhely. 10. Jelentés a Szőnyi István Emlékmúzeum 1967-70 közötti munkájáról. A múzeum megnyitásán jelen vannak: Aczél György Molnár János min.h., Cservenka Ferenc­né, Dr. Csicsay Iván, Pátzay Pál, Gorka Géza, Major Ta­más, Várkonyi Zoltán. A megnyitó közönsége: 840 fő! Szőnyi István Emlékmúzeum dokumentumtára. 11. A Pogány Ö. Gábor által 1967. szeptember 5-én a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főosztályvezetőjé­hez, Dr. Liptai Ervinhez írt jelentés másolata, a Szőnyi István Emlékmúzeum dokumentumtára. 12. Feljegyzés Szőnyi István festőművész hagyatéki mútárgyanyagának átvételével és feldolgozásával kap­csolatban, az MNG.86-224/67 sz. ügyirata alapján kapott Gy. Petényi Katalin és P Turcsányi Zsuzsa megbízást a munkára. Kelt: 1968. február 13., a Szőnyi István Emlék­múzeum dokumentumtára. 13. Dániel Kornél a kezdetekről, in: KLEMMNÉ NÉMETH Zsuzsa, szerk., 1997. 14. PERNECZKY Géza, 1994. 166. „A múzeumok ma ezzel a jelenidővel gazdálkodnak, ezt mentik meg. Megint kez­denek értéket konzerválni, akárcsak a XIX. században. A megőrzés indítéka azonban nem a nemzeti vagy egyé­ni identitás biztosítása, s nem is valamiféle ünnepélyes 95

Next

/
Thumbnails
Contents