Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

25. kép. A Szőnyi István rézkarcaiból rendezett kiállítás megnyitója, mely egyben a „A grafikus Szőnyi sorozat" rézkarcos albumának a bemutatója is volt. A megnyitót a „Gondolatok a XX. századi sokszorosító grafikáról" című konferencia, majd nyomtatási bemutató követte. Dr. Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója, Laczhegyi Imre furulyaművész, Klemmné Németh Zsuzsa, Köpöczi Rózsa. A Szőnyi rézkarcait feldolgozó albumot ez év őszén bemutattuk Miskolcon is, ahol nagy kiállítás nyílt „A rézkarcoló nemzedék" címmel a Miskolci Galériában. Köpöczi Rózsa egy előadás megtartására kapott meghívást, melyre a megnyitó utáni konferencián került sor. Ezen kívül a megye és az ország több múzeumába vándorolt egy kollekció Szőnyi István legszebb rézkarcaiból (Ráckeve, Nagykőrös, Aszód, Kapuvár). 2001-ben újabb grafikai kiállítással folytatódtak a zebegényi múzeum programjai. Deli Antal, Korda Vince és Szőnyi István húszas években készült rajzait láthatta együtt a közönség először Zebegényben, majd novembertől a Szentendrei Képtárban. Deli Antal rajzait halála után (1960) a művész húga, Mindszenty Lajosné Deli Anna ajándékozta a szentendrei Ferenczy Múzeumnak. Deli Antal őrizte meg Korda Vince korai rajzait is, melyeket a Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának adtak át az örökösök Korda egyetértésével, aki ekkor már hosszú évtizedek óta Londonban élt, a filmes szakmában futott be karriert. Szőnyi István is megtartotta, műteremről-műteremre magával vitte korai tanulmányait, vázlatait, melyek most a Szőnyi múzeum gyűjteményének becses darabjai. A tárlat három intézmény összefogásával jött létre. A zebegényi és szentendrei kiállítás aktualitását az adta, hogy az utóbbi években megélénkült az 1920-as évek klasszicizáló festészetének, grafikájának kutatása. Számos művész pályájának eddig nem ismert, kevésbé feltárt szakaszát dokumentálták. A két nagy reprezentatív kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Az Árkádia tájain, Szőnyi István és köre és a Miskolci Galériában A rézkarcoló nemzedék az érdeklődés középpontjába állította ezt a korszakot. Ez a pillanat alkalmasnak bizonyult arra, hogy a szinte sohasem publikált rajzok is a közönség elé kerüljenek, a raktárban őrzött jelentős hagyatékokat feldol94 gozzák. Lehetőség nyílt a lapok meghatározására, datálására, sőt katalógusban való megjelentetésére is.

39 Múzeumunk a szentendrei Ferenczy Múzeummal karöltve a két országos tárlathoz kapcsolódva egy jelentős kutatás részesévé vált. Az utóbbi évtizedben az időszaki kiállításaink tervezésének koncepciója az volt, hogy a bemutatók egyben tudományos kutatások eredményeit is reprezentálják, esetleg kapcsolódjanak nagyobb, országos programokhoz, és lehetőség szerint a közönség érdeklődésével is találkozzanak. így került sor 2002ben A Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasai című kiállításra. Az 1920-as évek végén jöttek létre több európai nagyvárosban, Berlinben, Bécsben és Rómában a Collegium Hungaricumok, azok a kulturális intézmények, melyek a magyar művészet országhatárokon kívüli terjesztését tűzték ki célul. A magyar állam 1927-ben vásárolta meg a Palazzo Falconierit Rómában, amely külön műteremházzal kibővítve alkalmas lett művészek számára hosszabb kint tartózkodásra. Gerevich Tibor művészettörténészt 1928ban nevezték ki az akadémia kurátorává. Az első ösztöndíjasok 1928-29-ben érkeztek meg Rómába, a legtöbben két évre. Nagy részük fiatal kora ellenére már jelentős művészeti előélettel rendelkezett, közülük az egyik legtekintélyesebb fiatal művész Szőnyi István volt. Az első ösztöndíjasok közül Aba Novak Vilmos, Gáborjáni Szabó Kálmán, Istókovits Kálmán, Jeges Ernő, Kontuly Béla, Medveczky Jenő, Molnár C. Pál, Patkó Károly, Szabó Vladimír, Szőnyi István festményeit és grafikáit mutattuk be a Magyar Nemzeti Galéria, a Szőnyi István Emlékmúzeum és magángyűjtők anyagából. Izgalmas volt újra együtt látni az első korszakban, az 1928-35 közötti években született műveket, mivel ez a magyar művészettörténet alig vizsgált területe. Hetven évvel az akadémia alapítása után, 1998-ban találkozhatott a közönség hosszú évtizedek után először ezekkel a képekkel a Római Magyar Akadémia kiállítótermeiben, a Zwickl András által rendezett kiállításon, s most Zebegényben, a Szőnyi ház falai között kerültek ismét egymás mellé a hajdan Rómában, és a római élmények hatása alatt született festmények, grafikák. A kiállításhoz teljes műtárgyjegyzékkel, több színes képpel illusztrált ismertetőt sikerült kiadnunk pályázati támogatás segítségével. A kiállítást dr. Zwickl András, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze nyitotta meg. Múzeumunk munkatársai 2001 elején egy megtisztelő felkérést kaptak az Iparművészeti Múzeumtól a Maróti Géza iparművész, építész, szobrász egész pályáját bemutató kiállítás és katalógus munkálataiban való részvételre. Az alapkutatásokat kellett elvégeznünk a művész életművének zebegényi vonatkozásaival kapcsolatban. Maróti Géza 1875-ben született, a magyar szecessziós építészet egyik kivételes alakjának tekinthetjük, akinek életművét szinte alig ismeri a magyar közönség. Részint azért, mert kevés építészeti munkáján kívül elsősorban a mai látványtér-