Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

JENEY-TOTH ANNAMARIA (Arany János Múzeum, Nagykőrös) 75 ÉVES AZ ARANY JÁNOS MÚZEUM (Múzeumtörténet 1978-2003) A tanulmány célja, hogy a háromnegyed évszázados gyűjtemény fejlődésének utolsó 25 évét felvázolja, bemutassa. A korábbi időszakot részletesen ismertette Nóvák László 1978-ban megjelent összefoglalójában. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az elődökről sem. Dezső Kázmér polgármester 1928-ban kezdeményezte a városi múzeum felállítását, a város képviselőtestületéhez írott levelében ezt így indokolta: „Ha a város múltjának történelmi emlékeit összegyűjtjük, és mindenkinek alkalmat adunk arra, hogy azt a sok tapasztalatot, melyet őseink évszázadok folyamán összegyűjtöttek, minden fáradság nélkül megismerhesse". A polgármester minden igyekezete ellenére nem jutott az ügy teljes nyugvópontra, ugyanis saját épületet és kiállító termet nem kaptak a gyűjtemények. A városi múzeum sorsa az 1949. évi múzeumi törvénnyel rendeződött véglegesen, amikor is a romos huszárlaktanyában kapott elhelyezést és dr. Balanyi Béla vezetése alá került. Az első állandó kiállítás 1951-ben nyílt meg. 1962-ben alakult meg a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, a városi múzeum és az Arany Emlékkiállítás is a múzeumszervezetbe került. A város és a megye 1971-ben határozta el a fejlesztést. 1972. július 3-án lett főállású muzeológus-igazgatója az intézménynek, majd 1974-ben történt meg a két múzeumi egység egyesítése, ennek révén került az Arany János Emlékkiállítás anyaga a végleges helyére. AZ ÉPÜLET Az Arany János Múzeum mai épülete az egykori huszárlaktanya tiszti szállása. A laktanya a Ceglédi és az Abonyi út elágazásánál volt, a Kőrös éren túl kezdődő Bokros elején. Itt korábban a nagykőrösi gazdák akolkertjei helyezkedtek el. A kaszárnyát 1836-ben kezdték el építeni, az építkezés 1838-ban fejeződött be. A telek trapéz alakú, melyen négy főépületet emeltek. A kaszárnya központi része a déli szárny volt, itt alakították ki a tiszti szállásokat és az áristomot is. Ez az épület 100 méter hosszú volt. (1. kép) 1867 után a kaszárnya állami mén telepként működött az 1940-es évek végéig. 1948-ban felszámolták, 1948 és 1950 között lerombolták a Ceglédi úti legénységi épületet, valamint az istállót. A központi épület nyugati szárnyából elbontottak 18,5 métert. Ez utóbbi épületben működik 1950-től a múzeum. A klasszicista épületben, melynek északi oldalán kosáríves árkádsor húzódik, tympanonos bejárata pedig 6 dór oszloppal van díszítve. (2. kép) Az 1970-es években jelentős munkálatokra került sor a központi épület tatarozása folyamán, pl. vizes falak szigetelése, parketta felújítása, gáz bevezetése. A felújítási munkálatok 1978 tavaszára fejeződtek be: ami a folyosó beüvegezését, a lépcső, valamint a folyosó mészkőlappal való burkolását jelentette. A múzeum raktáraként a Tanárky-kúria szolgált, mely még a nyolcvanas évek elején is súlyosan veszélyeztetett állapotban volt, mind az épület állaga, mind pedig biztonsági szempontból. Kezelője a Pest megyei Csomagoló Vállalat volt. 1981-ben a központi épület tetőzetének beázása miatt a folyosó leszakadt mennyezetének javítására került sor. Ez az elkövetkező évben is folytatódott, ekkor történt meg a veszélyes mú1. kép. A huszárlaktanya alaprajza (1831) 2. kép. A huszárlaktanya az 1920-as években 7