Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

MOLNÁR LAJOS (Falumúzeum, Nagytarcsa) A NAGYTARCSAI FALUMÚZEUM TÖRTÉNETE Rövid történeti áttekintés a községről Budapest szomszédságában, a Pesti-síkság és a Gödöllői dombság találkozásánál, a Szilas patak völgyében található Nagytarcsa, amely ősi település. Az időszámításunk előtti történeti korok mindegyikéből találtak régészeti emlékeket a falu területén. Ezek közül kiemelhető az 5. század elejéről, a korai vaskor utolsó szakaszából való, a szkíta hitvilágot és művészetet példázó emlék-együttes: a szobros bronzcsörgők, amelyek szarvasmarhát ábrázolnak és nagyságukat tekintve a Kárpát-medencében egyedülállóak, valamint a bronzcsengők és az oldalpálcás vaszabiák. Ezek közül az egyik csörgő 1991-től a község címerének főmotívuma.

1 Időszámításunk első évszázadainak emlékei éppen ügy előkerültek a földből, mint ahogy a 10. század 2. feléből származó honfoglalás kori magyar köznépi temető leletanyaga, ami hitelesen bizonyítja, hogy a község már akkor magyar település volt.

2 A kutatott első írott forrás szerint 1302-ben köznemesi birtok volt a falu és Tárcsa néven ismerték Pest megyében.

3 A 15. század közepén a birtokviszonyokban bekövetkezett változás miatt a Tárcsái család Csík ágáé lett, így a Hunyadiak korában a Tárcsái Csíkok, mint királyi emberek szerepeltek az oklevelekben. Ez a köznemesi család 1526 után a törökökkel vívott harcokban elpusztult, és a falu 1541-1686-ig a török birodalom részévé vált. Lakossága a hódoltság alatt a török földesűrnak dolgozott, neki adózott. 1546-tól ismerjük a török adóösszeírásokat, amelyekben ezt a települést Csík-Tarcsa néven említik.

4 Az 1600-as évek elején Csíktarcsa népe református volt. Az 1670-es években már jelentős az evangélikusok száma, de számos római katolikus is élt a protestáns környezetben. 1673-ban a váci római katolikus egyházmegyei térkép templomos helyként jelöli. A török hódoltság megszűntével, a háborús években sokat szenvedett a falu. 1690-ben a puszták között szerepelt. Az 1690-es évek elejére visszatért lakóhelyére az eredeti lakosság és így újjátelepítésre nem volt szükség. A vármegye 1698-1699-ben adót vetett ki a falura. Ekkor a földesúr Prunner György volt.

5 A 18. század elején, a Rákóczi szabadságharc kezdetén, 1704 májusában 9 csiktarcsai férfit írtak össze a kuruc seregbe.

6

1705 nyarán osztrák és rác csapatok megrohanták és kifosztották a falut. 1707 novemberében a váci járás jegyzékében feljegyezték, hogy Csíktarcsa lakatlan. 1710 után, amikor a hadműveletek Pest megyében megszűntek, elhagyott helyére visszaköltözött a háború és a pestisjárvány által megfogyatkozott magyar lakosság. 1711 után sem történt földesúri újjátelepítés. A falut Prunner János birtokolta. Az 1714-1715. évi dikális 48 adózó jobbágyot jegyzett.

7 1720 után Nógrád, Hont és Pest megyéből a belső vándorlás során az 1780-as évekig adósságot hátrahagyó magyar és szlovák, szabadon költöző jobbágyok és zsellérek, valamint adóra nem kötelezett szolgák érkeztek a faluba. A csiktarcsai őslakosság szívesen befogadta a jövevényeket, mivel a föld megműveléséhez munkaerőre volt szüksége. A magyarok és az archaikus szlovák nyelven beszélő új betelepülők idővel összeházasodtak és békés közösséggé szerveződtek. A szlovákok átvették a magyar őslakosság családi-társadalmi szokásait - pl., a ruházatban, a házépítésben, a földművelésben, stb -, amelyek ráillenek a palócság etnikai meghatározására. 1973-ban Grassalkovich Antal kamarai elnök Csíktarcsa birtokába jutott és 1851-ig földesura volt.

8 1761-1785-ig, az ellenreformáció idején a csiktarcsai evangélikus gyülekezet az üldözések miatt sokat szenvedett. 1819-ben építették az első evangélikus templomot. 1846-ban a falu lakosságának száma: 809, ebből 710 evangélikus, 88 római katolikus, 4 református, 7 zsidó.

9 1848-ban 58 nemzetőrt írtak össze és a bevonuló honvédek számát 6 főben állapították meg.

10 1849. április 9-én az Isaszeg felöl érkező, győztes honvéd gyaloghadosztály őrvonala a község nyugati oldalán, a Szilas-patak mentén helyezkedett el.

11 1850-ben Grassalkovich földesúr és „Csík Tárcsa összes lakói barátságos, és megmásíthatatlan egyességre léptek a csík-tarcsai határ összesítése és az urasági birtoknak a lakoságitól elkülönözésére és felosztására".

12 1864-ben az uradalmi birtok Kohn Ignácé, majd örököséé, Kende Tivadaré lett, aki az 1910-es évek végére földjét eladta, nagybirtokát felszámolta. 1872-ben Csíktarcsa önálló nagyközség lett.

13 1900. november 18-tól a község neve: Nagytarcsa.

14 A 20. században a település - a két háború veszteségeit kiheverve - gazdasági és kulturális szempontból sokat fejlődött. Ez azért vált lehetővé, mert földműves lakói a környező községekkel és a fővárossal mindennapos piaci kapcsolatot tartottak. Szívesen bekapcsolódtak a gazdakörök önművelő tevékenységébe és így kisbirtokaikon alkalmazták a mező59