Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

1950-60-as évek falusi lakáskultúrájára jellemző bútorok, használati tárgyak, viseleti darabok megszerzése a cél, mivel a közelmúlt, a 20. század közepére jellemző vidéki élet mindennapi tárgykultúrája is letűnőben van. Intézményünk alapvető szakmai feladata a múzeumi anyag szakágak szerinti nyilvántartása, a kutatás, feldolgozás, őrzés biztonságának elősegítése érdekében. A szakleltározás már 1967-68-ban megtörtént, a további feldolgozást segítette elő az állandó kiállítás tárgyfotóinak 1979-től kezdődő feldolgozása. Sajnos a 20. század végének új nyilvántartási irányzata, a számítógépes adatrögzítés Tápiószelén 2002-re sem kezdődött meg, holott a szubjektív feltétel rendelkezésre áll, de megfelelő hardver és szoftver nem. A mindenkori feldolgozó munka mellett a múzeum tudományos kutató tevékenységnek is teret ad. 1967 és 1977 között régészeti, 1983-tól pedig történeti kutatómunka folyik az intézményben, aminek eredménye publikációk és kiállítások formájában jelenik meg. A közgyűjtemény vezetői rendszeresen publikáltak a megyei múzeumi kiadványokban, szaklapokban. 1993-ban látott napvilágot Blaskovich emlékkönyv címmel a tápiószelei múzeum első önálló kötete, amely tartalmazza a család és a múzeum történetét, a múzeumalapítók tevékenységének leírását, a műgyűjtemény részeinek ismertetését. Népszerűsítő kiadványok: a Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára sorozat darabjai, az állandó kiállításhoz foglalkoztató füzet és kiállítás vezető készült az 1990-es években. A múzeumbaráti kör finanszírozásában, 1999-ben jelent meg a település múltjáról szóló első helytörténeti könyv, majd az egyesület és a PMMI együttműködése révén készült el 2001-ben Nagy János képgyűjteményét ismertető képzőművészeti katalógus. A múzeum alapításának 50. évfordulójára jött létre a múzeum anyagáról szóló újabb tanulmánykötet, de a Blaskovichok emlékezete című munka megjelenése 2003-ra áthúzódott, mivel a megyei múzeum nem, de a helyi civil szervezet felvállalta a kiadás terheit.

27 A tudományos kutatás, feldolgozás során a tápiószelei intézmény munkakapcsolatokat épített ki számos országos közgyűjteménnyel. Mint korábban olvashattuk a Blaskovich testvérpárnak a Nemzeti Múzeummal alakult ki szervezeti és szakmai kapcsolata. Az 1970-es években fennmaradt a MNM régészeivel, adattárával az együttműködés, majd kiépült a Természettudományi Múzeum munkatársaival is. Az 1990-es évektől a MNM újkori osztálya, a MNG és a Szépművészeti Múzeum nyilvántartási osztályának szakemberei segítették a Blaskovich Múzeumban folyó szakmai feldolgozásokat. A Mezőgazdasági Múzeum muzeológusaival egy-egy tápiómenti projekt megvalósulásában eredményes együttműködés alakult ki. Az 1990-es években a tápiószelei múzeumnak az országos közgyűjtemények mellett más megyében 48 lévő tájmúzeumokkal, muzeális intézményekkel is létrejött kapcsolata. Ezt a folyamatot nagymértékben elősegítette a múzeumigazgató (jelen tanulmány szerzője) tagsága a Pulszky Társaságban és a Magyar Múzeumi Egyesületben (1992 óta), majd 1998-tól a PT ellenőrző bizottsági szerepvállalása. A múzeum társadalmi nyitásának szükségessége, vagyis a közművelődési munka felvállalásának igénye az 1970-es évektől egyre erőteljesebbé vált. A múzeumi munka látványos területe a közművelődési tevékenység, aminek alappillére a kiállítás. Az 1969-től látható állandó tárlat a Blaskovich-gyűjteményt mutatja be. „Nemesi kúria a 19. században" címet viselő állandó kiállítás a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a magyar köznemesség tárgyi emlékanyagát. A múzeum hét szobájában a haladó magyar köznemesség kultúráját és tárgyi emlékeit bemutató enteriőr kiállítás látható. Fogadójában, szalonjában, nappali és dolgozószobájában szinte az egykori élet elevenedik meg. A múzeum fogadóhelyisége az ebédlő, melynek falát vadász-trófeák, vadászattal kapcsolatos festmények, fegyverek és felszerelési tárgyak díszítik. E szobában találjuk a szkíta aranyszarvas galvanomásolatát, valamint az ásvány-, csiga- és tengerikagylógyűjteményt is. A kúria legszebb terme az empire szalon, amit 19. századi magyar, valamint 17-19. századi olasz, németalföldi és osztrák festők alkotásai díszítenek. Vitrinjeiben 18-19. századi bécsi és meisseni porcelánok és üvegtárgyak vannak. A nappali biedermeier bútorai mellett különlegesség a gömbalakú empire varrószekrényke. A nemesi kúriák jellegzetes bútordarabja, egy 19. századi pipatórium is megtalálható itt. Az üvegszekrényekben 16-19. századi ötvös remekeket: ékköves mentekötőket, mellboglárokat, süvegdíszeket és dísztárgyakat találunk. A nappali szoba falát 16-19. századi külföldi és magyar mesterek munkái díszítik. A dolgozószoba berendezése egységes hatású, empire és biedermeier stílusú. A falakon a múzeumot létrehozó három nemzedék portréi vannak. A férfiszobában kapott helyet a családi könyvtár is. A hazai múltra oly jellemző fegyver- és pipagyűjteményt őrzi a következő kiállítóterem. 18-19. századi lószerszámok legszebb darabja az 1700-as évek magyar főúri lószerszáma. A tápiószelei múzeum különlegességei közé tartozik a híres, verhetetlen versenylónak, Kincsemnek az emlékanyaga. A ló versenyzés történetének legendás alakja Kincsem, 1874-ben a tápiószentmártoni Blaskovich-ménesben született. A múzeum legrégebbi bútordarabja, egy késő barokk írószekrény kíséretében 19-20. századi magyar festők és a Blaskovich család tagjairól készült alkotások láthatók. A kúria folyosóján a Blaskovich testvérek legértékesebb vadásztrófeái, a négy medvebőr található.

28 Sajátos szerepet tölt be az intézmény szakmai munkájában az időszaki kiállítás. Az 1970-es évek első felében a Blaskovich hagyatékból rendezett és a