Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

múzeumi központ vándortárlatai domináltak. Az évtized közepétől már a történeti évfordulókhoz kötődő, nevelő és ismeretközlő, valamint a kortárs művészet mestereit, műhelyeit megismertető bemutatók tették változatossá kiállítási profilját. Hagyománnyá vált, hogy minden évben legalább egy Pest megyében élő alkotó bemutatkozására nyílt lehetőség Tápiószelén. A hivatásos művészek mellett a Tápió mente amatőr és népművészeinek alkotásait is megismerhette a közönség. A kiállításokat a műfaji sokféleség, de a képzőművészet túlsúlya jellemezte. Ezt mutatják az alábbi százalékos arányok: Időszaki kiállítások Témák szerinti százalékos megoszlása 1967-2002 % Képzőművészet 50 Történet 12 Iparművészet 11 Természettudományok 8 Néprajz 5 Fotó 5 Régészet 1 Egyéb 8 Az intézmény fejlődésének jelentős állomása a három új állandó bemutatóhely létrehozása. 1998-ban Nagy János festőművész 52 darabból álló kollekcióját adományozta a tápiószelei múzeumnak. 1998. szeptember 28-tól a tápiószelei Viczián villában nyílt meg a „Nagy János képgyűjteménye" című állandó bemutató. A tárlattal a tápiószelei művésztelepnek és megalapítójának, Nagy Jánosnak (1922-) hozott létre látogatható emléket a múzeum. 1945 tavaszán Nagy János fiatal tanársegédként kapta azt a megbízást, hogy dr. Viczián István minisztériumi tisztviselő nagylelkű ajánlata alapján - mely szerint tápiószelei 11 szobás kúriájukat és annak tíz holdas kertjét a Képzőművészeti Főiskola számára művésztelep céljára felajánlotta - Tápiószelén nagybányai mintára művésztelepet szervezzen. A Nagy János vezette kolónián 1945 márciusától augusztus végéig 15 főiskolai növendék élt és alkotott. Nagy János művészi pályájának indulása Tápiószeléhez kötődött, majd fél évszázad múltán életműve a Blaskovich Múzeum gondozásában ugyanitt otthonra lelt.

29 A tápiószelei múzeum második nagy vállalkozása a magyar millennium méltó megünnepléséhez kapcsolódott. Széleskörű helyi összefogás eredményeként 2000-ben állandó néprajzi kiállítás készült. Tápiószele második világháború előtti társadalmát a kis- és köznemesség mellett a kis- és törpebirtokosság, valamint a zsellérség jellemezte. A ceglédi úti épületegyüttes az utóbbi réteg életmódjának bemutatására alkalmas. Ez szerencsés módon kiegészíti a Blaskovich Múzeumban látható köznemesi gyűjteményt, így ma már egy alföldi falu két legfontosabb társadalmi rétegének életkörülményei ismerhetők meg Tápiószelén. A Tápió patak mentén álló nádfedeles zsellérház fő- és melléképületében látható a „Paraszti életmód és mesterségek tárgyi emlékei Tápiószelén a 20. század első felében" című állandó kiállítás. A száz éves parasztházat 1994-ben vásárolta meg a helyi önkormányzat, majd 2000-ben felújította. Az állandó néprajzi bemutatót a magyar millennium alkalmából a Blaskovich Múzeum Baráti Köre szervezte és rendezte a tápiószelei múzeum szakmai irányításával. A főépület három helyiségében a paraszti konyha, kamra bútorai, használati és ünnepi eszközei láthatók. A szoba sarkában a vidékre jellemző búbos kemence, a konyhában berakott tűzhely áll. A szoba berendezése a falu katolikus zsellérségének életkörülményeit, szokásait tükrözi. A kiállításon megismerhetjük a szelei paraszti viselet ruhadarabjait, a mindennapi élet textilneműit. A kamrában az alföldi paraszti gazdálkodás és háztartás alapvető szerszámai, eszközei láthatók. A melléképületben Szántha József helyi kovács műhelyének teljes felszerelése mellett kötélgyártó, cipész, bognár, szűcs és kalapos szerszámok tekinthetők meg.

30 A Tápió patak növény és állatvilágát a néprajzi háztól induló tanösvény segítségével ismerhetik meg az érdeklődők. A régi patakmederből kialakított horgásztóig vezető „Fehér gólya tanösvény" 2002. április 22. óta szabadon látogatható. A település környezeti értékeinek (építészeti és természeti) együttes megismerésére nyílik lehetőség a néprajzi ház és a tanösvény megtekintésével. 2001-ben intézményünk az ország alapításának ezredéves ünnepére „A magyar nép történelme és élete faképeken" címmel állandó kiállítást szervezett Berényiné Szilády Sarolta munkáiból. Kiállítótermet a volt szolgálati lakás szobáiból, igen széleskörű összefogással, sok-sok társadalmi munkával készítette el a múzeumbaráti kör. A település és a vidék kulturális értékét jelentősen emeli a népművészeti alkotásokat bemutató kiállítás. A 81 munkából álló kollekció átfogó képet ad Berényiné Szilády Sarolta fafaragó több évtizedes munkásságából. Megtaláljuk itt a hírneves Arany János sorozatot: a Csaba trilógia 12 régi és 3 új darabját, valamint az Arany balladákhoz, költeményekhez készített faragványokat. A sok-sok elismerést és sikert aratott faillusztrációkkal Berényiné Szilády Sarolta olyan egyedit alkotott, amilyenhez hasonló nincs az országban. Sokan, sokféle művészeti technikával illusztrálták már Arany János költeményeit, de fareliefeket csak ő készített. Az alkotó és a látogató szívéhez is közel kerülnek a népi, falusi élet mindennapjait megörökítő faragások (pl. aratási ünnep, falusi udvar, früstök, vásár, faluvégen), valamint a gyermekvilág falun sorozat 1979-80-ban készült darabjai: bojtár, kispásztor, madárlesen, 49