Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
SOMLOSI EVA (MTA Régészeti Intézete) KÖZÉPKORI KERESZTTÖREDÉK RESTAURÁLÁSA ÉS REKONSTRUKCIÓJA A TÁRGY ÁLLAPOTLEÍRÁSA Leletünk gödörfeltárásból került elő, erősen megviselt állapotban. Háromkaréjos szárvégződésű famagon meglazult töredékes fémlemezborítások alapján megállapítható volt, hogy háromkaréjos szárvégződésű kereszttöredékünk van, amely valószínűleg egykor a templomi felszerelés része volt. Egyetlen borítólemez teljes épségben megmaradt. Ennek hossza 15 cm, szélessége 3,2 cm, vastagsága 0,30 mm. (1. kép) Ásványi és korróziós szennyezettsége ellenére már ekkor látható volt a meglévő szögecsek alapján, hogy ez a bronzlemez a keresztszár hátlap borítólemeze lehetett. Az oldallemezeken torzulások, horpadások voltak. Legsérültebb az előlap lemeze volt, hosszirányú repedésekkel, törésekkel, szakadásokkal. (2.-3. kép) A gödör gondos feltárása során sem a fafeszületből, sem a bronzlemezekből nem került elő több töredék. Elképzelhető, hogy egykor sérült, elpusztult volta miatt ítélték kidobásra a liturgikus tárgyat. A fémlemezek felületét, amely valamilyen rézalapú ötvözet, valószínű, hogy bronzlemez (elemanalízis, 1 fémvizsgálat nem történt) zöldeskék, egyenetlen felületű korróziós kéreg borította. Az egyenetlen korróziós réteg több ásványi produktumból 2 áll, karbonátok (zöldes szín, [CuC0 3 Cu(OH) 2 ] réz [П.] karbonát) szulfátok (kékes sárga szín), bázikus réz(II)szulfát (CuS0 4 3Cu(OH) 2 ). A fent említett korróziós termékek mellett, helyenként látható volt (világos zöld) rézklorid. Ez a korróziós bomlástermék a múzeumi fémtárgyakra jelenti a legnagyobb veszélyt, mivel nedvesség hatására rendkívül aktív láncreakciószerű folyamat lévén, állandóan pusztítja a fémet. Ezért kell a fémtárgyak tisztításának befejezése után, kellő gondossággal a klorid mentesítést elvégezni, a későbbiek során pedig a tárgyak megfelelő raktározásáról gondoskodni. A megmaradt fa kiszáradt, kissé vetemedett, repedezett volt. (Túl gyors lehetett a kiszáradás.) Mivel a fa szerves anyag, a kiszáradás miatt komoly fizikai károsodást szenvedett, zsugorodott. A sejtfalban lévő szerkezeti vizet (kötött víz) elveszítve a cellulózrostok közelebb kerülnek egymáshoz, a zsugorodás bekövetkezik. A famagon lebegő bronzlemezek alapján pontosan mérhető volt a zsugorodás mértéke. Eredeti méretéhez képest 0,6 mm-t zsugorodott (eredeti vastagság 1,2 cm szélesség 3,2 cm - jelenlegi vastagság: 0,6 mm és szélesség 2,6 cm). A szerves és szervetlen eredetű anyagokból álló tárgyunkat együtt kezelni vizes közegben, vagy kémiai módszerrel tisztítani nem lehetett, így óvatosan leszereltem a fán lévő bronzlemezeket. (4. kép) (Vizsgálati célra a fából kisebb darabokat eltettünk.) Munkarajzon pontosan rögzítettem a szögecsek, lemezek helyét, sorrendjét és méretét. Néhány nagyobb méretű szöget alkoholos vizes oldattal (9:3 arányú) sikerült kilazítani; 30 db szögecs maradt meg (legkisebb méret 0,4 mm, a legnagyobb 1 cm hosszú). Közben értékes megfigyeléseket tettem, amit a későbbiekben a rekonstrukció elkészítésekor hasznosíthattam. A TÁRGY TISZTÍTÁSA, RESTAURÁLÁSA A fém és fa részeket egymástól elkülönítve kezeltem. Előtisztításként a bronzlemezeket 5%-os zsíralkoholszulfátos desztillált vizes oldatban lemostam, az apró kavicsos, homokos szennyeződéseket eltávolítottam. Ezután 5%-os langyos nátrium-hexametafoszfátos oldatban áztattam, és puhaszőrű ecsettel tisztítottam. Ekkor felkeltette figyelmemet, hogy a kékeszöld korrózió alatt több helyen megcsillanó arany látható. Mikroszkóppal megvizsgálva a lemezeket, valóban aranyozás volt látható, és vegyvizsgálattal is meggyőződtem az aranyozás valódiságáról. 3 Az aranyozás ellenőrzésére többféle szer áll rendelkezésre. A tiszta vagy cc. salétromsavban az arany nem oldódik, a híg réz-klorid oldat a valódi aranyozást nem bántja. A restaurátoroknak mindig problémát okozott azoknak a földből előkerülő tárgyaknak a kezelése, amelyeken egy másik fém bevonatát használták díszítésül. A bevonat jelen esetben az aranyozás. 4 Az arany elemsajátosságait tekintve a környezet káros hatásaira»irzéketlen, tehát bizonyos védelmet nyújt. Az alapötvözet felett (bronzfelület) legtöbbször lepattogzódásra, leporlásra hajlamos szendvicsszerű korróziós réteg alakul ki és a díszítő aranybevonat leválhat. Tárgyunk esetében a lemezek felületén ez jól látható volt, hogy a korrózió réteg letolja az aranybevonatot. A továbbiakban a kezelést még óvatosabban folytattam. 5%-os ammóniás-káliumkarbonátos oldattal. 10-12 órás vegyszeres áztatás után gyengeszőrű ecsettel, kefével az aranyozott felületekről a korrózió réteg vékony lemezekben sodródott le. A tisztítást végül hidroxil-amin-hidrokloridos eljárással fejeztem be (3%-os oldat). Óvatos kezelés ellenére a rézkorróziós termékek helyenként, a díszítő aranyozást leporlasztották. (5. kép) Desztillált vízben többszöri átmosás311
