Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
sal a vegyszermaradványokat eltávolítottam. A mosófolyadék semlegességéről a kloridion próbával 5 meggyőződtem, így a továbbiakban vegyszeres kezelésre nem volt szükség. Ethanolos szárítás után, szárítószekrényben (60° C) szárítottam a lemezeket, majd 30° C-ra hűtve híg (3%-os) Paraloid B-72 előkonzerválást végeztem. A lemezek vékonysága, törékenysége miatt az összeillő részeket japánpapír alálapolással összeragasztottam és egyben erősítettem is, hogy a famagra történő visszarögzítésnél ne törjenek tovább. Különösen fontos volt a keresztszár előlapját és oldalát borító lemezek alálapolásos megerősítése, ehhez Bedacryl 122x használtam (polibuthyl-metakrilát kloroformban oldva). Néhány helyen az élben történő ragasztásokat Aradit rapiddal végeztem el. LEMEZMEGMUNKÁLÁSOK, DÍSZÍTÉSEK A bronznak van egy nagyszerű tulajdonsága, ez pedig a kilágyítás utáni könnyebb megmunkálhatósága. Gazdag réztartalomnál és csekély mennyiségű óntól jól nyűjtható, kilágyítható a bronz. Az előlap és oldallemezek préseléses technikával készültek. A hátlaplemezeket egyszerűen kirajzolták, és kivágták a megfelelő méretűre. Az oldalak borítólemezeinél, amivel a faanyagot bekeretezték, valószínű, hogy oldalmerevítő domborítás készült a préselés után. Megfigyelhető egy negatív félhenger alakű vájat, talán ívesre kiképzett fára ütögethették, de csak elnagyolva. Ugyanis ezek az 1,6 cm széles bronzlemez csíkok kerültek felszerelésre utoljára, amit az elő és hátlapra ráhajlítottak, majd szegecseltek. Megfigyeltük még, hogy keresztünk egykori ötvös készítője, az egyes szerkezeti elemeket mérte és kiszabta, de sokszor szemmértékkel, kissé elnagyoltan dolgozott. A hátlap borítólemezénél például a lemez vágásakor levágta az egyik derékszög alakű csűcsot, nyílván nem szándékosan. A kereszt szárvégein 4 db „D" alakű karéjfedő bronzlemez eltérő méretű, de rajtuk azonos, egyszerű trébelt növény díszítés van. A kőfoglalat 6 lemeze a legvastagabb (0,5 mm), amelybe ovális alakű, kissé dombomra csiszolt követ - talán hegyikristályt 7 - foglaltak be. Az előlapot sűrű hálós díszítés fedi kis keresztekkel és pontokkal, ezt rászögezett két oldalsó pánt (7 mm széles) tartja. Az oldalborítás lemezeit apró pontokból álló szív alakű levelecskék díszítik. Az arany mindig értékes és drága alapanyagnak számított. Könnyű megmunkálhatósága és jó nyűjthatósága kedvezett az ötvösöknek, bronzműveseknek, hogy kevéssé értékes fémtárgyaikat díszesebbé, értékesebbé tegyék. Az arany drága volta miatt, takarékossági szempontokat figyelembe véve mindenképpen olcsóbb megoldás a réz tárgyak felületének aranyozása. Ezekből a régi receptekből számos megmaradt forrásanyagként a kolostorokban működő művészek, ötvösök, szerzetesek 8 receptgyűjteményeiben, 9 kézirataiban. 10 Az előlap és az oldallemezek aranyozása kémiai eljárással készült, a lemezek belső oldala is aranyozott volt. A kémiai eljárások közül ősréginek számít az aranyamalgámmal 11 történő aranyozás. Keresztünk hátlapját borító bronzlemezen - ellentétben az előlapokkal - csak egyszerű arannyal festett 12 díszítést készítettek. Felül a háromkaréj végződésében négyzetben négyleveles minta, alatta függőleges száron stilizált növénydísz. Talán egy leegyszerűsített „életfa"? 13 REKONSTRUKCIÓ Végső munkafolyamat a tárgy összeállítása volt. A japánpapírral megerősített bronzlemez panelokat a töredékes zsugorodott fára nem lehetett felszerelni. A hátlapborító bronzlemez mérete alapján rajzban kiszerkesztettük, majd pihentetett fenyőfából kifaragtuk a keresztet. Kérdéses volt a keresztszár teljes hosszának mérete, ezért régészkutatókkal egyetértésben az arányossági elv alapján, talán sikerült az eredeti méretet megközelíteni. A rekonstruált kereszt méretei: teljes hossza 43 cm, a keresztszár hossza 37,5 cm. A szárak szélessége 33 cm, vastagság 1,2 cm. A fát pácoltuk, majd Plexigum N80 xilolos-toluolos oldatával átitattuk. A bronzlemezeket 30° C-on Paraloid B-72 5%-os acetonos-toluolos oldatával konzerváltuk. A rekonstrukció helyességének megoldásában csak megfigyeléseinkre hagyatkozhattunk. Irodalomban analógiákat 14 próbáltunk keresni, de e körbe tartozó tárgytípusoknál hasonlóságot csak a háromkaréjos szárvégződésű formai megoldásokban 15 találtunk. Méretben, díszítésben, szerkezeti megoldásban hasonló darabot nem találtunk. A témával legbehatóbban foglalkozó Lovag Zsuzsa szakvéleménye szerint párhuzam nélkülinek mondható, hasonlót nem ismer. 16 A fakeresztre minden bronzlemez elemet pontosan a helyére illesztettünk és bonctűvel a szegecselési helyeket bejelöltük. (6. kép) Vékonyfejú fogászati fűrókkal (lmm átmérő) a szögek helyeit előfűrtuk, hogy a végső szögecseléskor a vékony lemez és az aranyozás se sérüljön meg. Többrétegű puha textíliával alátámasztottuk a fakeresztet és az alábbi sorrendben rászögeztük a bronzlemezeket. 2. 3 db „D" alakű lemez rögzítése l-l szöggel a háromkaréjokra. 2. Az előlap óvatos felhelyezése, ennek széleire ráillesztettük a két oldalsó pántot; 3, illetve 4 szöggel rögzítettük. (7. kép) 3. A negyedik „D" alakű lemez rögzítése (1 szög). 4. Hátlap felerősítése 6 szöggel. (7. kép) 5. Oldallemezek felszegecselése. (8. kép) 6. Kőfoglalat bronzlemezeinek rögzítése 4 szöggel. A tárgyat még dekoratívabbá tette a bronzfoglalat sűrű farkasfogasan csipkézett kialakítása, ami könnyen ráhajlítható volt a dombom kőfelületre. Keresztünk elég nagyméretű. (9 kép) Funkcióját tekintve talán körmeneti kereszt lehetett? Készítés technikáját vizsgálva egy szerényebb, ol312
