Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

simítással), a világosbarna anyag színével egyszínűén simított. Apró kavicsos anyaga s másodlagosan égett pereme alapján egyértelműen a késő római, 4. századi kerámiához sorolhatjuk. A forma analógiáit fentebb már ismertettem, itt csak a simított felületű párhuzamokat említeném. Az összefüggően simított felület már a 4. század első felében feltűnik, a század második felében s végén a függőleges sávokkal, vonalakkal díszített bögrék lesznek gyakoriak. Főleg temetőkből ismerjük, többnyire füllel, ritkán fül nélkül. Egész Pannoniában elterjedt, mind a limes mentén, mind a provincia belsejében.

86 A IV.t.7. edény vízszintesen kihajló peremű fazék. Az egyik töredéke szürke, sötétebb, vízszintes simítással, a másik töredéke belül szürke, kívül barna színű, ugyanúgy simított. Ilyen kis töredékekből a pontos formára nehéz következtetni, csak a peremkiképzéshez tudunk analógiákat keresni. Carnuntumban s Klosterneuburgban találunk hasonló peremű nagy fazekakat, melyeknek pereme vízszintesen, nyaka függőlegesen simított. Ugyanilyen típusú, behúzott nyakú, erősen hasasodó fazekakat gyártott a Pilismarót-malompataki műhely is, ferdén felálló vízszintes peremmel. A típus a besimított díszítésű kerámia jellemző fazékformája, a 4. század végén - 5. század elején elterjedése széleskörű. Eredete a kelta kerámiára vezethető vissza.

87 Van még egy kis válltöredék, mely esetleg bögréhez vagy korsóhoz tartozhatott (Kat. 64). Bemélyített vonal választja el a nyak- és vállrészt. Szürke színű, kívül sötétebb, fényes, fekete, függőleges simítással. Kora kérdéses. Fényes, fekete simítása ugyanolyan, mint egy másik, kézzel formált nyaktöredéké (Kat.65). Ez a fényes, fekete simítás az 5. században tűnik fel újra, a besimított díszítésű kerámia legkésőbbi csoportjaként. Ilyen késői kerámia csoport legközelebb a leányfalui őrtorony kerámiájában mutatható ki.

88 Más késő római erődök legkésőbbi szakaszában, gyakran már a feladás utáni időszakhoz tartozó objektumokból ismerünk hasonlókat, pl. Ács-Vaspuszta, Carnuntum.

89 Besimított díszítésű töredék mindössze egy darab található anyagunkban. Korsó (III.t.3.) nyaktöredéke. A nyakon függőleges sávok, a vállon besimított háromszögdíszítés. Kívül a világosbarna felületen sötétebb, fényes, vastag vonalú, besimított minta. Ugyanabból a gödörből került elő, mint a többi simított felületű töredék. A háromszögminta már a kelta besimított kerámiákon feltűnik. Tálak belsejében, amforákon, korsókon szerepel. Kora római edényeken is megtaláljuk, de ritkán.

90 A késő római kerámiában viszont gyakori motívum. Korsók vállán, felette függőleges vonalakkal, ill. sávokkal találjuk, pl. Leányfalun, Tácon. Egyedül (ld. Tokod, Brigetió, Ács-Vaspuszta), vagy más motívumokkal együtt, pl. rácsmintával, hullámvonallal (Keszthely-Fenékpuszta, Leányfalu, Pilismarót stb.). Főleg a Pilismarót-malompataki fazekak vállán láthatunk változatos kombinációkat.

91 A motívum alapján késő rómainak tarthatjuk ezt a korsótöredéket. Hengeres vagy kicsit lefelé szélesedő nyakú, egyfülű korsóformához tartozhatott, melynek peremkiképzése kérdéses. Hasonló formájú és díszítésű korsókat találunk, pl. Leányfalun, galléros peremmel. Ács-Vaspusztán és Pilismarót-Malompatakon egyenesen álló, osztott pereme van egy függőleges sávokkal díszített nyakú korsónak, melynek vállrésze már hiányzik. Pilismaróton egy szűkebb nyakú korsón is előfordulnak felül a függőleges besimított vonalak, a borda alatt pedig háromszögminta.

92 Az analógiák kora a 4. század végére - 5. század elejére tehető. Összefoglalás A simított, ill. besimított díszítésű kerámia elég egységes, a többi mázas- és házikerámiától elkülönülő csoportot alkot Budakalászon. Anyaga, színe és a simítás módja alapján egy nagyobb és két kisebb csoportot különíthetünk el. I. csoport: Ide tarozik a legtöbb töredék (5 db). Színük világosbarna, néha a belső fele vagy anyaga szürke, de a simított felület akkor is barna. A simítás fényes, anyaggal egyszínű, összefüggő, vagy vízszintesen simított. Ide tarozik két tál (1/5, II/1,), egy bögre s egy fazékperem (IV.t.4,7), ill. egy oldaltöredék (Kat. 63.). A besimított töredéken az anyag színénél sötétebb, fényes barna, vastagvonalas besimítás látható. Anyaguk apró kavicsos, néha mészszemcsés. Csak a fazékperem és a besimított töredék jól iszapolt, homokkal soványított. Kivitelük hasonlít a többi budakalászi edényére. Ez a csoport, a bikónikus tál, ill. besimított kerámia alapján megérte az 5. századot. II. csoport: Az anyag színe szürke, rajta a simítás anyaggal egyszínű. A behúzott peremű tálnál matt, vízszintes sávokkal simított. A két korsón függőleges, fényes simítás látható. Anyaguk jól iszapolt, csillámos, keményre égetett, csak a tál apró kavicsos, kicsit lyukacsos, ugyanolyan, mint a budakalászi edények többsége. Ez lehet a legkorábbi (4. század utolsó negyede) csoport a budakalászi edényeken belül. III. csoport: Az anyag színe sötétszürke, rajta a simítás fényes, fekete. A függőleges simítás nyomai látszanak. Egy oldaltöredék és egy kézzel formált töredék tartozik ide (Kat. 64., 65.). Az oldaltöredék jól iszapolt, csillámos, a kézzel formált viszont apró kavicsos anyagú, rosszabbul kidolgozott edény. A fekete besimítás és a kézzel formált töredék miatt időben ez lehet a legkésőbbi csoport. Formát tekintve a simított, ill. besimított díszítésű tálak valamennyi nagyobb, késő római csoportja képvi276