Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

selve van egy-egy darabbal. Behúzott peremú (l/l), tagolt felső részű (1/5) és bikónikus tál (II/1) egyaránt található itt. Közös sajátosságuk a kónikus alsó rész. A korsók között is szerepel a 4-5. századi kerámia három alaptípusa: a galléros peremű korsó (III/1), a szűk nyakú, egyfülű korsó (III/2), és a szélesebb nyakú, ugyancsak egyfülű korsó (III/3). A kihajló bögreperem, ill. a vízszintesen kihajló fazékperem ugyancsak a késő római kerámiában szokásos bögre (IV/4.) és fazék (IV/7.) formákhoz tartoztak. A budakalászi simított, ill. besimított töredékek száma túl kicsi ahhoz, hogy gyártási helyükről bármit is lehessen mondani. Egyik közeli műhely anyagára sem hasonlít, ugyanakkor helyi gyártásra utaló nyomok sincsenek. A barna színű töredékek túlsúlya az egyetlen, ami budakalászi sajátosság. A formák egy része hasonlít a többi budakalászi (mázas és házikerámia) edényekre, de vannak új típusok is, pl. bikónikus tál, széles nyakú korsó, vízszintes peremú fazék. A simított felületű és besimított díszítésű kerámia a mázas kerámia mellett a másik jellegzetes, a késő római korban megjelenő edénycsoport. A felület teljes simítása vízszintes vagy függőleges vonalakkal a 4. század elején tűnik fel és él még az 5. században is. A besimított díszítés a 4. század közepén, második felében már megjelenik, de nagy tömegben csak a század utolsó negyedétől használják. Pannoniában még az 5. század közepén is gyártják, igaz, hogy csak a tartomány nyugati felében tovább élő római városokban.

93 A Valériái limes mentén a 430-as éveknél későbbi gyártásról nem tudunk. Kb. félévszázados római használat után, már inkább barbár, keleti gót, hun, alán sírokban találjuk. Az 5. században a besimított díszítés már „nemzetközi" kerámia, divat, mely gyakran ugyanilyen, etnikumhoz nem köthető formákon tűnik fel. A formák többsége viszont Pannoniában kelta vagy római eredetre vezethető vissza.

94 Egyszerre nagy területen terjed el. A limes mentén és a provincia belsejében, erődökben, telepeken, temetőkben egyaránt megtalálható. Sőt, elterjedését a provinciahatárok sem korlátozzák. Hasonló formák és díszítések találhatók a Duna mindkét oldalán, s e kerámiaművességet csak a különböző helyi hagyományok színezik másfélére. IV. KÉZZEL FORMÁLT KERÁMIA (Vl.t.) A kézzel formált edényekhez három fazék (VI.t.2-4.), egy fedő (VI.t.7.) és egy oldaltöredék (Kat. 65.) sorolható be. A töredékek az erődben lévő gödör betöltéséből származnak, mely gödörben nagyon sok kora római edény mellett néhány késő római kerámia is előfordul. Színük a barna különböző árnyalata, többnyire feketés-barna, csak az egyik fazék (VI.t.2.) világosbarna színű. A fedő és a 4. számú fazék pereme másodlagosan égett. Anyaguk apró kavicsos, csillámos. Roszszul iszapoltak, durván kidolgozottak, felületük lyukacsos. Valamennyi fazék kihajló peremű formához tartozik. A VI.t.2. szélesebb vállú forma. Szájátmérője elég kicsi, de vállban szélesedő formája alapján fazék lehetett. A VI.t.3. edény nem vállban szélesedő, kisebb, karcsúbb forma. Legnagyobb a VI.t.4. fazék, melynek csak ívesen kihajló pereme van meg. Valamennyi a rómaiaknál használatos forma. Előzményeik a kora római kézzel formált fazekak között találhatók meg. Helyenként ezek a típusok négy évszázadon át tovább élnek, de van, ahol a 4. század végén tűnnek fel újra.

95 Limes menti és belső erődökben, telepeken egyaránt előfordul a 4-5. században, pl. Pilismarót-Malompatakon, peremén ujjbenyomkodásokkal, Dunabogdányban, Leányfalun, Keszthely-Fenékpusztán, Klosterneuburgban, Carnuntumban stb. Szlovéniában 4-6. századi anyagban is fellép, pl. Tinje. Más provinciák késő római erődjeiben is előfordul, pl. Pietroasel 5. század elején, Boiotro 6-7. századi kerámiában stb.

96 Ezek a kézzel formált edények nagyon sok peremvariációt mutatnak. Egyéni kiképzésük alapján számtalan, kicsit hasonló, kicsit különböző típusra oszlanak. Az oldaltöredék (Kat.65.) valószínűleg bögre nyakés válltöredéke lehet. Barna színű, kívül fényes, fekete simítással. Simítása őskori jellegű, de az 5. század eleji barbár hatású edényeken is feltűnik a fekete, fényes simítás. Kavicsos anyaga hasonlít a többi késő római edényére. Fedő: Egyenes, lekerekített végű forma. Anyaga nagyon kavicsos és lyukacsosra égett. Ez a forma kónikus csészeként is használható. Előzményei a kora és középső császárkori, ugyancsak kézzel formált edények között találhatók meg. A 4. század végi kerámiában újból feltűnik, pl. Dunabogdány.

97 A kézzel formált kerámia feltűnése a 4. század végén Budakalászon nem kizárólag barbár népességhez köthető. A római kor négy évszázadán át használatos formák tűnnek fel itt újra, a 4. század végén, igen kis mennyiségben. A simított felületű töredék az egyetlen, mely esetleg barbár hatásra mutat. A 4. század végi katonaság elbarbárosodását s keveredését a római katonákkal, vagy pedig a kerámiagyártás helyi, egyszerűbb módszerét láthatjuk ezekben az edényekben. A kézzel formált edényeket kisebb, római utaktól távolabb eső helyeken, négy évszázadon keresztül használták Pannoniában. A limes mentén a 2. század közepe után, a bennszülött jellegű kerámia háttérbeszorulásával együtt ez is egyre kevesebb lesz. A 4. század második felében, végén a száma ismét nő, az egyre barbárosodó lakosság s a kerámiagyártás technikájának egyszerűsödése miatt. 277