Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

alsó része hasonlít, pereme más. Hasonló a pereme a mázas kivitelben készült I.t.4. tálnak is, csak az kisebb. Belül matt, az anyaggal egyszínű, világosszürke, víz­szintes simítás díszíti. Pontos analógiája kevés van. A dunabogdányi tá­borból került elő egy simított felületű mély tál, mely­nek pereme kevésbé behúzott, de a formája hasonló. A 4-5. század fordulóján, Leányfalun és Mauternben gyártottak hasonló kónikus aljű, de más peremkikép­zésű tálakat. Leányfalun simított, Mauternben mázas felülettel. 74 A dél-pannoniai késő római kerámiában is előfordul hasonló forma, kevésbé behúzott perem­mel. 75 A forma kora római előzményre vezethető visz­sza. 76 Budakalászon a 4. század végére tehető. I.t.5. tál a mázas kerámiánál már ismertetett, kó­nikus aljú, egyenesen álló, többnyire osztott peremű tálformához tartozik. Világosbarna színű. Kívül-be­lül vízszintesen simított. A forma elterjedését, analógiáit a mázas kerámiá­nál már részletesen bemutattam, bár nem a mázas, hanem a simított, ill. a házikerámia jellemző típusa. Általában vízszintes simításokkal díszítve tűnik fel a 4. század közepén/utolsó harmadában és használják egé­szen az 5. század közepéig, végéig. Mauternben, Car­nuntumban a simított díszítésű kerámia egyik fő cso­portját alkotják. A másik csoportot a behúzott pere­mű tálak képezik. Budakalászi anyagunkban mind a két fajta táltípus képviselői jelen vannak a simított kerámiában. 77 A forma a Budakalászhoz közelebb eső lelőhelyeken, műhelyekben is gyakori, pl. Leányfa­lun simított, mázas és házikerámia kivitelben egya­ránt gyártották. 78 A H.t.l. számú töredéke bikónikus edényforma. Pe­reme duzzadt, mint a gyűrűs peremű tálaké, hasonlít az 1/8. laposabb és nagyobb táltípus peremére. Vi­lágosbarna színű, kívül összefüggő, belül vízszintes, anyaggal egyező színű fényes simítással. A típus kelta előzményekre vezethető vissza, bár a kelta tálak jobban hasasodnak és peremük kihaj­lóbb. 79 Hasonló tálakat találunk, többnyire simított felülettel, a 3-4. században a Przeworsk kultúra és az 5. század elejéig a Marosszentanna-Csernyahov kul­túra területén is. 80 A bikónikus edény forma az 5. századi kerámia ve­zető formája itt a középső Duna vidéken. Néhány da­rab már a 4. század végén feltűnik. A Dunakanyar­ban a leányfalui műhely gyártott egész készleteket besimított díszítéssel. Egy-egy darab Pilismarót-Ma­lompatakon, Tokodon, Ács-Vaspusztán stb. is előfor­dul. Pilismaróton házikerámiából is gyártottak a mi­énkhez hasonló formát. Érdről és Pomázról szórvány­ként kerültek elő bikónikus, 5. századi edények, nem duzzadt, hanem kihajló peremmel. 81 Alsó-Ausztriá­ban az 5. században a bikónikus edény helyi, E-du­nai változatai között is találunk a miénkhez hasonló formát. A forma legkésőbbi, nagyobb és besimított rácsmintával díszített változatát a Ternitzi műhely gyártotta az 5. század végén - 6. század elején. 82 Budakalászi edényünk a kisebb, díszítetlen pél­dányokhoz tartozik, valószínűleg 4. század végi - 5. szá­zad eleji gyártmány. Az edényformát biztosan egy néphez kötni nem lehet. Rómaiak, szvébek, keleti germánok egyaránt használják. Eredetét viszont kelta tradíciókra vissza­vezethetjük. Korsók: (Ill.t. 1-3) Simított felülettel egy perem- és egy nyaktöredéket találunk anyagunkban. A perem galléros peremű kor­sóhoz tartozik. (Hl.t.l.) Füle a gallérból indul. Buda­kalászon még két korai, nyersszínű, galléros perem­töredék is található, az egyik festett. A forma máshol is feltűnik kora római környezetben sárga, nyersszí­nű kivitelben, pl. Carnuntum. Eredetét Alföldi And­rás kelta előzményekre vezeti vissza. 83 A pannóniai anyagra főleg a 4. század végén - 5. század elején jellemző ez a peremkiképzés. Ilyen peremmel sokféle forma készülhet. A miénk egy karcsú, szűk nyakú korsóforma, mely a kora római előzményekből fejlődött ki. Legközelebbi analógiáit a leányfalui őrtoronyban találjuk meg. Itt a műhely nemcsak besimítva, de szemcsés, érdes felülettel és mázas kivitelben is gyártja. Carnuntumban nyakán függőleges simítással gyakori. Mind a határ menti limes táborokban és őrtornyokban, mind a provincia belsejében megtalálható. A besimított díszítésű kerámia kedvelt edényformája. Szombathelyen egy 5. század közepi műhely közelében besimított pere­met ismerünk, mázpöttyökkel. Legkésőbbi változa­tai az 5. századi tokodi műhely bekarcolt hullámvo­nallal díszített durva, szemcsés edényei. 84 A budakalászi edény csak simított felülettel s nem besimítással készült, kora valószínűleg a 4. század vé­gére tehető. A III. t. 2. számú nyaktöredék szűk nyakú, egy­fülű korsóformához tartozik, melynek nyakán borda fut körbe. Hasonló töredéket Budakalászon a mázas kerámiánál is találunk (III.t.5.). Edényünk szürke színű, kívül az anyaggal egyszínű, elég kopott füg­gőleges simításnyomokkal. A forma provinciális római eredetű, üveg-, ill. fém­edényeket utánoz. Pereme különböző lehet, több­nyire tölcséresen kihajló. Szürke, díszítetlen változat­ban a 4. század elején tűnik fel, mázas kivitelben a század második felének temetőiben gyakori, míg a szá­zad utolsó harmadában és az 5. század elején főleg besimított díszítéssel készítik e korsót. Alföldi And­rás „hunkori" korsónak nevezte ezeket a nyakukon függőleges simítással, vállukon gyakran rácsmintával díszített, 4. század végi - 5. század eleji edényeket. Simított felületű töredékünk a 4. század közepére, má­sodik felére jellemző leginkább. A forma telepeken és temetőkben egyaránt előfordul. 85 Bögrék: (IV.t.4.) A IV.t.4. számú edény kihajló peremű kis bögrefor­ma, a házikerámiánál már ismertetett bögrék (ld. IV. 2.) kisebb változata. Felülete összefüggően (függőleges 275

Next

/
Thumbnails
Contents