Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

alsó része hasonlít, pereme más. Hasonló a pereme a mázas kivitelben készült I.t.4. tálnak is, csak az kisebb. Belül matt, az anyaggal egyszínű, világosszürke, vízszintes simítás díszíti. Pontos analógiája kevés van. A dunabogdányi táborból került elő egy simított felületű mély tál, melynek pereme kevésbé behúzott, de a formája hasonló. A 4-5. század fordulóján, Leányfalun és Mauternben gyártottak hasonló kónikus aljű, de más peremkiképzésű tálakat. Leányfalun simított, Mauternben mázas felülettel. 74 A dél-pannoniai késő római kerámiában is előfordul hasonló forma, kevésbé behúzott peremmel.

75 A forma kora római előzményre vezethető viszsza.

76 Budakalászon a 4. század végére tehető. I.t.5. tál a mázas kerámiánál már ismertetett, kónikus aljú, egyenesen álló, többnyire osztott peremű tálformához tartozik. Világosbarna színű. Kívül-belül vízszintesen simított. A forma elterjedését, analógiáit a mázas kerámiánál már részletesen bemutattam, bár nem a mázas, hanem a simított, ill. a házikerámia jellemző típusa. Általában vízszintes simításokkal díszítve tűnik fel a 4. század közepén/utolsó harmadában és használják egészen az 5. század közepéig, végéig. Mauternben, Carnuntumban a simított díszítésű kerámia egyik fő csoportját alkotják. A másik csoportot a behúzott peremű tálak képezik. Budakalászi anyagunkban mind a két fajta táltípus képviselői jelen vannak a simított kerámiában.

77 A forma a Budakalászhoz közelebb eső lelőhelyeken, műhelyekben is gyakori, pl. Leányfalun simított, mázas és házikerámia kivitelben egyaránt gyártották.

78 A H.t.l. számú töredéke bikónikus edényforma. Pereme duzzadt, mint a gyűrűs peremű tálaké, hasonlít az 1/8. laposabb és nagyobb táltípus peremére. Világosbarna színű, kívül összefüggő, belül vízszintes, anyaggal egyező színű fényes simítással. A típus kelta előzményekre vezethető vissza, bár a kelta tálak jobban hasasodnak és peremük kihajlóbb.

79 Hasonló tálakat találunk, többnyire simított felülettel, a 3-4. században a Przeworsk kultúra és az 5. század elejéig a Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén is.

80 A bikónikus edény forma az 5. századi kerámia vezető formája itt a középső Duna vidéken. Néhány darab már a 4. század végén feltűnik. A Dunakanyarban a leányfalui műhely gyártott egész készleteket besimított díszítéssel. Egy-egy darab Pilismarót-Malompatakon, Tokodon, Ács-Vaspusztán stb. is előfordul. Pilismaróton házikerámiából is gyártottak a miénkhez hasonló formát. Érdről és Pomázról szórványként kerültek elő bikónikus, 5. századi edények, nem duzzadt, hanem kihajló peremmel.

81 Alsó-Ausztriában az 5. században a bikónikus edény helyi, E-dunai változatai között is találunk a miénkhez hasonló formát. A forma legkésőbbi, nagyobb és besimított rácsmintával díszített változatát a Ternitzi műhely gyártotta az 5. század végén - 6. század elején.

82 Budakalászi edényünk a kisebb, díszítetlen példányokhoz tartozik, valószínűleg 4. század végi - 5. század eleji gyártmány. Az edényformát biztosan egy néphez kötni nem lehet. Rómaiak, szvébek, keleti germánok egyaránt használják. Eredetét viszont kelta tradíciókra visszavezethetjük. Korsók: (Ill.t. 1-3) Simított felülettel egy perem- és egy nyaktöredéket találunk anyagunkban. A perem galléros peremű korsóhoz tartozik. (Hl.t.l.) Füle a gallérból indul. Budakalászon még két korai, nyersszínű, galléros peremtöredék is található, az egyik festett. A forma máshol is feltűnik kora római környezetben sárga, nyersszínű kivitelben, pl. Carnuntum. Eredetét Alföldi András kelta előzményekre vezeti vissza.

83 A pannóniai anyagra főleg a 4. század végén - 5. század elején jellemző ez a peremkiképzés. Ilyen peremmel sokféle forma készülhet. A miénk egy karcsú, szűk nyakú korsóforma, mely a kora római előzményekből fejlődött ki. Legközelebbi analógiáit a leányfalui őrtoronyban találjuk meg. Itt a műhely nemcsak besimítva, de szemcsés, érdes felülettel és mázas kivitelben is gyártja. Carnuntumban nyakán függőleges simítással gyakori. Mind a határ menti limes táborokban és őrtornyokban, mind a provincia belsejében megtalálható. A besimított díszítésű kerámia kedvelt edényformája. Szombathelyen egy 5. század közepi műhely közelében besimított peremet ismerünk, mázpöttyökkel. Legkésőbbi változatai az 5. századi tokodi műhely bekarcolt hullámvonallal díszített durva, szemcsés edényei.

84 A budakalászi edény csak simított felülettel s nem besimítással készült, kora valószínűleg a 4. század végére tehető. A III. t. 2. számú nyaktöredék szűk nyakú, egyfülű korsóformához tartozik, melynek nyakán borda fut körbe. Hasonló töredéket Budakalászon a mázas kerámiánál is találunk (III.t.5.). Edényünk szürke színű, kívül az anyaggal egyszínű, elég kopott függőleges simításnyomokkal. A forma provinciális római eredetű, üveg-, ill. fémedényeket utánoz. Pereme különböző lehet, többnyire tölcséresen kihajló. Szürke, díszítetlen változatban a 4. század elején tűnik fel, mázas kivitelben a század második felének temetőiben gyakori, míg a század utolsó harmadában és az 5. század elején főleg besimított díszítéssel készítik e korsót. Alföldi András „hunkori" korsónak nevezte ezeket a nyakukon függőleges simítással, vállukon gyakran rácsmintával díszített, 4. század végi - 5. század eleji edényeket. Simított felületű töredékünk a 4. század közepére, második felére jellemző leginkább. A forma telepeken és temetőkben egyaránt előfordul.

85 Bögrék: (IV.t.4.) A IV.t.4. számú edény kihajló peremű kis bögreforma, a házikerámiánál már ismertetett bögrék (ld. IV. 2.) kisebb változata. Felülete összefüggően (függőleges 275