Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

V.t.5.: Lapos fedőtípus, pereme helyenként kicsit szögletesre vágva (helyenként lekerekített, nem egyforma). Apró kavicsokkal soványított, hólyagosra égett anyaga, barnás-vörös színe ugyanolyan, mint az őrtorony késő római edényeié. Hasonló formájú fedőket késő római erődök anyagában találunk, pl. Dunabogdányból, Keszthely-Fenékpusztáról, egy késő római földbemélyített ház padlószintjéről, Klosterneuburgból, Carnuntumból stb.

69 VI.t.6: Alávágott peremű, kicsit magasabb fedő. Anyaga jól iszapolt, helyenként kavicsos, csillámos. Szürke színű. Ez a peremkiképzés a behúzott peremű tálaknál is gyakori. Hasonló fedőket ismerünk, pl. Leányfaluról, Dunabogdányból, Ács-Vaspusztáról stb.

70 A limes-mentén több helyen is előfordul, pl. Carnuntum, Klosterneuburg. Dél-Pannoniában s az aldunai táborokban is feltűnik. Az analógiák rétegtani adatai alapján használata az egész 4. századra jellemző. Itt a Dunakanyar Valentinianus korban épített őrtornyaiban és táboraiban a 4-5. század fordulójáig is tovább él.

71 Összefoglalás: A budakalászi őrtorony házikerámiája mind formáját, mind anyagát tekintve nagyon egységes. Legtöbb tál alul kónikus aljú, mély tálforma. Nagy részük vízszintesen kihajló peremű, melyek között két lapos tál is található. Van egy átmeneti típus is az egyenesen álló, duzzadt peremű tálak és a bikónikus tálak között. Hasonló a helyzet a bögréknél és fazekaknál is. Valamennyi ugyanaz a kihajló peremű, felső harmadban szélesedő forma. Pereme két csoportra osztható. Egyszerű kihajló peremű, ill. profilált, fedőnek kiképzett peremű. Hasonló formájú és peremű fazék mindkét csoportban van, sőt a profilált peremkiképzés főleg a fazekakra jellemző Szinte valamennyi edény szürke színű, néha barnás árnyalattal. Anyaguk keményre égetett. Gyakran apró kavicsos, csillámos, elég jól iszapolt, vagy egy másik csoport hólyagosra és lyukacsosra égett. Többségük másodlagosan égett. Koruk az analógiák alapján a 4. század második felére-végére jellemző, némelyik forma megérte az 5. századot is. Valamennyi szokásos római forma. Házikerámiából többnyire főzőedények, fazekak, bögrék készülnek, hozzájuk illő fedőkkel. Általában elég sok a tál is. Korsó máshol is kevesebb készül, itt Budakalászon viszont egy darab sincs. A házikerámiához besorolható edények anyaga és kivitele változott a késő római kor folyamán. A jó kidolgozású, homokkal soványított edények mellett nő a száma a durvább anyagú és kidolgozású edényeknek. A technikai színvonal csökkenését jelzik a rosszul égetett, hólyagos, lyukacsos felületű, vagy rétegesen égett darabok a 4. század végén. Megjelennek a lassú korongon készült edények is. 274 SÍMÍTOTT FELÜLETŰ, ILL. BESIMÍTOTT DÍSZÍTÉSŰ KERÁMIA: Budakalászon elég kevés töredék készült ilyen felülettel. Simított felület egy kiegészített, behúzott peremű tálon, egy egyenesen álló, tagolt felsőrészű tálon, valamint egy bikónikus tálon, három korsótöredéken és egy-egy bögre, ill. fazékperemen, valamint két oldaltöredéken figyelhető meg. Besimított díszítés egy korsónyakon található. Néhány simított felületű töredék kora bizonytalan. Az őrtoronyba beásott gödör betöltéséből való ugyanis négy simított töredék és egy besimított darab.

72 Ezeket Soproni Sándor egyértelműen késő rómainak vette fel. A Topográfia ugyanakkor a gödröt, mint az őrtorony előtti kora római bennszülött telephez tartozó objektumot tárgyalja.

73 A gödör anyaga valójában nagyon vegyes. Sok, kora római edény töredék, sigilláta utánzatú tál, 3. századi szemcsés kerámia, hullámvonalas és seprűmintás edények, kézzel formált fazekak és fedő mellett 4. századi mázas oldaltöredék (Kat.53.), késő római vízszintes tálperem (II.t.8.), valamint simított, fényes, bikónikus tál (II.t.L), simított oldaltöredékek, ill. egy besimított nyaktöredék (III.t.3.) található benne. A gödör anyaga tehát teljesen kevert, az egyes simított töredékeket anyaguk alapján kell megpróbálni szétválasztani. A budakalászi simított edények színe világosbarna, néha szürke. A világosbarna edényeken kívül az anyag színével egyező, fényes, összefüggő simítás látható (IV.t.4.), néha a vízszintes simítás nyomai is megfigyelhetők, pl. a bikónikus tál, tagolt felső részű tál (1/5, II/l). Egy kívül világosbarna oldaltöredéknek a belseje már sötétszürke s összefüggő fényes a felszíne (Kat. 63). Ez a fajta simítás az őskori edények felületére emlékeztet, nem díszítés, csak felületkezelési technika. A besimított töredék anyaga szürke, kívül viszont világosbarna, fényes felületű, amin sötétebb, vastagvonalas besimítás látható. Néha egy edény két töredéke különböző színű (egyik barna, másik szürke), attól függ, hogy sikerült az égetés (IV.t.7.). A behúzott peremű tál (1/1) világosszürke színű, törése barnára égett. Egyetlen töredék teljesen szürke színű, kívül fényes, sötétebb, fekete simítással (Kat. 64). Fényes fekete simítás szerepel a kézzel formált töredéken is, mely barna színű anyagból készült, kavicsos, durva kivitelben (Kat. 65). Valamennyi korongolt, simított töredék jól iszapolt, keményre égetett, néha apró kavicsos anyagú. A házikerámiára és a mázas edényekre jellemző hólyagosra, lyukacsosra égetett kivitel a töredékeknek kb. a kisebbik részére jellemző. Tálak: Egy kiegészített, behúzott peremű tál, egy hasonló formájú, egyenesen álló, tagolt felső részű táltöredék és egy bikónikus tálperem tartozik ide. Az I.t. 1. típus behúzott peremű tál, alja kónikus, mint valamennyi budakalászi tálnak. A forma a behúzott peremű tálaknál mélyebb s meredekebb falú. Az egyenesen álló, osztott peremű tálakhoz csak az