Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

elterjedt típus. A 4. században sokkal kevesebb van belőle. A késő római korban, bár még mindig a szemcsés, keményre égetett anyagú a legtöbb, már simított és mázas kivitelben is gyártják. A környéken Dunabogdányból ismerünk hasonlót, simított felülettel, ül. házikerámiából.

54 Leányfalun, Pilismaróton és Tokodon e műhelyekre jellemző késő római „S" profilú tálaknak van néha hasonló, kónikus aljuk, de a peremkiképzésük más. Valamennyi házikerámia.

55 Simítva Carnuntumból is előkerült még hasonló, de nem pont ugyanilyen tál. Mázas felülettel csak Budakalászról és Tokodról ismert. Koruk a 4. század második felétől az 5. század elejéig terjed, sőt Szlovéniában 4-6. századi kerámiában is tovább él.

56 A II.t.8. és K.19. számú vízszintesen kihajló, hullámosra kiképzett peremtöredékek a 4. századra jellemző, vízszintesen kihajló peremű lapos tálak sorába tartoznak. Itt Budakalászon a lapos tál két méretben készült (Szá: 15 cm, ill. 20 cm). A forma főleg mázas kivitelben gyakori, de előfordul házikerámiában is.

57 A leányfalui fazekasműhely kedvelt típusa. A perem szélének hullámos kiképzése is jellemző erre a műhelyre.

58 A forma már a 4. század közepén feltűnik a késő római telepeken és temetőkben, de a peremszéli benyomkodások, hullámos kiképzés a legkésőbbi változatra jellemző, a 4. század végén - 5. század elején, ld. Leányfalu, Tokod, Pilisszántó stb.

59 Az 5. századi afrikai sigilláták között találkozunk hasonló lapos tálakkal.

60 Bögrék: IV-V.t., 2. kép Első csoportjuk kihajló peremű, felső harmadban szélesedő forma (IV.t.2-3) és K.30. A 3. típus a legkisebb (szájátmérője 10 cm). A 2. típushoz hasonlókat a mázas kerámia között találunk (Id. l.tip.), a IV.t.8. pedig ugyanaz a forma, kicsit szélesebb talppal s felfelé álló, nagyon enyhén profilált pereme már átvezet a másik csoport, fedőnek kiképzett peremű edényeihez (ld. V.t.l.). Valamennyi a házikerámiára jellemző típus, más kivitelben ritka. Budakalászi sajátosság, hogy mázas felülettel legalább annyi található, mint házikerámiából. A két csoport anyaga is nagyon hasonló. A forma kora római előzményekre vezethető vissza.

61 A késő római kerámiában gyakran előfordulnak ilyen bögrék más erődökben, táborokban is, pl. Intercisa, Keszthely-Fenékpuszta, Ács-Vaspuszta. A Pilismarót-malompataki műhely a 3. típushoz hasonló, kis bögréket gyártott. Ugyanilyen kis bögréket gyártottak pl. Tokodon és Mauternben is a 4. század végén - 5. század első felében, Tokodon talán tovább is.

62 Ép edényeket főleg a temetőkben találunk, pl. Pécs, Csákvár, Intercisa stb.

63 Kora az analógiák alapján a 4. század második felére, végére tehető. A bögrék másik csoportja (IV.t.8., V.t.7., Kat. 43.) és az ugyanolyan peremkiképzésű fazekak (V.t.4-6) szintén felső harmadban szélesedő formák, de peremük ferdén felálló, profilált, fedőnek kiképzett. A IV.t. 8. típus átmenet a bögrék két csoportja között. Felfelé álló pereme nagyon enyhén profilált. Ugyanez a típus mázas kivitelben is előfordul itt (ld. V.t.l.). A csoportba tartozó edények szájátmérője alapján nem lehet eldönteni, hogy bögre-, vagy fazékformához tartoznak-e. Méretük nagyjából azonos (szá: 1213 cm). Egyetlen nagyobb fazék (Kat. 47.) található csak köztük, melynek nyakán mázcsíkot láthatunk (szá: 16-17 cm). Az analógiák alapján úgy tűnik, hogy a telepkerámiában többnyire fazekakon alkalmazzák ezt a peremkiképzést, bögrék főleg a temetőkben találhatók, pl. Intercisa, Pécs stb. M A késő római kerámia szokásos típusa, mind peremkiképzését, mind formáját tekintve. Főleg a házikerámiára jellemző, mázas kivitelben ritka. Rétegtani adatok alapján Pannoniában és a környező provinciákban a 4. század elejétől az 5. századig, sőt egyes helyeken a 6. századig használták ezt a peremkiképzést.

65 Megtaláljuk a környező limes táborokban s őrtornyokban is, pl. Dunabogdány, PilismarótMalompatak, Ács-Vaspuszta. Ez utóbbi helyen mind a legkorábbi, Constantinus dinasztia idejére tehető rétegekben, mind a legkésőbbi, 5. század eleji, már a tábor feladása után használt tároló veremben vannak ilyen típusú peremek.

66 A formán belül ritkább változatot képvisel az V.t.7. számú edénye. Nyakán bekarcolt vonalak láthatók, pereme is kicsit más, mint a többinek. Bekarcolt vonalakkal díszített analógiát csak Tokodról ismerünk, de hasonló peremkiképzésű bögre máshol is gyakori, pl. Pilismarót, Ács-Vaspuszta, Carnuntum, Szombathely, Bölcske stb.

67 Kora ugyancsak a 4. század második felére - 5. század elejére tehető. Budakalászi töredékünk anyaga nagyon lyukacsosra égett, rossz minőségű, késői gyártmány. Fazekak: (IV-V.t.) Változatos peremű és formájú típusok tartoznak ide. A IV.t.10. számú edénye kicsit alávágott peremű, széles vállú forma. Hasonló peremmel a bögrék között is találunk egy edényt (IV.t.9.). Az 1. századi seprűdíszes fazekaknak volt hasonló pereműk. A 4. században már ritkábban használják.

68 Budakalászi töredékünk másodlagosan égett anyaga alapján biztosan késő római. A bögrék második csoportjánál már volt szó a profilált peremű, vállban szélesedő fazéktípusról (ld. V.t.4-6). A táblákon bemutatott edényeken kívül van még egy peremtöredék (Kat.47.), amely sajnos túl kicsi a rajzoláshoz. Nyakán sötétzöld mázcsík bizonyítja, hogy Budakalászon mázazták is ezt a formát. Szájátmérője kb. 16-17 cm és vastagabb falú, mint a fent ismertetett edények. Analógiái ugyanabban a korban kereshetők. Fedők: (VI.t.5-6., 2.kép, Kat.58.) Egy kiegészített ép fedő (V.t.5.) és két egyforma, alávágott peremű fedő töredékei (VI.t.6.) képviselik Budakalászon a korongolt fedőket. 273