Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
máz alapján nem lehet, csak az egyes műhelyek anyagát tudjuk néha szín alapján elkülöníteni. A 370-es évek elején épült Budakalász - Luppa csárdai őrtoronyban kezdetektől fogva jelen van a mázas kerámia, egészen az őrtorony 5. század első negyedére tehető pusztulásáig. Ezen belül pontosabban keltezni a formákat nem lehet. Valamennyi sokáig használatos, jellemzően római edényforma. A máz színe nem oldja meg a problémát, mivel a sötétebb zöld szín a fazekakra és bögrékre, a világosabb sárgás-barna, ül. zöldes-barna szín viszont a tálakra és korsókra jellemző. A szín tehát itt inkább a formákhoz, nem pedig korszakokhoz kötődik. Legtöbb edényünket az analógiák alapján még az 5. század első felében is használták. II. HÁZIKERÁMIA Az edényeknek a 30,8%-a (20 db) a házikerámiához tartozik. Anyaguk nagyon egységes. Valamennyi keTálak: Az I.t.8. edény átmenet a kora római gyűrűs peremű tálak és az 5. századi bikónikus tálak között. Peremkiképzése az I.t.7. és a Il.t.l. számú bikónikus tál duzzadt pereméhez egyaránt hasonlít, de az edény arányai mások. Az egész tál laposabb, mint a bikónikus edény és anyaga alapján még a korábbi, 4. századi edényekhez köthető. Hasonlót gyártott a leányfalui műhely a 4. század végén - 5. század elején, simított sávokkal díszítve. Pilismarót-Malompatakon házikerámiából készült ilyen menyre égetett, némelyik jól iszapolt, homokkal soványított, de a többség apró kavicsokkal vagy sóderrel soványított, gyakran hólyagosra vagy lyukacsosra égett. Gyakori a késő római kerámiára máshol is jellemző fehér mészszemcsés soványítás is. Színük szürke, néha barnás-szürke. Általában másodlagosan égettek. (5. ábr.) A formát tekintve a tálak között legtöbb a vízszintes peremű tál. Egy részük kónikus aljú (II.t.3,5.), kettő darab pedig lapos tál (II.t.8.). Ide tartozik még az ugyancsak kónikus aljú, duzzadt peremű tál (1/8), mely átmenet a gyűrűs peremű és bikónikus tálak között. Korsótöredék nincs. A bögre-fazék típusok többsége profilált peremű, vállban szélesedő forma (IV/8, V.t.4-7). Egyszerű kihajló peremmel főleg bögrék készültek (IV.t.2-3,). Csak egy fazék kihajló, kicsit alávágott peremű (IV.t.10). Fedő mindössze három van (VI.t.5-6). tál, felső részén két bekarcolt hullámvonallal. Ez már közelebb áll a bikónikus edényhez. Keszthely-Fenékpusztán az északi kaputorony omladékából került elő hasonló töredék, 4. század végi - 5. századi rétegből. 52 A II.t.3,5. számú töredékei vízszintesen kihajló peremű, vállban megtörő, alul ugyancsak kónikus formájú táltípushoz tartoznak. A perem szélén egy bekarcolt vonal fut körbe. Színük szürke, anyaguk apró kavicsos, csillámos. A forma előzményei megtalálhatók a kora római, 2-3. századi házikerámiában. 53 Ekkor még széles körben A házikerámia kidolgozási mód szerinti megoszlása 5 272
