Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

2. kép. Profilált peremű bögrék s fedő (Kat.28,36,40, 59) Profilált peremű bögre-fazék, V.t.1-3. típus és Kat.47.: profilált, fedőnek kiképzett peremű, ugyanolyan, felső harmadban szélesedő formájú edények, mint az előző. Egy kiegészített bögre és három peremtöredék sorolható be ide. Ez utóbbiak, főleg a 3. számú, már inkább fazekak. Ilyen peremkiképzés a fazekaknál gyakoribb. Az ép edény (V.t.l.) egész felülete lekopott, érdes, csak alul és belső részén maradtak máznyomok. A három peremtöredéken is csak mázcsíkokat és pettyeket láthatunk, összefüggő máz még a peremeken sincs. A forma Budakalászon legalább annyira jellemző a házikerámiára, mint a mázas edényekre. Még a mázas edények anyaga is keményre égett és kavicsos. Színük vöröses-barna, ill. szürkésbarna, előzőhöz hasonló. Az analógiák között nem találtam mázas edényt, így a formát részletesebben a házikerámiánál ismertetem. Fazék: (Vl.t.l., 3. kép) Kiegészített, ép edény. Felső része foltosán mázas, alul csak csíkokban folyt rá. 3. kép. Mázcsíkos fazék (Kat.39.) Vállába égetéskor benyomódhatott egy másik edény talpa. A kihajló peremű bögrék nagyobb változata, erősebben kihajló peremmel s jobban kiszélesedő profillal. Anyaga szerint a házikerámiához sorolhatnánk, de kívül foltosán, ill. csíkokban mázas. Az edény, szokásos római típus, már a 2-3. századi kerámiában előfordul, érdes felületű, szemcsés anyagból.

46 A 4. században jól iszapolt csillámos, ill. szemcsés, kavicsos anyagból egyaránt készül. A simított, ill. besimított kerámiának is kedvelt formája. Mázas kivitelben csak Budakalászról ismerjük eddig.

47 Szemcsés házikerámiából még a szomszédos morva területen is gyakori, pl. Veiké Nemcice.

48 Az analógiák alapján használata a 4. század végén és 5. század elején is általános még. Ezen belül a mázas edényeinket egyelőre nem tudjuk pontosan elhelyezni. Az 5-6. században az ún. horreum kerámiában él tovább a forma bekarcolásokkal és fenékbélyeggel díszítve.

49 A profilált peremű fazéktöredéket (K.46.) az analógiákkal együtt a házikerámiánál ismertetem. A másik fazéktöredék lapos talp, kívül ráfolyt, sötétzöld mázzal (VI.t.9.). Összefoglalás: A budakalászi mázas edények anyaga, színe és máza egységes. Formái egy-két vezető típusra korlátozódnak. Mindezen felül a mázazás módja az, ami egyértelműen bizonyítja, hogy egy műhelyben készült edényekről van szó. Ehhez kapcsolható még, hogy az edények anyaga и.о. kivitelű, mint a házikerámiáé s formái is hasonlóak. Sok olyan edényt is mázaznak, melyet más lelőhelyeken csak házikerámia kivitelben találunk. Nagyon valószínű tehát, hogy mind a két edénycsoportot ugyanarról a helyről szállították Budakalászra, esetleg helyben gyártották. A simított felületű edények között csak két tál s egy bögre sorolható hasonló típusba (anyaguk is hasonló). A környéken működő fazekasműhelyek kerámiája (ld. Leányfalu, Pilismarót, Tokod) nem sok hasonlóságot mutat anyagunkkal. Aquincumból sem közölték még olyan késői kemence anyagát, mely ugyanilyen csíkosán mázas edényeket gyártott volna. A mázas kerámia az egyik legjellegzetesebb késő római kerámiafajta. Néhány lelőhelyen már a 4. század első felében feltűnik Pannoniában, de nagy mennyiségben csak a század közepétől használják. Használata az 5. század első felében még bizonyítható.

50 A formák előzményei között találjuk a fém- és üvegművesség termékeit (ld. korsók), valamint a Mediterraneumból importált terra sigillata chiara típusokat (ld. tálak). A máz színe általában a század első felében még sárgás-barna, barna, majd a század második felében, végén már dominál a zöld máz. (De ugyanakkor az 5. század elejéről is ismerünk barna mázas edényeket.) Ezen belül pontosabban keltezni 271