Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
gilláták utánzatai. 34 A 4. században divatként terjedtek el újra, igen széles körben. A környéken a leányfalui műhely sokféle változatban egész készleteket gyártott belőle. 35 A többi őrtoronyban és táborban is gyakori, pl. Dunabogdány, Tokod, Ács-Vaspuszta stb. Carnuntumban simított és mázas felülettel egyaránt előfordul. Temetőkben is kedvelt forma. Az érmek tanúsága szerint a 4. század második felére, végére jellemző. 36 Korsók: (IILt.) A mázas kerámiában nincs egyetlen ép korsó sem. A III.t.4. számú korsó majdnem ép edény, csak a pereme hiányzik. Kétfülű, szűk nyakú, vállban szélesedő korsóforma, vállán bekarcolt csíkokkal. Sárgás-barna máza az edény felső részén égett, alul még elég nagy foltokban látható. (1. kép) A szűknyakú egy,- Ül. kétfülű korsók a mázas kerámia kedvelt formái. A 4. számúhoz hasonló, gallérból induló, kétfülű formának többnyire egyenesen álló, vagy enyhén kihajló pereme van. Sajnos a mi edényünkhöz hasonló forma ritka. A kétfülű korsók vagy hengeres testűek, vagy pedig gömbölyűbbek. Ép edényeket főleg a temetőkből ismerünk (Csákvár, Tokod, Somodorpuszta, Szentendre, Intercisa, Budakeszi stb.). Korukat a mellékletként sírba tett érmek alapján a késő római temetőkben i.sz. 360-380 közé, ill. ez után tehetjük. 37 Leányfalun hasonló fülű, de alul hasasodó korsók, bekarcolt hullámvonal díszítéssel még az 5. század elején is megtalálhatók. 38 A déli limesnél, ill. az Al-Dunánál is gyakori ebben az időszakban. 39 A forma a Rajna vidéki üvegedények agyagutánzata. A mázas kerámián belül elterjedését és kor1. kép. Égett, mázas korsó (Kat.23.) meghatározását Bonis É. foglalta össze a tokodi mázas kerámia ismertetésekor. 40 A késő római kerámiában gyakoribbak az egyfülű, szűk nyakú korsók, melyeknek nyakán kiugrás vagy borda fut körbe. Egyik nyaktöredékünk (III.t.5.) ilyen forma. Szürke színű, lyukacsos felszíne alapján égett mázra következtethetünk. Az ilyen korsók pereme többnyire tölcséresen kihajló. A forma üvegedény előzményre vezethető vissza. A pannóniai temetőkben a 330-as évektől a 380-as évekig megtalálhatók. 41 A limes táborok, őrtornyok, telepek rétegtani adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a forma mázas változatban a század második felétől tűnik fel, és párhuzamosan használják a század utolsó negyedétől az 5. század első negyedéig a simított felületű, ill. besimított díszítésű, hasonló típusú korsókkal. 42 (Budakalászon is van egy ilyen simított korsónyak, ld. III.t.2.) A másik nyaktöredék (III.t.6.) is szűk nyakú, egyfülű korsóhoz tartozhatott, vállán ugyancsak két bemélyített vonallal. Formája tojás alakú. Sárgás-barna máza kopott, de összefüggő. A leányfalui műhely gyártott hasonló mázas edényeket egy, ill. két füllel, bekarcolt hullámvonalakkal. A limes menti táborokban is gyakori a mázas edények között ez a forma, pl. Ács-Vaspuszta. Keltezése a fentihez hasonló. 43 A talptöredékeknél nehéz megállapítani, hogy korsóhoz vagy bögréhez tartoztak-e. Kettőt soroltam be a korsókhoz (III.t.7-8.). Az egyiken sötétzöld, a másikon sárgás - barnás - zöldes máznyomok, csíkok láthatók. A 7. számú edény külsejét a máz alatt sima, fényes feketés bevonat borítja. Bögrék (IV-V.t.) A bögrék fele kihajló peremű, vállban, ill. felső harmadban szélesedő típus (IV.t.l, 5-6., 9.sz.). Pereme és mérete mind a háromnak különböző. Az 1. számú ép edény válla szélesebb, talpa behúzottabb. (Szájátmérő duplája a talpátmérőnek.) Peremén és vállán nagyobb mázfoltok, helyenként összefüggő, alul csak mázpötytyök. Enyhén kihajló peremű, kevésbé vállasodó forma az 5. típus, melynek talpa sajnos hiányzik. Már a nyakán is csak mázcsíkok vagy pöttyök vannak. A 6. számú kis egyfülű bögre, melynek peremét és nyakát világos sárgás-barna máz borítja. Színük szürke vagy rétegesen égett vöröses-barna - szürke - vöröses-barna. A máz színe sötét, zöldes-barna. (2. kép) A forma főleg a házi kerámiára jellemző, ld. 2,3,7,9. típusok, néha simított felületűek (4. tip.). A mázas kivitel budakalászi sajátosság. Az analógiáik is többnyire szürke szemcsés, vagy jól iszapolt csillámos anyagból készültek. Késő római temetőkből ismerünk ép edényeket. Általában fül nélkül készültek, néha füllel is használták. 44 A IV.t. 9. edény szélesebb vállú, alávágott peremű forma, lehet fazék is. Külsején csak egy db zöld mázpötty. Budakalászon van egy ugyanilyen peremű, de nagyobb fazékforma a házikerámiában (ld. IV.t.10.). Hasonlókat 4. századi telepeken találunk. 45 Koruk az analógiák alapján a 4. század második felére, végére tehető. 270
