Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

MEGHÍVÓ SASHEGYI SÁNDOR RÉGÉSZ A PILIS VIDÉK ŐSI TÖRTÉNETÉNEK FÁRADHATATLAN KUTATÓJA SÍREMLÉKÉNEK ÜNNEPÉLYES LELEPLEZÉSÉRE POMÁZ, 19Í0. JÚLIUS l&C DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR ROM. KAT. TEMETŐ MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRT. MÚZEUM DUNAKANYAR INTÉZŐBIZOTTSÁG SZENTENDRE JÁRÁSI TANÁCS V. 9 PESTMEGYE! IDEGENFORGALMI HIVATAL POMÁZ KÖZSÉGI TANÁCS V. t. 9. kép. Meghívó Sashegyi Sándor síremlékének leleplezésére. képzelt múzeum anyagának gyűjtésével, felügyeletével bízott volna meg.

47 Pontosan nem derül ki az iratokból, hogy a „tudományos kisegítő munkaerő" milyen munkavégzést takar. A pomázi gyűjtemény őrzésén kívül valószínűleg bekapcsolódott a „régészeti figyelőszolgálatba", és az ásatásoknál, terepbejárásnál volt segítségére Soproni Sándornak. 1955. március 1-től Sashegyi Szentendrére került, átminősítették mellékfoglalkozású restaurátornak, mivel Benke Sándor hivatalsegédtől - aki, mint már írtuk, restaurálási munkát is végzett -, megvált a múzeum. Az ásatások során ugyanis nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, amelyeket restaurálás nélkül nem lehetett leltározni. Restauráló műhelynek a múzeum udvarán álló kis épületet rendezték be. Itt dolgozott Sashegyi. Ez az épület a mostani templom melletti udvari kapu és a kerítés helyén állt az új szárny építése előtt.

48 Sashegyi Sándor élvezhette a restaurátori munkát, mert újításokat vezetett be. Egyik újítási javaslatát 1955-ben a Múzeumi Híradónak is beküldte közlésre. 1957 végén Sashegyi Sándor beteg lett. 1958 januárjától már nem tudott dolgozni, június 30-án meghalt. Hagyatékából kéziratainak jó része a Ferenczy Károly Múzeumba került. Az összegyűjtött régészeti tárgyak egy részét már életében, pl. 1956ban behozták a múzeumba, a hagyaték más részét, pl. a könyveit halála után megvásárolták. Tekintélyes nagyságú könyvtárát a Nemzeti Múzeum vette meg 20000 Ft-ért az özvegytől. Néhány könyv és folyóirat a Ferenczy Károly Múzeum könyvtárába is jutott. Sok régészeti témájú kéziratát a Ferenczy Múzeum Adattára őrzi. (9. kép) Érkezési időrendben Deisinger Margit következne a múzeumi munkatársak bemutatása sorában, de mivel ő hosszabb ideig volt a múzeum muzeológusa, mint más munkatársak, majd igazgatója lett a múzeumnak, őt vettem későbbre a sorrendben. Dr. Baksay Leona (1958-1959) Sashegyi Sándor halála előtt kb. egy hónappal „súlyos betegségére való tekintettel fizetés nélküli szabadságra ment". Valószínűleg az így felszabaduló státuszt felhasználva 1958. június 1-től a Művelődésügyi Minisztérium „ideiglenesen" Szentendrére helyezte dr. Baksay Leona botanika szakos muzeológust.

49 Tudományos munkájának területe a növényrendszertan, a fajfejlődés és a fajkeletkezés és fajvándorlás cytológiai módszerekkel való vizsgálata volt. Ennek az irányzatnak akkor ő volt egyedüli képviselője az országban - írta önéletrajzában.

50 Munkatervéből és úti jelentéseiből kitűnik, hogy a Dunazug-hegység növényvilágát kutatva bejárta természetesen jórészt gyalog - a környék hegyeit, dombjait. 2-300 növényt meghatározott, begyűjtött, lepréselt a tervezett Dunazug növényvilágát bemutató kiállításhoz. Foglalkozott a „nemesített gyümölcsök származása és vadon élő őseik, tekintettel Szentendrére" című témával és erről előadást is tartott. Olyan fajokat is felfedezett, melyekről addig nem tudták, hogy ezen a vidéken is honosak. Valószínűleg ő hívta fel a múzeumi kollégák figyelmét a korábban felfedezett híres, jégkorszakból megmaradt Szentendrei Rózsára. Erről a növénytani ritkaságról, mely a világon egyedül nálunk lelhető fel, Baksay Leona újságcikket is írt."

51 A ragadós, szőrös levelű vadrózsafaj több tízezer évet vészelt át. A jégkorszak utáni növénytakaró maradványa. Érdekessége, hogy nem kereszteződik más rózsákkal. Régen igen elterjedt volt. Sokáig rejtőzködött az emberek szeme elől"- olvashatjuk. Trautmann Rezső építész lett figyelmes a virágra az 1920-as években, dr. Antolik Arnold polgármester villája építésekor. Meghatároztatta egy botanikus barátjával. „Azóta ennek a virágnak Rosa Sancti Andrea (Szentendrei Rózsa) a neve" - írja. Még ebben az évben, 1958-ban, a múzeum a Természetvédelmi Tanácstól 10 tövet kér a Szentendrei Rózsából, és más itt honos cserjéből, hogy elültessék és szaporítsák a múzeum udvarában. Sajnos, ezek a cserjék 1969-ben már nem voltak meg. Baksay Leona valóban csak ideiglenesen, azaz még egy évig sem maradt a Ferenczy Károly Múzeum dolgozója. A Kertészeti Kutató Intézet hamarosan tudományos státuszt biztosított számára, 1959. április 15-ével kikérték, s eltávozott. Sajnos a fél restaurátor státuszt viszont jó pár évig nem kapta vissza a múzeum. A múzeumok központi irányításában közben változás állt be. 1953. február l-jével életbe lépett a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának 25/1952 számú törvényerejű rendelete, amely „elrendelte a Múzeumi Központ megszüntetését és az egész múzeumügynek a Népművelési Minisztérium hatáskörébe való átadását".

52 Egy későbbi körlevél pedig arról értesíti a múzeumokat, hogy „megszűnt a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja elnevezés, helyette a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya megalakult. Ezt kell feltüntetniük levelezésükben."

53 A rendelkezés kimondja, hogy „Tudományos kér26