Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
10. kép. A „Magyar Tanácsköztársaság" с kiállítás meghívója (1959). désekben a vidékieknek az országos múzeumokhoz kell fordulni, de pl. anyagszállítás a múzeumok között a Múzeumi Központ (ill. Főosztály) engedélyezésével történik". 54 Ezzel a rendelettel a vidéki múzeumok helyzete részint bonyolultabbá vált, mert minden múzeumi szakág új „főnököket" kapott, több helyről kértek jelentéseket, kimutatásokat. Részben viszont előnyt is jelentett a szakterületek számára az új főhatóság, mert támogatást kaphattak az országos múzeumoktól. Mint alább látni fogjuk, a néprajz területén ez következettbe. (10-11. kép) Deisinger Margit, Onódi Bélámé (1955-1967) Korábban, a néprajzi leltárkönyvi bejegyzések alapján, - mivel az ő kézírásával készültek - azt gondoltuk, hogy Deisinger Margit 1954-ben már a múzeum alkalmazottja volt. 55 Az irattár tanulmányozása során ez a feltevés módosult. Kiderült, hogy 1955. április 25-én lépett a Ferenczy Károly Múzeum szolgálatába. 56 Soproni Sándor viszont már 1953-ban felvette vele a kapcsolatot, hogy gyűjtsön a múzeum számára néprajzi tárgyakat, mivel eddig a múzeumnak - a jelentésekből tudjuk - egyetlen néprajzi tárgya sem volt. Deisinger Margit el is vállalta a munkát és szerb népviseleti tárgyakat gyűjtött, természetesen a Ferenczy Múzeum tárgy vásárlási pénzén. 1954 végén, mikor a következő év munkatervét összeállították, a Néprajzi Múzeum, - melynek akkori igazgatója Balassa Iván volt, - mint szakmai bíráló, a néprajz ügyének előmozdítására a következőket javasolta Soproninak: „A szerbség anyagát gyűjteni kell, Tökölig, Érdig. Vegyék fel a kapcsolatot Deisinger Margittal, a Néprajzi Múzeum muzeológusával, aki az egész ország területén ilyen munkát végez, másrészt szerbül perfektül tud." 57 Két hetet erre a gyűjtésre be is állítottak Deisinger Margit számára a Néprajzi Múzeum munkatervébe. 58 Deisinger Margit egyébként - akárcsak Soproni Sándor - Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1951. január 30-án kapta kézhez a diplomáját (három nappal később, mint Soproni), néprajz-újkori művészettörténész szakon. 59 A Néprajzi Múzeumban azonban már egy fél évvel korábban (1950. július 4-től) kezdett el dolgozni. Amikor tehát 1955-ben, Frank János távozásával szinte egy időben munkába lépett, a múzeum duplán nyert vele, mert szakszerűen végezte a néprajzi gyűjtést, s a vele járó nyilvántartási munkákat, de tökéletesen tudta rendezni a képzőművészeti kiállításokat, gyűjteni és leltározni a műveket is. Onódi Bélával 1957 márciusában kötött házassága révén aztán még közelebb került a művészi társadalomhoz. Férjhezmenetele után Onódi Béláné néven szerepel az iratokban. Mielőtt Deisinger Margit a Ferenczy Károly Múzeumhoz jött, 1954 szeptemberében Domonkos Ottó nagyarányú gyűjtést végzett Szentendrén. Feldolgozta, végigfényképezte egy gyertyaöntő és mézeskalácsos kismesterség munkafolyamatait. S mivel a stearint és paraffint a gyertyaöntéshez Domonkos11. kép. Meghívó a Sajtókiállításra (1959). 27