Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

lévő, magasra húzott, hegyes fülek a kultúra fiatalabb szakaszának jellemzői és általában a hason ülő fülekkel együtt jelentkeznek,

11 egyes vélemények szerint ez a díszítés a Vatya kultúrában él tovább.

12 Hasonlóan, bordával, illetve két füllel díszített példány került elő Hatvanban,

13 Hatvan-Boldogon,

14 borda nélkül Debrecen-Nyúláson.

15 Különböző díszítéssel ellátott példányok kerültek elő Hatvan városában itt mind a nyaktőnél, mind pedig a legnagyobb kiszélesedés vonalában lévő szalag-, illetve álfülek előfordulnak.

16 A 4. melléklet szinte pontos mása Tarnaméra-Uszoda lelőhelyről ismert.

17 A tálak esetében a fő típust az ún. svédsisak-alakú tál jelenti (3., 7., 10. és 13. melléklet). A tápiósági sír táljai 1 füllel vannak ellátva (a 10. melléklet esetében letörött), egyébként díszítetlenek. A forma a kultúra sok lelőhelyéről ismert: Tarnaméra-Uszoda,

18 TiszalucDankadomb,

19 Örvény-Temetődomb.

20 A 13. melléklet is inkább határozható meg svédsisak-alakú tál alsó részének, mint behúzott peremű tálnak, bár az utóbbi sem ismeretlen a Hatvani kultúra leletanyagában.

21 A tálfazék vagy széles szájú fazéknak nevezett forma (5. melléklet) a Hatvani kultúra formavilágának jellegzetes darabja.

22 Jellemzői a kihajló perem, a hengeres vagy enyhén kúpos nyak, a hangsúlyozott vállvonal, az ívelt test, a két fül, amely a perem alól indul és nyakra támaszkodik (formailag ide tartozik a 8. melléklet is, azonban töredékesen). Többé-kevésbé hasonló változatait megtaláljuk az eddig felsorolt lelőhelyeken,

23 illetve Verseg-Kökényesi úton.

24 A két fül mellett négy kiöntővel ellátott példány került elő Tószegről.

25 A 6. melléklet, amely egy enyhe S-profilú, kihajló peremű, kétfüles (perem alól induló fülekkel) fazék azonban már nem ilyen elterjedt forma. Díszítése (félhold alakú plasztikus borda, illetve hármas csoportban álló bütykök) feltűnően egyezik a 15. mellékletként jelölt bögre díszítésével,

26 formája pedig egyezik a 12. és a 16. edényével (utóbbiak azonban egy fülűek). A kétfülű forma - bár a legtöbb lelőhelyen előfordul - nem gyakori típus,

27 (az alább szóba kerülő fedőhöz hasonlóan déli importnak tartják).

28 A16. edény egyszerű formája széles körben elterjedt a középső bronzkori kultúrákban, azonban seprűzött díszítése jellegzetesen Hatvani.

29 A fedő (9. melléklet) sem tartozik a kultúra jellegzetes leletei közé, Somogyvári pedig egyenesen déli importnak mondja

30 - a hatvani sírokból került elő hasonló,

31 azonban lehet még említeni néhány lelőhelyet: Szihalom, Hatvan, Piliny.

32 Kevés párhuzamot sikerült csak találni a 11. melléklethez (kicsi, belsőfüles bögre), előkerült Túrkevén

33 Vatta-Testhalmon.

34 A dunántúli mészbetétes edények kultúrájának bögréje (14. melléklet) nem egyedi példány, hasonló bögrék tömegesen kerültek elő a Hatvani kultúra lelőhelyein.

35 Valószínűleg a tokodi csoport közvetítésével kerültek a kultúra területére.

36 A gazdagon díszített 15. melléklet díszítése jellegzetesen Hatvani,

37 a különböző bordák, a bütykök (a hármas csoportokat alkotó bütykök) kedvelt motívumok.

38 A kicsi, díszítetlen fülesbögrék (17-19. melléklet) nem tartoznak a kultúra jellegzetes tárgyai közé, legalábbis nem ebben a formában. A Hatvani kultúrára a tölcséres nyakú, gömbös testű példányok jellemzőek.

39 Az itt előkerült enyhe S-profilú forma inkább tűnik a Vatya kultúra sajátjának (a kulturális meghatározás bizonytalansága már máshol is előkerült).

40 A tápiósági sír esetében a két kultúra földrajzi közelsége is inkább azt erősíti meg, hogy e bögrék a Vatya kultúra „imporf'-jaként értékelhetők (mindazonáltal előkerült hasonló forma mind Aszód-Manyikdombon, mind Bag-Peresdűlőn).

41 Igazán jellegzetes párhuzamokat azonban a Vatya kultúra területéről lehet említeni.

42 A sír - a maga jellegzetességeivel (edények nagy száma, az edények szájjal lefelé vagy oldalra fordítása, a nagy amforák szájában levő tálak, bögrék, stb.) - beleillik a kultúra temetkezéseiről eddig alkotott képbe.

43 Egy sírból természetesen nem lehet levonni messzemenő következtetéseket. A kultúra temetkezéseit azonban kevéssé ismerjük,

44 így minden egyes lelet, még ha ilyen, egy sírból álló is, fontos lehet. Valószínűleg a tápiósági sír esetében is egy temetővel állunk szemben, ezt támasztják alá a Hatvani-kultúra temetkezési sajátosságai - a kis sírszámú csoportok, amelyek szabálytalan, rendszertelen temetőket alkotnak,

45 illetve a környéken már többször előkerült sírok.

46 A Hatvani kultúra II. fázisa egyidejű mind a Vatya, mind a dunántúli mészbetétes kultúrával.

47 Az utóbbi évek (évtizedek) kutatásában ráadásul a Hatvani kultúra életét egyértelműnek tartják a Koszideri korszak alatt is,

48 emiatt a késő-Hatvan jelző nem mindig egyértelmű.

49 A most tárgyalt tápiósági sír leletanyaga azonban idősebb a Koszider korszaknál (például a szelevényi anyagnál).

50 Ezt elsősorban azzal lehet alátámasztani, hogy hiányoznak azok az árkolt vagy lencsében ülő bütykök, a különböző spirálok, futóspirálok, sraffozott háromszögek, amelyek ennek a késői fázisnak az ismérvei (ezek a jellegzetességek a középső bronzkor utolsó szakaszához köthetők - egy kultúrák közötti vagy még inkább kultúrák feletti jellemvonásként).

51 A tápiósági sír kronológiai helyét inkább a mészbetétes edényke, illetve azok a bögrék határozzák meg, amelyek Vatya-importnak mondhatók - ez a kronológiai hely pedig a középső bronzkor 1. fele.

52 145