Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

onális művész él és dolgozik napjainkban Gödöllőn, ami nyilván a művésztelep hagyományainak is köszönhető, többen a kolónia szellemisége örököseinek vallják magukat, de vannak olyan művészek is, akik attól függetlenül alkotnak. Remsey Iván festő- és bábművész, Remsey András festőművész, Remsey Flóra textilművész, Anti Szabó János iparművész, Katona Szabó Erzsébet gobelinművész, Szekeres Erzsébet textilművész, László Lilla festőművész, Bada Márta festőművész, Kunszt Veronika textilművész, Kresz Albert fotóművész, Fuszenecker Ferenc fotográfus, Lőrincz Ferenc festőművész, Fábián Dénes festőművész alkotásaira büszke lehet a város. Korábban létezett kötelezően előírt városi mecenatúra, a város a helyi művészektől műveket rendelt, melyek a városháza helyiségeit, köztereit (pl. házasságkötő terem) dekorálták. A múzeum igyekszik összegyűjteni, számon tartani ezeket az alkotásokat is. Társadalmi igényként, elvárásként fogalmazódik meg a múzeummal szemben a helyi kortárs művészek alkotásainak gyűjtése, s ez elől nem lehet kitérni. Eddig anyagi okok tartották vissza a múzeumot egy új gyűjtemény alapításától. A műtárgyvásárlásra fordítható összegekből elsősorban a gödöllői művésztelep körébe tartozó alkotásokat vásárolt és vásárol a múzeum. Természetesen vannak módszerek arra, hogy nagyobb anyagi alapok nélkül is létre lehessen hozni egy ilyen kortárs gyűjteményt, hiszen a múzeum terve találkozik a művészek igényével, ők is szeretnék, ha a helyi közgyűjteménybe kerülnének a műveik. László Lilla festőművész is fölajánlotta már két ízben nyilvánosan is a múzeumnak festményeinek nagy részét, azzal a feltétellel, hogy egy állandó kiállítás mutatná be műveit a múzeumban. Jogos talán az a felvetés is, hogy a város az elmúlt években felvállalt két olyan magángyűjteményt, amelyik nem tartozik a múzeum gyűjtőkörébe (Csupor- és Ignácz-gyűjtemény), akkor joggal várják el a gödöllői művészek, hogy róluk is gondoskodjon a város, őrizze, becsülje meg alkotásaikat. Úgy tűnik, most értek meg a belső feltételek egy gödöllői kortárs gyűjtemény létrehozására. A múzeumnak a gödöllői kortárs művészek alkotásainak gyűjtésére vonatkozó terve találkozik a művészek vágyával, igényével. Több ötlet született a megoldásra vonatkozóan. A gyűjtemény megalapozásához minden helyi művész ajándékozna egy művet a közgyűjteménynek. Pályázatot lehet kiírni egy adott témában, szakmai zsűri bírálná el a pályamunkákat, s a díjnyertes pályamunkát megkapja ajándékba a múzeum. A múzeum kiállítási tervébe a történeti anyagon kívül beiktatja a kortárs kiállításokat is, esetleg galéria jelleggel árusítással egybekötve s ennek fejében egy-egy műalkotást kér. Természetesen ennek konzekvenciái vannak, új gyűjteményhez új raktár kell, és a múzeumnak a meglévő képző- és iparművészeti anyag elhelyezésével kapcsolatban is raktárgondjai vannak. A létesítendő új gyűjtemény értéke viszont indokolttá teszi ennek a problémának a megoldását. Várostörténet A Gödöllői Városi Múzeum másik fő gyűjtőterülete a város története, ami egy élő, eleven, dinamikusan fejlődő város esetében folyamatos munkát jelent a múzeum számára. A következő években szeretnénk céltudatos gyűjtőmunkával begyűjteni mindent, amit még lehet a régi, kihaló félben lévő, egykor virágzó kismesterségek köréből és a Gödöllő őslakosságát adó, földműveléssel foglalkozó reformátusok paraszti kultúrájából. A következő években szeretnénk hangsúlyt fektetni a jelenkor-kutatásra. Ez lényegében egy új irányzat a néprajztudományban, ami a paraszti társadalom eltűnése, illetve átalakulása után keresi a maga Jamboree-s emlékek 1933-ból. Fotó: Bordács Gábor tárgyát, kutatási területét részben skandináv minták alapján. A jelenkor tárgyainak gyűjtésénél pontosan le lehet írni a használat körülményeit, sokkal több információt lehet összegyűjteni az adott tárggyal kapcsolatban, mint egy régmúlt korból ránk maradt relikviáról, amelynek esetleg a provenienciája is ismeretlen vagy homályos. Napjainkban jól megfigyelhető, hogy a hangsúly a tárgyról egyre inkább az információra tevődik. Eddig a jelenkor témakörében leginkább csak a választási plakátokat, szóróanyagokat gyűjtöttük. Holott a jelenkor tárgyainak, jelenségeinek gyűjtése és kutatása is társadalmi igényként jelenik meg, a rendszerváltozás után létrejött civil szervezetek is igénylik működésük múzeumi dokumentálását. A gyűjtemény leltározottsága jónak mondható, ha nem is naprakész, de nagy elmaradások nincsenek, az épület felújítása idején és az öt új állandó kiállítás előkészítéséhez a műtárgyállomány jelentős részét beleltároztuk. A számítógépes nyilvántartás terén többféle programmal kísérleteztünk, eddig egyik sem vált 137