Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

történetét feldolgozó Asztalos István: „... a környék reprezentáns arisztokratái és földbirtokosai mellett (akik a rangot, a tekintélyt jelentették) azok az elsősorban értelmiségi pályán ténykedő emberek vezették az egyletet, akik érdeklődtek a régészet, a történelmi múlt iránt, és akikre buzdítóan hatott az elnök Rómer Flóris tudományfejlesztő, múzeumszervező lendülete. Csak tetteikből ismerjük őket, de önzetlen, lelkes emberek lehettek. Olyanok, akik még a kor liberális eszméin nevelkedtek, akik meggyőződéssel végezték munkájukat. Nem várhattak nagy tudományos elismerést, ámde érezték, hogy leletmentő, gyűjteménymegőrző, múzeumszervező munkájukkal hazafias tettet visznek végbe. Nemcsak a magyar föld kulturális értékeit mentették, de tevékenységükkel a vidékükön élők ismereteit, műveltségét is gyarapították."

21 Magyar Kázmér gyűjteménye 1897-1945 A gödöllői múzeumügy történetében két magángyűjtemény jelentette a következő állomást. Magyar Kázmér (1858-1942) földművesiskolai tanfelügyelő, minisztériumi tanácsos, gazdasági szakíró Gödöllőn, a Kossuth Lajos utcában 1894-ben megvásárolta azt a kis házat, mely korábban Győry Vilmos író, műfordító nyaralója volt. A kibővített, székelykapuval ellátott házban mintegy kétezer darabból álló néprajzi anyagot gyűjtött össze. A neves gazdasági szakíró Darányi Ignáccal, gróf Károlyi Sándorral, Gaál Gasztonnal dolgozott együtt az Országos Magyar Gazda Szövetségben. Nagykőrös képviselőjeként 1920-tól éveken át tagja volt a nemzetgyűlésnek. Dániai tanulmányútja után 1895 őszén a földművesiskolák tanfelügyelőjévé nevezte ki a miniszter. Az év nagy részét Gödöllőn töltötte falusi házában, és csak az ősz beálltával költözött be fővárosi lakásába. A Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki, mert részt vett 1896-ban az Ezredévi Kiállítás szervezésében. Néprajzi anyag gyűjtésébe kezdett 1897-ben: Magyarország egész területéről származó munkaeszközöket, használati tárgyakat, népviseleteket gyűjtött. A fennmaradt fotók tanúsága szerint feleségével együtt szívesen mutatkozott népi viseletben és a gödöllői porta udvarán a paraszti élet körülményeit igyekezett rekonstruálni. A szorgalmasan- gyűjtött néprajzi tárgyakban, a különféle szerszámokban és használati eszközökben a magyar paraszt alkotó erejét, tehetségét csodálta. A Gödöllőre látogató külföldieknek is büszkén mutogatta gyűjteményét, és rendszerint a magyaros vendégszeretetből is ízelítőt adott: népviseleti felvonulásokat, cigányzenés mulatságokat rendezett vendégei tiszteletére. Végső akarata az volt, hogy ne hideg kő jelölje sírját, hanem magyar kéz faragta fakereszt. Anyaga 1573 darabból állt 1926-ban: Magyarország egész területéről származó munkaeszközöket (béklyó, kolomp, vartyogó, tokmány, örv, stb.), használati tárgyakat (Mezőtúr, Hollóháza, Apátfalva, Ungvár, Torda, valamint Badar Balázs és más mesteMagyar Kázmér néprajzi gyűjteményének részlete, 1926. rek fazekasipari termékei), népviseleteket (kalotaszegi menyasszony öltözete, Huszti Jóska szabolcsi zsiványgavallér betyármellénye stb.) halmozott föl. Nagy Pál Miklóst (1868-1950), a híres jász fafaragó művészt is ő hívta Gödöllőre. Jó barátságban volt Móra Ferenccel, levelezett is vele. A Gödöllői Járási Közművelődési Egyesület és a Faluszövetség nagyszabású, több hely színes kiállítást rendezett 1926 augusztusában. Ennek keretében múzeumként lehetett látogatni Magyar Kázmér portáját. A kiállítás katalógusa adja a legrészletesebb leírást a gyűjteményről, amely a II. világháború alatt elveszett, szétszóródott, csak néhány darabja került be később a Gödöllői Városi Múzeumba: festett népi bútor (ruhásszekrény, ágy, falitükör), Gönczy-féle lóbéklyó, festett ládika 1897-ből, rác kereskedők által itt hagyott zeneszerszám, guzlica, Nagy Pál Miklós történelmi személyiségek képével díszített, körbefutó szöveggel faragott botjai és néhány fotó. A házat az 1970-es években a lakótelep építésekor lebontották. Egyházművészeti és Történeti Múzeum a kastélyban 1942-1945 A második világháború idején keletkezett az a másik magángyűjtemény, amelyet a Városi Múzeum előzményeként szokás számon tartani. Dr. Berente István (1887-1958) községi orvos, helytörténet-kutató 123