Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Л Gödöllő és Vidéke Történeti és Régészeti Múzeum-Egylet 2. Évkönyvének címlapja, 1878. Iában megyeszékhelyeken jöttek létre, ehhez képest Gödöllő csak egy 3 500 lakost számláló, kis mezőváros volt, de valószínűleg a királyi család jelenlétének köszönhetően esett rá a választás. Ebben nem is kellett csalódni, a király is támogatta a kezdeményezést évi 300 forinttal. Ez reményt adott arra, hogy a környék előkelő és tehetős birtokosai is követik majd a király példáját és pártolják a fiatal egyletet. 1876. szeptember 4-én Budapesten tartották a VIII. Ostörténelmi és Embertani Kongresszust, ami nemzetközi esemény volt, s Rómer Flóris kezdeményezésére ehhez kívánt kapcsolódni Gödöllő és vidéke is egy kiállítással. Az indítványt pártolta a péceli Ráday Pál gróf is, és az egylet megszervezésében oroszlánrészt vállalt a későbbi titkár, az évkönyvek szerkesztője, Dobozi István maglódi községi jegyző. Jelentős közéleti emberek álltak a kezdeményezés mellé nemcsak Gödöllőről, de a környező településekről is: Szadáról, Aszódról, Valkóról, Pécelről, Maglódról, Ikladról, Kis-Kartalról, Vácról. A környék főúri és nemesi családjai képviseltették magukat, ezen kívül papok, lelkészek, tanítók, jegyzők, ügyvédek, értel122 miségiek, de feltűnően nagy számban a zsidó földbirtokosok, bérlők, kereskedők is. 1875. augusztus l-jén alakult meg a múzeumegylet, a belügyminisztérium 1875. december l-jén hagyta jóvá az alapszabályt. Az 1876. május 20-i közgyűlésen 3 alapító és 147 pártoló tagot jegyeztek be. Elnöknek Rómer Flórist választották, titkárnak Dobozi Istvánt, könyvtárnok és múzeumőr Gönczy Benő gödöllői református lelkész lett. Lehet, hogy az egyesület alakulása, első felhívásai a sajtóban szerepet játszottak abban, hogy Odrobenyák János, a kastélykápolna első plébánosa 1875-ben jelentette meg Gödöllő hajdan és most című munkáját, az első Gödöllőről írott monográfiát, amelynek anyagát valószínűleg régóta gyűjtötte. Az évkönyvből tudjuk, hogy Odrobenyák jelen volt a múzeumegylet alakuló közgyűlésén, és a választmányi tagok között is szerepel.

19 A számos vidéki múzeumegylet létrehozását támogató, ösztönző Rómer célja az volt, hogy a helyi gyűjtemény létrehozása, a régészeti emlékek bemutatása, tudományos előadások tartása a vidék közművelődését segítse elő. Régiségen, történelmi emléken elsősorban őskori, ókori és középkori régészeti leleteket értettek. A gödöllői múzeumegylet eszmei célkitűzése liberális volt: a múlt értékeit, a haza kincseit akarta megmenteni, amelynek segítségével a nép műveltségét lehet emelni, látókörét lehet bővíteni. Az egylet célját így fogalmazta meg az alapszabály: „Gödöllő és vidékén, sőt bárhol felfedezett minél több történelmi és régiségi tárgyat egybegyűjteni, és közművelődés előhaladása szempontjából az egylet költségén állandóan Gödöllő városában fenntartandó történelmi és régészeti múzeumot létrehozni, tárgyait a közönség használatára kiállítani, értekezletek s felolvasások által a történelem és régészet iránti érdeklődést a közönségben felébreszteni és a nevezett tudományok ismeretét terjeszteni."

20 A régészeti és numizmatikai anyagot bemutató kiállítást a Hamvay-kúriában lévő Kaszinó helyiségében nyitották meg, négy díszes és nagy szekrényben helyezték el az összegyűjtött tárgyakat. A gyűjtemény római-, magyar- és vegyes érmekből, régi bankókból, kő-, bronz- és vastárgyakból, könyvekből, írott dokumentumokból és térképekből állt. A kétéves működésről két évkönyvet adtak ki, ami kitűnően dokumentálja az egylet rövid történetét és tartalmas működését. Az első évkönyvben Rómer Flóris szemelvényeket publikál Grassalkovich Antal egyetlen irodalmi művéből, az akkor még teljesen ismeretlen „Beteges és unalmas gondolatai" című aforizmagyűjteményből, melynek kéziratára a Nemzeti Múzeum Kézirattárában lel. A második évkönyv pedig közli információkban gazdag előadását Grassalkovich Antalról, Gödöllő meghatározó személyiségéről. Két év után elhalt az egylet, amiben szerepet játszhatott az is, hogy Rómer Flórist 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki, s már nem állt buzdítólag a múzeumszervezők mögött. A kezdeményezés szellemi mérlegét így vonta meg a gödöllői múzeumegylet